19°CGyors ölelés az elvadult kertben
2010.05.13. 14:21:17
blogregény, 17.rész
Egy pillanatra felültem, az ágy melletti polcról elővettem egy óvszert, kibontottam a zacskóból, és felhúztam magamra. Aztán újra melléfeküdtem, majd rá, és lassan belecsúsztam az ölébe. Óvatosan mozogtam a derekammal előre-hátra. Hamarosan éreztem, hogy megfeszül, ellenáll. Felemeltem a fejem a válla gödréből, de az arcát nem láthattam jól a félhomályban.
- Valami baj van ? - kérdeztem súgva.
- Ez fáj egy kicsit.
- Bocsánat. Próbáljuk máshogy ?
- Igen, jöbb lenne.
Kicsusszantam. Újra simogatni és csókolgatni kezdtem, gyorsan haladtam lefelé. Az ölébe értem a számmal, aztán megkerestem a legsimább hajlatot, és a nyelvemmel addig köröztem benne, amíg Betti sóhajtva tolta közelebb hozzám az ölét. Enyhén sós íze volt, finom. Közben a kezemmel a fenekét simogattam, és addig maradtunk úgy mi ketten, amíg Betti mélyet sóhajtott. Tovább cirógattam a nyelvemmel. A csípője felemelkedett, feszülő íve megmaradt egy pillanatra, aztán visszaereszkedett az ágyra. Elmosolyodtam, aztán a számmal megint felfelé haladtam, a nyakáig.
- Jó volt neked ?
- Igen, nagyon.
- Akkor jó.
- És te mit szeretnél ? - kérdezte.
- Nem akarok fájdalmat okozni, de szeretném, ha nekem is jó lenne.
- Ühüümm.
Lehúztam a gumit, és ledobtam az ágy mellé. Megint összeölelkeztünk. Betti megcsókolgatta a mellemet, aztán ő haladt lefelé rajtam a szájával. Hogy jobban hozzám férjen, a térdére kuporodott, és amikor az ágyékomhoz ért, a szájába vett engem. Jó meleg volt. A szájával és a kezével is simogatott. Nőtt-nőtt a feszültség az ágyékomban, ő folytatta a simogatást addig, amíg összerándultam és teljesen elengedtem magam.
A félhomályban is láttam, hogy az arcomba néz. Nem szólt egy szót sem, nem is mosolyodott el. Gyorsan felkelt, és kiment a fürdőszobába. Amíg megtörölköztem egy papír zsebkendővel, hallottam kintről a vízcsobogást. Aztán Betti visszajött, mellém feküdt. Ahogy a vállamra hajtotta a fejét, éreztem, hogy kissé vizes a haja elöl, az arca körül.
- Jól vagy ?
- Igen.
- Akkor mind a ketten jól vagyunk.
Csendben feküdtünk. Összeölelkeztünk, éreztem a bőrét az arcomon, a mellemen, hasamon, a combomon és a tenyerem alatt. Nőiesen puha, és meleg volt az érintése.
Nagyon jó volt így, mégsem tudtam elég sokáig fekve maradni.
- Bocsánat, egy pillanat - keltem fel.
A konyhából behoztam a cigarettát a gyufával, meg a hamutartót. Rágyújtottam, aztán visszafészkelődtem Bettihez. Betakartam mindkettőnket, és tovább élveztem a langyos nyugalmat. Betti kért és szívott egyet a cigarettámból. Néha megtette, de csak ritkán. Amikor aztán elnyomtam a cigarettavéget, újra csókolgatni kezdtem, de ő azt motyogta:
- Ne haragudj, én már álmos vagyok. Nagyon elrázott a busz.
- Hát persze, aludj csak.
Hátat fordított nekem, és az oldalára fekve összegömbölyödött.
Az jutott eszembe, hogy egy kicsit már úgy viselkedünk, mintha régóta házastársak lennénk. Megint szükségtelen csendben ölelkeztünk, mintha a szobában két kisgyerek is aludna másik ágyon. Elégedett voltam, de egy kicsit csalódott is: nem történt semmi más, és semmi sem történt másként, mint ahogyan szokott közöttünk az utóbbi időben, amikor lefeküdtünk egymással. Csak annyi volt a változás, hogy én óvatosabb voltam a szokásosnál. Ha nem is hittem el a múltkor, hogy teherbe ejtettem, mégis megijesztett ennek lehetősége, és akkor megfogadtam magamban, hogy ezen túl még jobban vigyázok.
Betti nem mozdult, biztosan elaludt. Én is kedvenc alvópózomba helyezkedtem. Félálomban még az jutott eszembe, hogy Apám is úgy feküdt alvás közben, mint én. Bár legelőször ötvenéves kora körül láthattam őt aludni, és én már húszéves voltam akkor, valahogy mégis megörököltem tőle az összegömbölyödve alvást. Akár egy macska. Én is úgy feküdtem, mint Bettike. Nahát, milyen érdekes.
Nincs hozzászólás
