Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Állatvásár – jószág nélkül

Aki élő vásárfiáért indult útnak tegnap Tömörkény felé, csalódnia kellett: vevőre váró jószágot nem talált az állatvásárként meghirdetett piacon. A jól értesültek magyarázata szerint a szomszédos kistérségben elrendelt zárlat miatt hiányoztak a malacok meg a borjúk a mázsaház környékéről, mások a magyar mezőgazdaság bizonyítványaként fogták fel az állattartók hiányát.
A tömörkényi vásáron mindent lehetett kapni, csak éppen jószágot nem. Fotó: Bíró Dániel
– Mennyi földről áruló van! – mondta csodálkozva egy sorok között flangáló idős asszony tegnap Tömörkényen. Meglepett arckifejezésével nem volt egyedül, hiszen az állat- és kirakodó vásárnak meghirdetett gyülekezet inkább emlékeztetett a rendszerváltás idején népszerű KGST-piacra, mint a lókupecek harsány nevetésétől zajos forgatagra. Aki nem hátasért vagy anyakocáárt jött, az bőségesen válogathatott a különféle ruhaneműkből, bútorokból, alkatrészekből, és akár még festményt is vihetett haza, meg falétrát is, hogy legyen mire akasztani, ha a falon már nincsen hely neki. Közvélemény-kutatás nélkül is feltűnt, hogy a sokadalom legnépszerűbb pontja a lacikonyha volt, ahol a sült kolbász mellé egy fröccsöt is kaptak a családfők, a gyengébb nem képviselői pedig megelégedtek egy habos kávéval is.

– Állat van itt elég, csak jószág nincsen – méltatott tréfásnak szánt feleletre Kovács László, amikor az „állatvásár" elnevezésről faggattam. A kiskunfélegyházi nyugdíjas elmondta, régen alig lehetett férni a vételre kínált malacoktól és borjúktól a tömörkényi vásárban, de most már itt is szembetűnő a magyar állattartók sanyarú helyzete. – Korábban én is százhúsz hízót tartottam, de mióta ilyen bizonytalan a felvásárlás, inkább üresen tartom az ólakat, és pihenni jövök Tömörkényre. Találkozom a régi cimborákkal, bekapunk egy-két fröccsöt, megbeszéljük dolgainkat – tette hozzá, de arról már nem tudott részleteket mondani, miért nincs egy élő vásárfia sem a mázsaház körül.

– Zárlat van – sietett segítségemre László Sándor, aki Jászszentlászlóról jött a vásárba. – Úgy tudom, járvány van a környéken, azért nem hoztak jószágot messzebbről. A helybeliek hozhattak volna, de nekik meg kevés van – egészítette ki az információt.

Hosszas keresgélés után végre felleltem egy állattartót, aki választási malacokat árult, mégpedig papíron. Megyesi Sándor egyik kezében szatyrot tartott, a másikban egy lapot – így kívánta tudtára adni a sorok között járkáló érdeklődőknek, hogy ő valójában túl akar adni valamin. – Voltam kinn hajnalban, de akkor sem volt itt senki, pedig régen a lótól a marháig mindent vehetett az ember. Úgy látszik, manapság senkinek nem éri meg állatot tartani – vonta le a maga következtetését, majd szatyrába gyűrte saját hirdetését és továbbállt.


Fekete bizakodó

– Mivel hektikusak az árak, s nem áll biztos lábakon a magyarországi felvásárlás, lanyhult az állattartási kedv Tömörkényen is. Ezért jó ideje kevés állattenyésztő jön el a vásárunkba – fogalmazott lapunknak Fekete Gábor. A község polgármestere mindezek ellenére bizakodó. Éppen ezért a falu továbbra sem mondott le a mázsaház korszerűsítéséről, a felújítás hamarosan megkezdődik. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megduplázta területét a bész

Az induláshoz képest a tagok száma és a gazdálkodásba bevont terület nagysága is megduplázódott a… Tovább olvasom