Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Befellegzik a csongrádi guberálóknak

Csongrád - Mernyó Pállal együtt tucatnyi csongrádi guberáló kerül kilátástalan helyzetbe, ha bezárják a város szeméttelepét. Az 58 éves férfi évek óta nap mint nap túrja a szemétkupacokat, nincs pihenőnap vagy szabadság, mert – ahogy ő fogalmaz – azt a bőrén is érezné az ember.

Gyémánt félkrajcárt még egyikőjük sem talált, mégis – hőségtől, esőtől, sártól, hidegtől meg nem riadva – mindennap becaplatnak a csongrádi szeméttelep végébe, hogy a kukáskocsikból frissen ürített szemetet tüzetesen átvizsgálják. Ahogy körülöttük a madarak, legtöbbjük megrohanja a szállítmányt, de akad olyan is, aki a dózer lánctalpánál téblábol, hátha a tolólap kifordít a földből valamilyen kincset. Ki kupacokba, ki kiskocsijára gyűjti az aznapi zsákmányt. Amikor közelükbe érek, hogy megkérdezzem, mi lesz velük a szeméttelep bezárása után, egyikőjük rám förmed: majd mennek lopni. Látszik, ő sem gondolja komolyan, csak az indulat és a kilátástalanság beszél belőle, a többiek mégsem hagyják szó nélkül, és lehurrogják, hogy ne mondjon ilyet.

Mernyó Pál magára maradt

Mernyó Pál hallgatag. Sapkával a fején, saras széldzsekiben csendesen figyeli, miképp panaszkodnak a munkatársak – ő ugyanis annak tartja a többieket. Kollégáknak, akikkel munka közben bármiről trécselhet. Az 58 éves férfi 1970-től a bútorgyárba dolgozott, de a 90-es évek végén leszázalékolták, mert nem bírta már a komolyabb fizikai terhelést. Havonta 26 ezer forint segélyt kap, ennyi a fix bevétele. Lakása nincs, néha rokonánál alszik. Olykor lányai sietnek segítségére, és náluk tölt egy-egy éjszakát, de nem akar túlságosan a terhükre lenni. Két felesége is volt, az egyikkel 14, a másikkal 18 évig élt együtt, de valamiért egyik házasság sem jött össze. Magára maradt a gondjaival, és mivel nem volt mit tenni, néhány éve guberálónak állt.

A csongrádi Mernyó Pál és munkatársai nem csüggednek. Amíg a kukáskocsik jönnek, nem dobják el a piszkafát, és nem gondolnak a holnapra A szerző felvétele
A csongrádi Mernyó Pál és munkatársai nem csüggednek. Amíg a kukáskocsik jönnek, nem dobják el a piszkafát, és nem gondolnak a holnapra. A szerző felvétele


Víz, dohány, bónuszként jeges tea

Rendszeresen tucatnyian járnak ide. Két házaspár is a brigádhoz tartozik. Olyan is van köztük, aki tanyáról jár be. Most éppen azért nincs itt, mert szüretelni van. Jó neki. Az biztos pénz – sóhajt nagyot Mernyó Pál. Amikor a munkavállalásról faggatom, nem tagadja, elvileg találhatna rendesebb pénzkereseti lehetőséget, de amondó, hogy a korabelieket már nem szívesen alkalmazzák sehol. Már nem is próbálkozik, inkább a szemetet túrja. Jön mindennap, hétfőtől vasárnapig.
– Nem lehet kihagyni egyetlen napot sem, mert azt a bőrén is érezné az ember. Hét körül érek ki, és általában délután kettőig, legkésőbb négyig maradok. Addig járnak a kukáskocsik. Vizet mindig hozok magammal, meg dohányt. Enni naponta csak egyszer szoktam – mondja, majd húz egyet a jeges teából. A kissé viseltes félliteres üdítőt reggel találta a telepen – bontatlanul.

Egy hónap haladék

A hulladékkezelést végző Víz és Kommunális Kft. eredetileg október elsejétől állította volna üzembe a nemrég átadott felgyői lerakót, de az engedélyezési eljárás elhúzódása miatt várhatóan egy hónapot késik a szolgáltatás átszervezése, így a csongrádi szeméttelep bezárása is. Úgy tudjuk, a helyi közműcég továbbra is keres rakodókat Csongrád vonzáskörzetéből. A csongrádi szeméttelep rekultivációja várhatóan a jövő év elején kezdődik meg.

Pár száz forint a napi zsákmány


Bár még messze a „műszak" vége, megkérem, mutassa meg a napi zsákmányt. Egy érintetlen dobozos pizzával kezdi, amit a kutyájának visz haza. Néhány léc és fadarab a tűzrevalója lesz, pénzt pedig két pillepalackból és két üvegből remélhet. Helyesbít, hogy pénzt nem kap értük, csak levásárolhatja értéküket, ha visszaváltják valamelyik boltban. Mivel sokszor előfordul, hogy csak pár száz forint jut neki, nem ritka, hogy szerény igényeit sem tudja kielégíteni, mert nem futja rá. Ilyenkor csak kenyérre meg dohányra cseréli az elmosogatott üvegeket. Valamirevaló konyhapénzt csak vörösrézből és alumíniumból lehet összehozni, de ilyet egyre ritkábban lehet találni. A vasat sem éri meg gyűjteni, hiszen mindössze 20 forintot adnak kilójáért.

– Nagyon nehéz lesz, ha bezárják a szeméttelepet. Amíg a kukáskocsik jönnek, addig mi is jövünk. A nyugdíjamra még várni kell egy pár évet, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan fogom kihúzni addig. Egyáltalán nem szégyellem, hogy guberálni járok. Az a szégyen, ha lopni megy az ember – szögezi le búcsúzóul Mernyó Pál, és ősz szemöldöke alól már azt lesi, mikor görnyedhet megint a szemétkupacok fölé, mert már nem sok van hátra: Csongrádon a guberálóknak befellegzett.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bokrosiak nyílt levele Csongrád polgármesteréhez

Csongrád - Nyílt levélben fordultak a bokrosiak Csongrád polgármesteréhez. Azt kérdezték, mennyivel… Tovább olvasom