Charlie angyalai

2009.04.16. 10:45

Levél a családon belüli erőszakról:

nemre és korra való tekintet nélkül – bárki lehet áldozat…

Kedves „Érintett"!

A minap, amikor találkoztunk, láttam rajtad az előző napok történéseit. Láttam a feldagadt szád, és láttam a szemed alatti karikákat. Kérdeztem, hogy mi történt, mire Te csak annyit feleltél: semmi különös...

Mi a különös? Minden, ami nem tartozik az átlagos hétköznapok sokszor monoton ritmusába. Különös lehet pl. egy váratlan szerelem érkezése... ám egy elcsattanó pofon sem lehet „semmi különös". Az erőszak, az bűn! Erőszak a négy fal között, a családon belül. De mert láttam a nyomait, most már rám is tartozik. Úgy érzem, felelős vagyok a sorsodért!

Megütni Téged senkinek sincs joga! Annak sem, akinek gyerekeket szültél, aki családfenntartónak mondja magát, és akivel éveket éltél le viszonylagos boldogságban. Igen, a boldogság viszonylagos, a Tiéd is az, enyém is. Ahány család, annyiféle kapcsolat, annyiféle oldás és kötés. Gondolkodtam, hogy tudnék segíteni Rajtad. Talán egyszerűen csak úgy, ha leírom az én történetemet:

„Nagy szerelem volt a miénk, de hát kié nem az? Igen fiatalon jöttünk össze, ő volt az életemben az első férfi. Sokáig volt Ő az első az életemben... sajnos túl sokáig.

Nálunk is úgy történt minden, ahogy az történni szokott. Együttélés, házasság, gyerekek. Átlagos élet, átlagos problémák, hétköznapi boldogság. Lassan változott meg minden. Szinte észrevétlenül kúszott az erőszak az életünkbe. A párom éjszakánként járt haza, ittasan. Ha kérdőre vontam, azt ordította, hogy csak így bírja elviselni monoton életünket. Egyre többször nyúlt a pohár után és egyre többet ivott. Szóvá tettem, megütött. Fölhívtam anyámat, aki azt mondta, hogy minden családban előfordul az ilyesmi, majd megváltozik, lenyugszik ő is. Hittem neki, hittem a férjemnek, aki megígérte, hogy soha többet... aztán még éveken keresztül ígérte...

Egyszer annyira megvert, hogy orvoshoz kellett fordulnom, a látlelettel pedig feljelentést tettem. Nem volt egyszerű lépés, de a gyerekeim miatt megtettem, meg kellett tennem, hiszen már az iskola is jelezte, hogy baj van, állandóan agresszívek, a tanulmányi eredményük is leromlott. Azt a tájékoztatást adták a rendőrségen, hogy könnyű testi sértés miatt magánindítvánnyal élhetek, lehetőség van távoltartásra is. Megtettem az első lépést. Éreztem, hogy egy pillanatra levegőhöz jutok.

Majd közöltem, hogy új életet akarok kezdeni. Emlékszem: letérdelt, könyörgött, hogy együtt kezdjük újra, ne dobjam el a közös éveket. Annyira szánalmas volt, úgy sajnáltam, hisz mégis csak a gyermekeim apja. Néztem, aztán valami furcsa ízt éreztem. A múltkori pofon után kiserkenő vér ízének emléke keveredett össze az elpazarolt éveim miatt kicsorduló könnyeimmel.

Nem! Erős leszek! Erősnek kell lennem magamért, a gyermekeimért.

Tudtam, hogy van segítség! El kellett hinnem, hogy meg tudom csinálni, újra tudom kezdeni az életet, erőszak és félelem nélkül. Megtettem!" ÉRTED?

Üdvözlettel:


Egykori Sorstársad

ÉS AKIKHEZ FORDULNI LEHET:

Rendőrség: 107/112
TELEFONTANÚ: 06/80/555-111

Országos Kríziskezelő és
Információs Telefonszolgálat:
Ingyenesen hívható a családon belüli erőszak következtében beállt súlyos válsághelyzet kezelésére.
Tel: 06-80-20-55-20 (0-24-óráig)

Szegedi Kistérség Többcélú Társulása Humán Szolgáltató Központ
Családok Átmeneti Otthona:
Regionális ellátó központ, akut krízishelyzetben lévő nők, anyák és gyermekek számára.
Cím: 6710 Szeged-Szentmihály, Kapisztrán u.60.
E-mail: [email protected]
Tel: 06-62-475-809 (0-24-óráig)

NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület):
Ingyenesen hívható segélyvonal bántalmazott nők és gyerekek részére.
Tel: 06-80-505-101 (szerda kivételével naponta este 6 és 10 óra között)

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!