Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 4°C Még több cikk.

A csongrádi telepen guberálók kincsei

Néhányan elvétve, akkor is titokban, mások rendszeresen, szinte törzsvendégként járnak gyűjtögetni a csongrádi szeméttelepre, amit a hamarosan kiépülő, új rendszer beindítása után felszámolnak. Két évig még lehet guberálni, utána viszont – ahogy ők mondják – nem lesz miből élniük.
Aki keres, talál. Fotó: Bíró Dániel
– Bocsánat, retkes a kezem – fogadja bemutatkozásom egy nyugdíjas bokrosi asszony. Előre kiköti, sem nevét, sem arcát nem adja a beszélgetéshez. Titkolózásának oka: még a saját családja sem tud arról, hogy ő havonta néhány alkalommal kijár guberálni a csongrádi szeméttelepre. A temető tőszomszédságában fekvő területet óvatosan szokta megközelíteni, csak a hátsó dűlőn közlekedik, nehogy valakinek feltűnjön úti célja. – Egyszerűen nem telik ruhára, ezért ha nekem kedves göncöt találok, hazaviszem. A gyermekeim, ha megtudnák, hogy ide járok, őrületes botrányt csapnának – magyarázza, de amint feltűnik a friss szállítmánnyal érkező szemeteskocsi, rögvest odébb áll, nem akar lemaradni szerencséjéről.

– Olyan ez, mint a lottó – feleli, amikor pár perccel később a szerzeményekről kérdezem. – Nemcsak a pénzre váltható hulladékért jönnek ide az emberek, az építési törmelékben is szoktak válogatni. Az üveg, a fém, az alumínium a legjobb fogás, abból már csurran-cseppen valami. Kell a pénz, mert munkalehetőség itt nincs.

A guberálók szerencséjét a szemeteskocsi hozza. Fotó: Bíró Dániel
Előfordul, hogy harmincan is megfordulnak itt egy nap – mondja Fábián Sándor, aki naphosszat dúrja a szeméthalmokat munkagépével. Ha nem hoznak teli konténert, vagy nem érkezik szemeteskocsi, az ő dózerét úgy követik a guberálók, mint sirályok a halászhajót. A lánctalpas szerkezet ugyanis olykor kifordít a földből néhány krajcáros kincset, amire a rutinosabbak rögtön lecsapnak.

– Már két szifont találtam, ez körülbelül négyszáz forint – dicsekszik egyikük, akit a többiek Gizusnak hívnak. A vörös hajú, ötven körüli asszony elárulja, már húsz éve jár a szeméttelepre keresgélni, törzsvendégnek számít. Tapasztalatai szerint manapság jóval nehezebb értékes portékára lelni a szemétdombok között, mint öt-tíz évvel ezelőtt.

Az emberek megválogatják, mit dobnak ki a kukába, ezért nekik is csökkennek az esélyeik. Naponta öt-hat órát guberál a telepen, legutóbb kétezer-négyszáz forintot keresett két nap alatt. Megjegyzi, télen sem jönnek kevesebben guberálni, akkor a fahulladék a sláger.
Amikor arról érdeklődöm, tudja-e, hogy néhány éven belül felszámolják a csongrádi szeméttelepet, nem lepődik meg. Hallottak róla, de azt már nem tudja, hogy utána mi lesz.

– Lehet, hogy éhen halunk – veti fel egy Gizus mellett serénykedő fiatalasszony.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új irodaépület a Masterfoodsnál

Új épületet adtak át a Masterfoods bokrosi telephelyén. Az iroda 860 millió forintból épült és… Tovább olvasom