Délmagyar logó

2018. 10. 22. hétfő - Előd 6°C | 17°C Még több cikk.

Brittainy C. Cherry: Csendfolyó – Az vagy nekem 3.

2018.06.01. 10:55:27

Szavak nélkül is lehet szeretni

Nem kell megijedni a könyv címétől: egyáltalán nem összefüggő sorozat harmadik részéről van szó, csupán a szerző könyveit gyűjtötték így csokorba. Szóval az is nyugodtan belevághat, aki nem olvasott Brittainy, C. Cherry-től korábban – viszont gyanús, hogy ezek után fog.
A regény két hőse Maggie és Brooks, akiket kisgyerekként ismerhetünk meg. A félárva lány édesapja új családot alapít, miután beleszeret egy többgyermekes anyukába, és testvérek mellett kap egy igazi jó barátot is a szomszéd fiú személyében. Maggie beleszeret a fiúba és folyamatosan az esküvőjüket tervezi, amivel persze a fiú agyára megy. Végül azonban mégis beadja a derekát és a két kisgyerek a nagy napot az erdőben szeretné ünnepelni. Életük azonban egyetlen pillanat alatt gyökeres fordulatot vesz, Maggie ugyanis vőlegénye helyett egy férfival találkozik, aki a szeme láttára öli meg feleségét. Ezt követően a gyilkos a kis szemtanút is szeretné eltenni láb alól, a kislány azonban az utolsó pillanatban megmenekül. Élete azonban már soha nem lesz olyan, mint volt, onnantól kezdve egyetlen szót sem szól.
A lány soha többé nem lép ki házuk ajtaján. Rendszeres pánikrohamok gyötrik, újra és újra végigéli azokat a pillanatokat, amikor a gyilkos fojtogatta. Családján, illetve egy idős hölgyön kívül nem tart kapcsolatot senkivel. Egyetlen barátja Brooks marad, aki megfogadja, mindig ott lesz neki. Évekkel később pedig az őszinte barátságból mindent elsöprő szerelem lesz, mely akkor is kitart, amikor a fiút az élet teljesen más irányba sodorja.
Igazából néhány szavas tartalomismertetővel nem is lehet visszaadni, miért csodálatos és szívet melengető ez a regény, hiszen csupán egy nyálas szerelmes történetnek tűnhet ez alapján. Pedig egyáltalán nem az. Varázsát az adja, ahogyan a két fiatal mindennapjait, apró rezdüléseiket figyelemmel lehet követni. Az olvasó részese lehet humoros évődéseiknek és komoly beszélgetéseiknek éppúgy, mint azoknak a perceknek, amikor csak együtt vannak és szavak nélkül mondanak el mindent egymásnak. Jó érzés belemerülni egy olyan kapcsolatba, ahol ennyire egymásra van hangolva két ember. A fiú ugyan beszél, de a lány soha, mégis tökéletes az összhang. Brooks ott van Maggie mellett akkor is, amikor a világ a lábai előtt hever és nem felejti el akkor sem, amikor bárkit megkaphatna. Amikor pedig fordul a kocka, Maggie lesz támasza a fiúnak.
Azt gondolom, nem olvastam még annyira jó érzéssel regényt ebben a műfajban, mint ezt. És persze a szerelmi szálon kívül, mely egyébként tökéletes, ott van még a fordulatos cselekmény is, mely igazából csak a végére veszíti el lendületességét. Az kicsit olyan, mintha már nem lett volna kedve tovább írni a szerzőnek és gyorsan lezárta volna, de az is lehet, hogy csak azért marad az olvasóban ez az érzés, mert a végtelenségig belemerülne ebbe a kapcsolatba, ami úgy melengeti át a szívet, hogy közben cseppet sem nyálas.

Kommentek

Töltés, kérem várjon!