Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Búcsú Szucsán András tanár úrtól (1935-2013)

Csongrád – Június 28-án kísértük utolsó útjára a kiváló pedagógust, sok száz volt batsányis kedvelt fizikatanárát, mindenki által tisztelt kollégánkat.
Közel tíz évig küzdött a gyilkos kórral, amely legyőzte őt, de a halál csak testi mivoltában aratott diadalt felette, mert azzal az életúttal, amelyet 78 év alatt megtett, olyan mély nyomokat hagyott hátra, amellyel tovább fog bennünk élni. E kiváló ember példaértékű pályája, szellemisége, egyénisége mindig itt marad köztünk emlékezetünkben, és mindabban, ami körülvesz minket és az utókort. Amíg Csongrád város létezni fog, amíg a Batsányi mint gimnázium működni fog, addig nem lehet megfeledkezni, nem tudni a város díszpolgáráról és arról a kiváló tanárról, akinek a neve elválaszthatatlanul összeforrt az iskola működésével. Ahhoz a nevezetes tanári generációhoz tartozott, akik nevelő-oktató munkájuk eredményességével megalapozták és magasra emelték a gimnázium hírnevét, és sajnos akik közül az utóbbi években már többen távoztak az égi katedrára.

Most tiszteletünk kifejezésére a megmásíthatatlan elköszönés pillanatában hadd idézzem ide Szucsán Andrást, az életét köztünk élő tanárt, a kollégát, a barátot, azt az embert, akit munkájáért, földi pályafutásáért igen nagyra becsültünk, becsülünk. Ki is volt ő?

Egyszerű, kétkezi munkából élő szülők hatodik gyermekeként indult az élete Szegváron. Az általános iskola után a szentesi Horváth Mihály gimnáziumban érettségizett, majd 1957-ben szerzett diplomát a szegedi egyetem fizika–matematika szakán. A tanári pályát is szülőfalujában kezdte, de családalapítása után – felesége Csongrádon tervezte közös életüket – 1959-ben Csongrád egyik általános iskolájába helyezték át. A Batsányi tantestületének 1960-ban lett tagja.

Mindent Csongrádról

A delmagyar.hu hivatalos csongrádi Facebook-oldala, nem csak csongrádiaknak!

A fizika tantárgy középiskolai tanításának elkötelezett mesterévé vált. Nemcsak az elméletet, a tudomány ismereteit adta át, hanem kísérleteken keresztül szemléletessé, érdekessé tette imádott tantárgyát. Így az elvont tételek, képletek, törvényszerűségek is közérthetővé lettek, és a fizika mint száraz tudomány is szerethetővé vált tanítványai számára. Ennek volt a következménye, hogy sok tehetséges tanulója vállalkozott a különböző szaktárgyi versenyen való indulásra és eredményes szereplésre. És volt még egy fontos, nagyszerű emberi tulajdonsága: tudta tanítványait lelkesíteni, szeretettel, derűvel további eredmények elérésére biztatni úgy, hogy ehhez világos szakmai eligazodási pontokat adott. Egyik tanártársa találóan így jellemezte a minap: Bandi olyan pedagógus volt, aki a tudós, a mérnök, a pszichológus és a tanár legkiválóbb szakmai tulajdonságaival irányította a jó érzékkel kiválasztott tehetséges növendékeit. Büszke volt diákjai teljesítményére, nem fukarkodott a dicséretekkel, jó szóval, egy-egy gesztussal. Legkiválóbb tanítványaival – akik az élet sokféle területén és a világ több országába elvetődve (mérnökként, tudósként, orvosként, feltalálóként) nagyszerű karriert futottak be – élete végéig folyamatos kapcsolatot tartott, rendszeresen találkoztak, összejöttek egy-egy hosszabb beszélgetésre, illetve elektronikus levelek sokaságában tudatták egymással a fontosabb híreket.

A fizika és a matematika tanításának eredményessége szempontjából a Batsányi „aranykora" – amely nagyjából a 70-es, 80-as évekre datálható – az ő nevével elválaszthatatlanul összefonódott. Az ekkor meghonosodott matematika–fizika tagozatos osztályok eredményeikkel az ország élvonalában jegyzett gimnáziumok közé emelték a kis vidéki intézményt. A fizika országos tantárgyi versenyein diákjai nemcsak értékes helyezéseket, hanem a nemzetközi diákolimpiákra való kijutást is elérték.

Tanítványai sikereit azzal is megbecsülte, hogy példás precizitással dokumentálta a teljesítményeket. E terjedelmes listát az iskola fennállásának 75. évfordulóján – 1995-ben – több tablóra összegyűjtve, képekkel is illusztrálva a fizika előadótermében kiállította. Ott, csokorba gyűjtve lehetett igazán átlátni, hogy mennyi tanulói eredmény honorálta felkészítő munkáját, erőfeszítéseit. Később saját honlapot szerkesztett, amely mindenki számára ma is hozzáférhetően őrzi az elért kis és nagy sikereket.

A pedagóguspálya nagyra értékelt tagja volt. Kimagasló munkájának megerősítéseként előbb az iskola igazgatóhelyettese volt (1974 és 78 között), majd 1978-tól a fizika tantárgy középiskolai megyei szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója lett. Ez utóbbi feladatot nagy kedvvel látta el. Átgondolt, tudatos, precíz, példásan eredményes fizikatanítási módszereit a megye középiskoláiban igyekezett elterjeszteni: óralátogatások szakmai elemzésén túl szaktárgyi tanácskozásokat, konferenciákat szervezett az érintett pedagógusoknak.

Ő maga tartott bemutató órákat annak az igényességnek az alátámasztására, hogy mit vár el a kollégáktól tanítási gyakorlatukban. Bántotta, hogy a rendszerváltás után kezdett teret veszteni a természettudományos tárgyak – köztük a fizika – megbecsültsége, ami óraszámok csökkenésében is megmutatkozott. A tantervi előírások betartása mellett, helyben legalább a tehetséggondozásra és szakkörök működtetésére próbáltunk kereteket találni, biztosítani.

Az iskolában kedvelt tartózkodási helye a különleges hangulatú fizika előadóterem és a szertár volt. Barna köpenyes alakja nélkül ezek a klasszikus iskolai bútorzatú, sokféle szemléltető és kísérleti eszközzel zsúfolt helyiségek számunkra nehezen képzelhetők el. Különösen magunk előtt látjuk a szertárban a kísérleteket előkészítő, az eszközök közt cikázó tanár úr szorgoskodását és a köré gyülekező kollégákat, akik – ha tehették – szívesen töltötték e külön birodalomban vele az időt.

Tanári munkáját több alkalommal ismerték el jutalmakkal, díjakkal, kitüntetésekkel. Kiemelkedő szakmai elismerése 2001-ben a Rátz Tanár Úr Életműdíj, amelyet az országban az legelsők között vehetett át. Megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést és 1989-ben a fizikusok számára komoly rangot jelentő Mikola-díjat. Nyugdíjba vonulásakor a Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Díjjal ismerte el pályája pedagógiai teljesítményét. 2003-ban Csongrád város önkormányzata az általa adható legmagasabb titulust adományozta számára: díszpolgári címet kapott.

Mint intézményvezető örömmel vettem, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után (1995) is vállalt óraadói feladatot, és az újonnan bevezetett 8 osztályos gimnáziumi képzés még képlékeny tantervi követelményeinek megvalósításában vezető szerepet vitt. Azok közé a nyugdíjasan is dolgozó nevelők közé tartozott, akikre mindaddig szívesen számítottunk, amíg erőt, energiát éreztek ahhoz, hogy évtizedes tanítási múlt birtokában a nyugdíjkorhatár elérése után is legalább néhány órában tanítsanak. Ma is jól emlékszem arra a napra, 2004 januárját írtuk, amikor azzal a hírrel keresett meg, hogy a klinikán elvégzett vizsgálat alapján műtétre kell mennie, amiből várhatóan hosszabb idejű lesz a gyógyulása, ezért sajnos az órák további megtartását nem tudja vállalni. Tanári pályája valójában ekkor ért véget, mert mindaddig nyugdíjasként is az iskola teljes értékű és jogkörű pedagógusa volt.

Szívszorítóan nehéz feladat, hogy a pedagóguspályájától való búcsúzás után a végső búcsú szavait is ki kell mondanom: a gimnázium – a volt és jelenlegi kollégák, munkatársak – nevében köszönök el tőle azzal, ígérjük és fogadjuk, hogy emlékét, sikeres pedagógus-pályafutásának értékeit megőrizzük. Köszönjük a sorsnak azt az adományát, hogy együtt dolgozhattunk vele!

Kívánjuk, legyen számára könnyű a pihenés, nyugodjon békében!

Fábián György,
a Batsányi-gimnázium nyugalmazott igazgatója, Csongrád
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felborult a terepjáró a 451-esen

Súlyos sérüléseket szenvedett az a férfi, aki Csongrád térségében szombat éjjel a 451-es úton terepjáróval felborult. Tovább olvasom