Délmagyar logó

2018. 10. 23. kedd - Gyöngyi 7°C | 17°C Még több cikk.

Karen Dionne: A lápkirály lánya

2018.04.16. 11:49:13

Felnőni egy emberrabló beteges világában

Új nézőpontot hozott az emberrablás témakörű regények területén ez a mű. Nem az emberrabló és nem is az áldozata az, aki elmeséli a borzalmakat, amiket átélt, hanem fogságban született gyermekük. Az a nő, aki úgy nőtt fel, hogy fogalma sem volt arról, lehet másmilyen is az élet.
Helena a történet elején már felnőtt. A külvilág számára egyszerű családanyának tűnik: férjével és két gyermekével éli mindennapi életét – már amennyire hétköznapi életet élhet az, aki egész gyermekkorát egy torz világban élte. Egy híradás azonban gyökeresen felforgatja életüket: kiderül, hogy egy emberrabló, aki egy serdülő lányt több mint 10 évig tartott fogságban és gyermeket is nemzett neki, sokéves börtönbüntetés után megszökött. Ekkor derül ki, hogy Helena az elrabolt nő lánya. Soha nem akarta, hogy ezt bárki megtudja róla, éppen ezért annak idején új személyazonosságot kreált magának. Családja sem ismerte múltját, így sokként éri őket, amikor a rendőrök beállítanak hozzájuk.
Ha már azonban minden kiderült, Helena elhatározza, hogy apja után ered, hiszen ő az egyetlen, aki képes lehet a profin rejtőzködő férfit megtalálni. Ő ugyanis úgy nőtt fel, mint egy vadember: ismeri azokat a trükköket, melyekre a természetben élve szükségük volt, nyomokat tud olvasni és talán ügyesebb is, mint mestere. Időközben pedig visszaemlékezéseinek köszönhetően szépen lassan kibontakozik a múlt is: az élet, melyet egy emberrablónak kiszolgáltatva élt anyjával – és amelyről sokáig nem is tudta, mennyire beteges.
Helena anyjával és apjával egy lápon nőtt fel. Soha nem jártak boltban – azt ették, amit apjuk annak idején felhalmozott, illetve amit a természet adott nekik. Kislányként imádta apját, aki megtanította vadászni, nyomot olvasni, és sokáig az is természetes volt számára, hogy ha hibázik, apja kegyetlenül megbünteti. Viszonylag részletes leírást kapunk egy olyan életről, melyről kívülállóként tudjuk, mennyire beteges, éppen ezért különösen visszás, hogy egy olyan ember meséli el, aki számára ez volt a normális.
Aztán Helena egy nap, egy hosszabb kirándulás alkalmával meglátott egy családot – életében először szembesült azzal, hogy léteznek rajtuk kívül más emberek is. És aztán szépen, lassan elkezdett töredezni a burok, mely addig körülvette: megtudta, hogy az újságok, melyekről azt hitte, hogy a külvilágot mutatják, már 50 évesek, vagyis már régen elhaladt a kor ahhoz képest, amit valóságnak hitt, és amikor apja egyszer majdnem megölte anyját, az a világképe is megremegett, hogy minden úgy normális, ahogyan élnek.
Hogy pontosan hogyan szabadultak ki a rabságból, az a párhuzamos történetmesélésnek – a múlt felidézésének és apja hajszolásának egyidejű bemutatásának – köszönhetően csak a könyv végére derül ki. És miközben önmagában az is egy vérfagyasztó és izgalmas akció, az olvasó azon is izgulhat, hogy a jelenben ki lesz a gyorsabb: Helena, vagy apja, aki lánya tudomására hozza, hogy unokái, vagyis Helena két kislánya az új célpontjai, velük akarja újra létrehozni beteges lápkirályságát.
A nyomasztó és az izgalmas tökéletes arányban keveredik ebben a regényben, mely az utolsó sorokig képes fenntartani a feszültséget.

Kommentek

Töltés, kérem várjon!