Vizsgáztattuk a Béke Tanszéket
2012.01.30. 10:17:22
Egy televíziós vetélkedőben alighanem az olcsó kérdések közé tartozna, ha a játékmester feltenné: Szegeden vajon akad-e olyan ember, aki ne tudná, mi is az a Béke Tanszék?
A legendás étkezde már irodalmi alkotásokba is bevonult. (Lásd Temesi Ferenc Por című nagy sikerű regényét a nyolcvanas évekből.) A Béke Tanszék az évek során többször módosított az arculatán, jelenleg delente menüt kínál szabott áron, ugyanakkor leginkább a svédasztalos csábítás számít mézesmadzagnak. Meg kell vallanunk férfiasan, ez utóbbit mi is telitalálatnak értékeltük, hiszen kit ne gyengítene el, ha 990 forintos áron (nem véletlen a lélektani határ alatti összeg!) annyit étkezhet, amennyit csak akar. S ha valaki további 300 forintot sem sajnál a hasától, korlátozás nélkül kortyolhat többféle üdítőitalból. Csoda-e, ha déltájban már egy karcsú villát sem lehet leejteni a helyiségben?
![]() |
Ottjártunkkor már régen vége volt az egyetemeken és főiskolákon a szorgalmi időszaknak, így némi szellősségben reménykedtünk, de súlyosat tévedtünk. Kétféle levesből választhattunk. Gyümölcsleves helyett ezúttal az izgalmasabbnak ígérkező gombakrémleves mellett tettünk le pár csilingelő garast, s ha már lúd, legyen kövér alapon a tetejét két kanál pirított kenyérkockával hintettük meg. Ezzel nemcsak a szemnek adtunk, hanem az ízlelőbimbókat is maradéktalanul kiszolgáltuk. Az apróra őrölt gomba dominanciája szembeszökően érvényesült a levesben, s az összhatás is megütötte a kívánatos mércét. Nem mondhatni, hogy művészi szintűnek éreztük a készítményt, főleg a túlzásba vitt sűrűsége miatt, amely már-már a főzelék kategóriát ostromolta, de tisztes iparosmunkának elment. Nem is vártunk mennyei költeményt a helytől. Már a választásunk előtt tisztában voltunk vele ugyanis, hogy az ilyeneket máshol kell keresnünk.
Második fogásról nem írhatunk, hiszen nemcsak második volt, hanem többedik. Egyebek mellett megkóstoltuk a marhapörköltet galuskával, ennek elfogyasztása után csikóstokányt is mertünk a tányérunkba - mindegyikből csak módjával, hogy szondázhassuk a kínálat egyéb részeit is -, aztán próbálkoztunk egy fej rántott gombával, köretnek kevéske sült burgonyával, illetve Csongrádi töltött szelettel, amelyet szerencsére félbe-negyedbe vágtak, így megelégedtünk a nyelvünk hegyén forgatott darabbal. A nyers zöldségekből miszlikbe vágott salátához egy savanyított karfiolfejet is magunkhoz vettünk. A marhapörköltről ugyanazt tudjuk mondani, mint a gombakrémlevesről: iparos szintűnek találtuk. A szaftjából mintha kispórolták volna a pirospaprikát, ennek ellenére a tányérunkra visszahullott darab több, erősen látható foltot hagyott a világos színű pulóverünkön és nadrágunkon, de ez a mi bajunk. A Csongrádi töltött szelet kellemes meglepetést szerzett: fűszerezése, panírozása ízletesre sikeredett. A rántott gomba pedig hozta a formáját. Azt csak elrontani lehet. A kínálatban szerepelt még csirkepörkölt, székelykáposzta, vegetáriánus koszt, hogy csak néhányat emeljünk ki a fontosabbak közül, mindezekhez a sült krumplin kívül többféle köret is dukált. Mi azonban már rég feladtuk a küzdelmet...
Amit viszont fontosnak ítéltünk: a készítményeket egytől egyig fogyasztási hőmérsékleten tárolják, ismeretlen fogalom lehet a kihűlt étel. Igaz, ezt nem is nagyon tenné lehetővé a szédületes vendégforgalom, amely advent utóján sem látszott csendesedni. Az már tényleg csak kólahab volt az étkezésünkön, hogy üdítőitalokból degeszre ihattuk volna magunkat, ha körülbelül három deciliternél többet tudtunk volna magunkhoz venni a bőséges „ételcsipegetés" után.
A Béke Tanszéket dicséret illeti a kezdeményezésért, hogy elfogadható áron valósította meg a „mindenki szükségletei szerint" idealisztikus elvét. Összesen 2580 forintot fizettünk.
Az étterem értékelése:
Konyha: nem nagy mutatványok, de összességében ízletes: 7 pont (értékelés 1-10-ig). Minden egyéb (berendezés, kiszolgálás, hangulat): a nagy forgalom miatt kissé várakozni kellett, a pénztárosnő lazán közölte, nem tud visszaadni aprót: 6 pont.
13 hozzászólás

