Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

A mindentudó Körös-toroki gomb

Bottyán István év eleje óta a Körös-torok gondnoka, de már tizenhárom éve az üdülőterületen tölti a mindennapjait. A Tengizt is megjárt férfi tudja, melyik lábas vityilló kié, melyik senkié, hol maradt nyitva az ajtó, mikor önti el a Tisza a körforgalmat, és mitől úszhatná meg a fürdőhely a nagy vizet.
Bottyán Istvánhoz mindenki bizalommal fordulhat a Körös-torokban. Fotó: Bíró Dániel
Nem szokás gombhoz igazítani a kabátot, Bottyán István esetében azonban kivételt tett a csongrádi önkormányzat, amikor őt bízta meg a Körös-torok gondnoki feladatainak ellátásával. A döntéshozók azzal magyarázták a rá szabott önálló szervezeti egység felállítását, hogy ő még azt is tudja, melyik lábon álló üdülőben mennyi egér fészkel. Jólesett neki a megelőlegezett bizalom, mondja, és meg is szeretne dolgozni érte, ezért már télidőn hozzáfogott a hatalmas ártéri terület rendbetételéhez.

Elsőként a faállomány metszésére volt gondja, hiszen több helyütt már balesetveszélyessé vált a növényzet túlburjánzása, de hamarosan – mutat körbe – a csapadékvíz-elvezető csatornák és a part menti sétány világítása is kiépül, néhány út új burkolatot kap, biztonsági őr lesz a bejáratnál, meg egyirányúsítják a gépkocsiforgalmat. Ő maga új főhadiszállást kapott a partélen, februártól a volt vízmű üdülőnél lehet megtalálni, ha éppen nem a Körös-torokot járja.

– Felújítják a kőcsárdát – újságolja büszkén, majd nosztalgiázik: régen helyben kapott zsíros kenyeret majszolt, miközben filmeket nézett a vendéglátóhely udvarán. – Nagyon jó volt akkor a torok. Tizenhárom évvel ezelőtt traktoros állásból igazoltam át ide, sokáig parkolóőr voltam. Lassanként megjegyeztem, ki honnan jön Csongrádra, melyik az üdülője, mivel foglalkozik, mi az autójának a rendszáma. Először átmeneti megoldásnak gondoltam ittlétem, aztán nem bírtam elszabadulni. Illetve, egyszer szerencsét próbáltam Tengizben, de visszatértem – helyesbíti életrajzát.

Amikor körbevezet, megállás nélkül sorolja, melyik üdülő tulajdonosa lehet közös ismerősünk, egy-egy kacsalábon álló palotának ki a gazdája, hová valósi, melyiknél maradt nyitva az ajtó annyira, hogy inkább szólt, nehogy baj történjen. Akad olyan nyaraló is, amelynek három éve nem lelik gazdáját, és már majdhogynem belepte a vadszőlő.

– Amikor idekerültem, hét évig nem volt kinn a víz, minden gond nélkül rendben lehetett tartani a Körös-torokot, az utóbbi esztendőkben viszont mindig meggyűlt a bajunk egy-egy tartós árhullámmal – sopánkodik. – Idén, ha 570-nél megállna a Tisza, illetve ha jövő héten pár nap erejéig visszafagyna, talán megúsznánk a nagy vizet, máskülönben pakolnunk kell – vázolja a feladatot, ami őt annyiban érinti, hogy tucatnyi tulajdonos bízta rá üdülőjének kulcsát, és ha jön az árhullám, neki kell menteni a menthetőt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötletparádé a nagymedencéről

Parttalannak tűnő vita után a fürdő nagymedencéjének acélbéléses felújítása mellett döntött a… Tovább olvasom