Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

DOMINIC MILLER KONCERT AZ IH-BAN

2009.10.06. 14:58:04

Ott voltam és megnéztem. Láttam nagyon sok gitárt és gitárost. Szám szerint hármat és bizony együtt is nagyon jók voltak, de azért nagyon kíváncsi voltam, annak az embernek a gitárjátékára így élőben, aki mégiscsak az egyik kedvenc előadóm, zeneszerzőm, basszusgitárosom Sting mellett játszik. Amikor Dominic Miller játszani kezd, rájövök, hogy dehogy tudok én gitározni, csak tanulgatok

Az este úgy indult, hogy úgy okoskodtam, hogy nyilván egy ilyen hangos szuperkoncertre megyek. Ugye ez azért van, mert a Sting illetve anyazenekara a Police mégiscsak egy punk illetve rock zenekar. Tehát ha eljön a Domonic Miller akkor szét fog esni a ház. Ehhez képest nem ez történt. Ezen a koncerten az akusztikus gitárok kaptak főszerepet. Se dob, se dobgép, se basszusgitár, se elektromos gitár, nem szólalt meg a koncert alatt.

Fönt a nagyterem emeletén a lépcsőfeljárónál rögtön gitárok voltak szépen felsorakoztatva. Jól néztek ki ezek a gitárok és persze nem kis pénzbért meg is lehetett venni őket, de ki is lehetett próbálni, hogy milyen a hangzásuk.Mindezek szemrevételezése után m ost már a koncert következett.

Szabó Sándor jön fel a színpadra és elkezd gitározni, ekkor esik le, hogy itt nem zúzós koncertről lesz szó. Ehelyett gyönyörűen szól az a gitár. Ezt a szót sokszor használtam már más cikkben is, engedtessék meg nekem itt is, mert hiába „szép az, ami érdek nélkül tetszik" mondta egyszer régen Immanuel Kant azért néven kell nevezni ezt a jelenséget, hogy gitár meg a gitáros nagyon egybe volt és nagyon jól szólt az egész produkció. Szóval jó volt a hangosítás is.

Szabó Sándor egy szám után elmondta, hogy a bariton gitárhangja is megismertetik a nagy közönséggel. Bejött a bariton gitáros Kevin Kastning és most már nagyon sok szép számot hallgathattam végig. Ének nem volt csak a gitár és nagyon csöndbe lett mindenki, mert ezt csak úgy volt jó hallgatni: Semmi zúzás, de a gitárjáték az így nagyon el lett találva. Kicsit komolyzenei koncertre hasonlított, az egész hangvétel.20 perc szünet következett, lehetett volna cd vennem, vagy megint gitárt kipróbálnom, de vártam már nagyon, hogy Dominic Miller színpadra lépjen. Arra voltam nagyon kíváncsi, mi az amit ő ehhez az akusztikus hangzáshoz, meg ehhez a picit komolyzenei hangulathoz hozzá tud tenni.20 perc vége. Visszaülök.

Ismét Szabó Sándor jött fel a színpadra és rövid bevezető után színpadra hívta az est főszereplőjét Dominic Millert. A bevezetőből egyébként az derült ki, hogy Dominic argentinában töltötte a gyerekkorát. Legalábbis 9 éves koráig ott élt. Azt is elmesélte Szabó Sándor, hogy bizony ez a hatás is benne van Miller úr gitárjátékában. Azért ezen meglepődöm, mert nem teljesen néztem utána, hogy kivel is állok szembe.

Folytatván, tehát Miller úr magára marad illetve a közönségre meg a gitárjára és elkezd játszani. Nekem meg tátva maradt a szám. Nem kell mindentől elájulni, de ettől azért, ahogy ő játszott már azért el lehet. Az első szám egy lassú szám és hiába lassú nagyon jó, valahol ott volt benne az a 9 év argentina amit gyerekként töltött ott el. A kővetkező szám a Shape of my heart volt, itt sincs ének, aztán Fields of Gold. Fölismertem mindegyiket, de ki nem?! Nem is az a lényeg, hanem az, hogy attól halottam, aki ezt leírta, megírta, feljátszotta és most élőben előadja.Tehát nem Copy-ról van szó. Engem nem zavart, hogy nincs ott Sting, hát érdekes lett volna, ha mégiscsak ott van, de a Domonic Millernek nincs szüksége rá. Ének nélkül ezek a számok egy szál gitáron, nagyon jól szólnak, és ha még ez nem volna, elég jól adja elő az előadóművész.

Volt egy két rockos momentum elhangzik a fuck szó. Helyes. Úgy kellett az, mégiscsak rock zenész az illető. Nagy örömömre agyon lett csapva a "komolyzenei hangulat".Félreértés ne essék, nem azért, mert rossz volt a komolykodós zene, de így mégis kerekebb az egész koncert hangvétele, volt benne komolyabb zene, meg popzene. A mérleg nyelve kiegyenlítődött. Persze azon is kellemesen el lehetne vitatkozni, hogy amibe gitár van az, mióta komolyzene. De minden gitárosnak tudnia kell klasszikus zenét is játszani, mindegy ez akkor se klasszikus értelemben vett klasszikus zene. Csak hangulatában az.

Szóval jöttek a dalok szép sorjában, egyáltalán nem izzadságszagúan, hanem csak úgy érzésből. Úgy tűnt rengeteg improvizáció van Mr. Miller gitárjátékokban és nagyon, érdekesek azok a hangok amiket a gitárjából előcsal. Ettől tűnt ez olyannak mintha elhívott volna bennünket a szobájába vagy a kis magánstúdiójába és ott eljátszik egy szál gitáron nekünk valamit.Lassan visszahívta zenésztársait is és beszálltak abba a dalba, amit éppen Sting gitárosa játszott. Ezzel lett volna vége a koncertnek. Csak mi közönség, nem igazán hagytuk ezért visszataps után még tizenöt perc gitárzenét kaptunk.

Egész idő alatt volt egy nagy kivetítő a színpadon, én mivel hátrébb ültem figyeltem a kivetítőt is hogy hátha majd elcsípek egy két akkordot, láttam is miket fogtak le, csak nem tudtam beazonosítani őket. Erre egyébként volt jótékony figyelmeztetés Szabó úrtól a koncert elején.Búcsúzásul ezt, az üzenetet kapjuk: „Ha a közönség nincs itt velünk, akkor ez nem több mint ujjgyakorlat". Dominic Miller mosolyog és a két zenésztársa is. Hát igen mi a közönség is részese voltunk ennek, ez nincs is, elfelejtve a fenti mondat ezt jelenti. Nagyon örültem ennek a mondatnak. Mi is köszönjük a muzsikát.Az ifjúsági ház ezzel a koncerttel ünnepelt, most lettek egy évesek, ezzel az új „ruhával".Gratula.

Varga Norbert

eredeti cikk az ArtStab honlapján