19°C
Az önköltséges képzés szegedi vesztesei
2012.01.15. 09:26:47
Egy egyetemi városban nem lehet szó nélkül elmenni az új felsőoktatási finanszírozás hatása mellett.
A felsőoktatás nemzetközi összehasonlításáról a magyar sajtóban is legtöbbet hivatkozott adatok az OECD Education at a Glance, 2011 c. tanulmányából származnak, ami bárki számára elérhető az OECD honlapján. Hogy értsük a felsőoktatás jelentőségét, néhány megállapítást talán érdemes kiemelni, ami szinte minden vizsgált országra igaz. A felsőfokú végzettségűek az alacsonyabb végzettségűekkel összevetve
- többet keresnek (és így többel is járulnak hozzá a közterhekhez),
- elégedettebbek az életükkel,
- nagyobb arányban vállalnak önkéntes munkát, vesznek részt a szavazásokon, jobb az egészségi állapotuk és
- kevesebben munkanélküliek.
Az OECD vizsgálja a felsőoktatásba fektetett pénz megtérülését, mind társadalmi, mind egyéni szinten is, és az lényegében minden országban megtérülő beruházás, mind az egyén, mind a közösség szempontjából, persze, hosszú távon. Az is látható, hogy az elmúlt évtized növekménye ellenére Magyarország még most is kevesebbet fordít a nemzeti jövedelméből felsőoktatásra, mint a legtöbb fejlett ország.
Ebben a kontextusban érdemes értékelni azt a tényt, hogy a kormányzat radikálisan csökkenti a felsőoktatásra fordított forrásokat és egyúttal egyre több hallgatót kíván az önköltséges képzés irányába terelni.
Ez szegedi családok sokaságát hozza lehetetlen helyzetbe: egyelőre ismeretlen keretszámú szakok közül kellene kiválasztani az érettségi előtt álló gyermek továbbtanulási lehetőségeit, esetleg kidobva évek felkészülésbe fektetett munkáját, mert néhány héttel a jelentkezés beadása előtt változtak meg a továbbtanulási lehetőségek. És számolni kell azzal a kockázattal, hogy egyre több családnak kell majd évi 250 ezer és 1 millió 900 ezer forint között áldozni a tanulásra, ha pl. a Szegedi Egyetemen tanul tovább a diák. Nem kell ahhoz jóstehetség, hogy ez csökkenti majd az egyetemisták-főiskolások számát és váratlanul a munkaerőpiacra lök érettségivel - azaz használható szaktudás nélkül - sok száz szegedi fiatalt. Ahhoz sem kell jóstehetség, hogy ez még csak ráerősít majd arra a már most is rendkívül rossz adatra, hogy Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is nagy mértékben határozza meg a családi háttér azt, hogy mi lesz a gyerekből.
Ezt a helyzetet nem fogja megoldani a megemelt diákhitel. Kifejezetten cinikus dolog egy adósságválság közepén, mikor Magyarországon jelenleg is 910 ezer „rossz adóst" tartanak nyilván a Központi Hitelinformációs Rendszerben (régi nevén BAR-lista), arra ösztönözni a pályaválasztás előtt állókat, hogy talán soha vissza nem fizethető méretű hiteleket vegyenek fel. (Nem a hitel ténye a probléma, hanem a mérete!)
A felsőoktatás finanszírozásának csökkentése nem csak a családi válsághelyzetek százain-ezrein keresztül érinti a várost. Az Egyetem Szeged gazdaságának is jelentős szeletét adja, ha csak azt nézzük, hogy az intézmény 8000 embernek ad munkát és kb. 20000 nappali tagozatos hallgatót oktat. Utóbbit azért érdemes kiemelni, mert ők folyamatosan Szegeden élve jelentős vásárlóerőt is jelentenek, hiszen a szüleik pénzét, az ösztöndíjat, vagy a keresetüket nagyobbrészt helyben költik el albérletre, étkezésre, szórakozásra.
A hallgatók önköltséges képzés felé terelése ezt a Szegeden megjelenő vásárlóerőt is csökkenteni fogja, két módon is. Egyrészt, sok potenciális diák lesz, aki egyáltalán nem tudja majd megengedni magának, hogy az önköltséges képzést válassza, tehát számolni kell a hallgatók számának csökkenésével is. Másrészt, még ha be is vállalja egy-egy család a havi 25-190 ezer forintot, ez mindenképpen csökkenti a számukra rendelkezésre álló, elkölthető pénz mennyiségét. Mindkét forgatókönyv ugyanazt eredményezi: csökkenti a pénznek a mennyiségét, amit a hallgatók Szegeden költenek el, és így csökkenti a hallgatókat kiszolgáló vállalkozások bevételeit.
Címkék: Szeged, felsőoktatás, OECD
69 hozzászólás
macs
2012.01.27. 12:42:45 
