Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő később elolvasom ikonokkal!

Szeged - delmagyar.hu

2014. 09. 30. kedd - Jeromos

Még több

Itt vagyok: Nyitólap > Csongrád hírek > A halas lett 2007 exkluzív zsebkése

A halas lett 2007 exkluzív zsebkése

Az év exkluzív zsebkésévé választotta a szakma a napokban zárult székesfehérvári fesztiválon Tarjányi József szegedi gyöngyház nyelű halas bicskáját. A Csongrádon élő mester benősült a híres Csatári dinasztiába, és hasonlóan néhai apósához, ő is szívesen továbbadná tudását. De egyelőre nincs kinek.

Bíró Dániel - 2007.07.13. 14:19
Megosztás: Facebook Twitter E-mail
Tarjányi József azt mondja, egy bicska elkészítéséhez 150-180 művelet szükséges. Nincs festés vagy ragasztás, csak szigorú babramunka. A precizitást a maga elé támasztott minőségi elvárás is indokolja, miszerint egy embernek egy bicska jár. Ha ugyanis jó a zsebkés, egy életen át kiszolgálja gazdáját. Garancia is csak arra nem jár, ha elvesztik, ellopják – vagy ha a reptéren elkobozzák.

Bicska-történelemóra

A Tarjányi házaspár megadja a módját az árusításnak. Ha tehetik – leginkább vásárokon, nagyobb rendezvényeken –, népviseletben kínálják a portékát az érdeklődőknek, akiket arról is kifaggatnak, mire is használnák a kést. Az igényfelmérés mellé röpke bicskatörténelmi előadás is társul – olykor nevelő célzattal. Jó példa erre azoknak a srácoknak az esete, akik pillangókést kerestek a csongrádi házaspárnál. Márta rögvest felvilágosította őket, hogy a nevezett tárgy a franciák találmánya, akik az első világégés idején rendszeresítették a karjukat vesztett katonák között, hogy azok is boldogulni tudjanak egy kézzel. Mivel a srácok közül egyik sem volt félkarú, elálltak eredeti szándékuktól, és inkább Tarjányi bicskát vettek.

A szegediek ismerhetik a Mars térről a csongrádi késes családot, hiszen minden szombaton ott árulja a portékáit. József Kiskunfélegyházán nőtt fel, eredetileg gépészmérnöknek tanult, a gödöllői egyetem elvégzése után pedig a szerelem hozta a kis Tisza-parti városba. Már nős volt, mikor mérnöktanárként elhelyezkedett a faipari szakközépiskolában, és ekkortájt ült oda apósa, Csatári László mellé. – Tata, beállok egy kicsit – mondta kicsit félszegen a késes dinasztia fejének. Kíváncsi volt, hogyan is készülhet egy műremek. Arról nem tudott, hogy kézügyessége lenne, az viszont feltűnt, hogy nem tud elfáradni a késezésben, annyira élvezi.
Évekig edzették egymás mellett az acélt apósával, de dicséretben sose részesült. Mígnem egyszer mestere hazaállított egy nevére szóló bélyegzővel: – Most már kiválthatod az ipart.

A Tarjányi pecsét, amit minden késébe beleüt, azóta oly becses számára, és úgy vigyáz rá, mint az életére. A következő fordulópont Csatári László 1999-es halálával érkezett el. Felesége őseinek szerszámait és gépeit használta, közvetve vagy közvetlenül tőlük tanult mindent, így hát adódott a kérdést, milyen néven kerüljenek ki kezei közül a bicskák. A Csatári mama nem dilemmázott, örömmel bólintott a Tarjányi márkanévre, a névadót pedig 2003-ban népi iparművészként ismerték el.

Tisza Lajos ötlete volt

A korabeli elbeszélők szerint Tisza Lajos, aki a Szegedet romba döntő 1879-es nagy árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa volt, nagyon megbecsülte Sziráky József késes mester tudományát. Egy alkalommal a Tisza gátján sétáltak. Hal ugrott föl a vízből. Tisza erre azt kérte Szirákytól, olyan bicskát csináljon, mint a hal. Hát rajzoltasd le a fullajtároddal, én majd megcsinálom – szólt a válasz. És megcsinálta.

A klasszikus szalonnázó, náder, fejes görbe vagy völgyelt bicskák mellett tőröket és konyhai késeket is készít, de nincs külön kedvence, mert igazából mindegyik az. Az egyik mégis kilóg a sorból. Nem csak azért, mert a napokban zárult székesfehérvári Tűzzelvassal fesztiválon a késes szakma az év exkluzív zsebkésévé választotta, és elnyerte a Magyar Kézművesremek címet, hanem, mert véges számú készülhet belőle.

A gyöngyház nyelű halas bicskáról van szó, amit először egy szegedi késes mester formázott meg még a tizenkilencedik században. Amiért pedig néhány éven belül kuriózummá válhat, az épp a gyöngyház berakás. Tudniillik ez a tengeri kagylók héjából készül anyag manapság nem kapható, esetleg múlt századi kézművesek hagyatékában lelhető föl. Tarjányi József is apósa hatvanas években összevásárolt tartalékaiból él, és ameddig futja, ebből készíti a halas bicska markolatát. A zsebkés kisebb változata 9 ezer, a nagyobb 15 ezer forintba kerül.

A negyvenöt éves mesteremberről sugárzik, hogy boldog ember. Amíg felesége, Márta az értékesítésben van otthon, ő inkább a műhelyben, a kemence és a köszörűk között. Két lányuk már kirepült a családi fészekből, ezért adódik a kérdés: ki viszi tovább a szakmát? Tarjányi József méltán nagyvonalú, amikor úgy felel: jöhet az utód kívülről is.
Megosztás: Facebook Twitter E-mail

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!


Moderálásra küldöm 1. Perger Imréné 2008.01.16. 12:04

Csodálattal adózok a Mesternek Szertnék a legközelebbi vásáron vásárolni tőle .
További munkájához jó egészséget sok sikert kívánok .

Üdvözlettel: Perger Imréné
8200 Veszprém Cserhát 1 04.23



Töltés, kérem várjon!
ˆaz oldal tetejéreˆ

hirdetés

HIRDETÉS

Cikkajánló

bezár
asdasd
Kérem várjon, jelentkezését rögzítjük...