Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Állat- helyett panaszvásár volt

Jószágot nem láttunk, árust és vevőt alig, panasz viszont akadt bőven Tömörkény idei első állat- és kirakodóvásárán. A rendező nem is várt kupecokat, a félegyházi késes csak megszokásból jött, a büfés néni meg azért, hogy megnézze a vásártér új vécéjét. A két legkelendőbb portéka a forralt bor meg a sült kolbász volt, a lacikonyhánál még sorba is álltak.
A tömörkényi állatvásáron legföljebb a sült kolbászban van disznóhús. Fotó: Bíró Dániel
Nem olyan nagy dolog – fitymálta a választékot egy középkorú férfi tegnap reggel, amikor megérkezett Tömörkény idei első állat- és kirakodóvásárába, ahol – a márciusi télre ügyet sem vetve – tucatnyi árus próbált szerencsét. Hokedlit, seprűt, horgászbotot, biciklit, nagykabátot, édességeket és keretezett képet fellelhetett a vásárlóközönség a sorok között, de jószágnak nyoma sem volt, holott úgy hirdették a rendezvényt, hogy lesz felhozatal.

– Rosszul tettük – magyarázkodott Tápai Zoltán vásárrendező, aki szerint igazából már hosszú ideje kirakodóvásár a tömörkényi, kupecokat valójában nem is vártak, hiszen a mezőgazdaságból élők a maguk bőrén érzik, hogy Magyarországon tönkretették az állattenyésztést, áruba bocsátandó háztáji is alig maradt az embereknél.

– Szegényes ez már, nem lesz több nép, szomorú – sopánkodott asztala mellett Ganev Józsefné, aki késes férjével érkezett Kiskunfélegyházáról. Az idős asszony elmondta, fél hatkor már kipakoltak, de kilencig csak két bicskán tudtak túladni, amiért mindössze 580 forint ütötte markukat. Ötven éve járják a piacokat, Tömörkényre is megszokásból jöttek, ráadásul túl sok haszonra akkor sem lehet számítani, ha kelendőbb a portéka, mert az iparűzési adó meg a helyfoglalás elviszi a nyereséget. Csekélyke nyugdíjuk az egyetlen, amire bizton építhetnek, a többi vakszerencse, mesterember késének ugyanis már nincs akkora respektje, mint a múlt században volt.

Szinte csak férfiak merészkedtek ki egyébként a hótól ragyogó vásártérre. A vasas árust körülálló pár ember majdhogynem sokadalomnak tűnt messziről. A népszerű alkatrészek szomszédságában egy asszony azt ecsetelte, hogy tök mindegy, milyen időjárás van, mert ha nem esett volna semmi sem, akkor háromszor annyi árus, és csak kétszer annyi vevő lenne, mint most – magyarán a forgalom cseppet sem lenne jobb. A lakókocsi melegében kucorodva a büfés néni – aki szintén Kiskunfélegyházáról vállalta a rizikós hajnali utat – elhintette: tudja ő, hogy nem éri meg Tömörkényre kijönni, de legalább megnézi az új vécét, ami az állatátrakónál épült.

Csak a lacikonyhás tarolt, nála sorban álltak a forralt borért meg a sült kolbászért.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Garázssor épül a csongrádi Bökényben

Negyvennégy garázs építésének adott szabad utat a csongrádi önkormányzat. Az igény három éve… Tovább olvasom