Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

A labdarúgás és a helytörténet örök szerelme

Jól focizott, és még ma is ő tud a legtöbbet arról, mi történt az elmúlt ezer évben Csongrádon és környékén. A város peremén lévő Gr. Széchenyi-iskola nyugalmazott igazgatója, Gát László hetvenéves. Nem dicsekszik tudományával, inkább arra büszke, hogy jó házi bora van: kadarka is, pedig ezt a fajta szőlőt sokan kivágatták.
Egy csokor virág az ünnepeltnek. Gát László népszerűségnek örvend Csongrádon. Fotó: Bálint Gyula György
A minap a múzeumi baráti kör tagjai köszöntötték Gát Lászlót, aki betöltötte 70. évét. Ez magas kornak számít, de mint kiderült, a tanár úr a szőlőművelést és a helytörténeti kutatást sem tartja fárasztónak. Ha megkérik egy kis idegenvezetésre, azt is vállalja.

Életét meghatározta a foci: erről szívesen beszél, de hozzáteszi nyomban, édesapja, aki elismert, szakmáját szerető pékmester volt, azt akarta, hogy tanuljon. Papírja nincs róla, de a kenyérsütéshez is ért, 1957-ben egy szegedi kenyérgyárban ennek hasznát vette. Hogy miért nem lett belőle pék? A családi műhelyt elvette az állam, ez 1952-ben történt.
– Amikor az iparengedélyt levették a falról, akkor láttam édesapámat és édesanyámat sírni – emlékezik vissza az akkor történtekre. Odalett a pékség, a szakma tárgyi öröksége. – Tanulni kell, le kell érettségizni: ez volt a családi parancs. Édesapám nem engedte meg, hogy ipari tanuló legyek!

Gimnazistaként egyre jobban örömét lelte a fociban. Bekerült a felnőtt csapatba, fölfigyeltek rá, és a megyei ifjúsági válogatottban találta magát. Pusztaszeri Miklós volt az edzője. – Szegedre jártam be edzésre. 1954-ben végigvertünk mindenkit, egyszer kaptunk ki, országosan második lett ez az ificsapat. NB I-ig jutott innen Nemes Pista, Szabó Miklós, Giricz Pista és mások. Kalmár Gyula, aki 41–42-ben gólkirály volt, egyengette útjukat. A Szegedi Haladásban előbb állást kerestek nekik, aztán fölkínálták az egyetemre való bejutást. Gát László 55-ben előbb a jogra fölvételizett, de szerencsésen átkerülhetett a bölcsészkarra. Akikkel együtt tanult, többen professzorok lettek, mint például a régi magyar irodalom kiváló ismerője és kutatója, Kovács Sándor Iván.
Summázhatjuk úgy is, hogy a sport révén alakult kedvezően életpályája.

A régészet szerelmese, Tari László nemcsak fogorvos volt, hanem a helyi csapat orvosa is, amikor Gát László visszatért Csongrádra. Tari egy alkalommal előhúzta Váry Gellért – a csongrádi piarista – könyvét, az eredeti, kézzel írt példányt, és azt mondta Gátnak: „maguknak, történelemtanároknak ilyesmivel is kellene foglalkozniuk..." Így kezdődött a kapcsolat a helytörténettel.

– Ahhoz, hogy az ember ennyi mindenbe belekaphasson, kellett a családi háttér, a feleség. A múzeumi baráti kör nélkül sem váltam volna helytörténésszé. Tari László, a múzeum névadója, Esztergályos Feri bácsi, Palásti tanár úr, László Gyula, Katona Imre, Dudás Lajos, Erdélyi Péter, Várkonyi Pista bácsi ötletei és biztatása ösztökélt a munkára. A város vezetése pedig azzal hogy lehetővé tette a Mozaikok Csongrád történetéből című évkönyvsorozat megjelenését.

Az iskola pincemúzeumát a gyerekekkel, a szülőkkel közösen hozta létre. – Azt mondtam: le lehet hozni a pincébe valamit, de föl nem! Bosszankodom, amikor ezt a szabályt megszegik!
A szőlészetről röviden szólt: – itt a végeredmény. Tessék megkóstolni!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Még víz áll a Körös-toroki napok helyszínén

Másfél hónap múlva rendeznék a Körös-toroki napokat, de még mindig víz áll a programok helyszínén.… Tovább olvasom