Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Csák László nélkül nincs ünnep Csongrádon

Foglalkozása dekoratőr, a csongrádi művelődési központban olykor díszletet készít a színjátszóknak, de zenélni is szokott Csák László. Megszállott hangszergyűjtő, és zsugorodó szabad idejében élményeit festményeken örökíti meg. Olyan csongrádi, akit lehet irigyelni, szeretni – de utánozni nehéz lenne.
Erősen kötődik a tájhoz, a Tiszához Csák László – ez képeiből is kiderül. Fotó: Bálint Gyula György
Szellemképes címmel nemrég nyílt kiállítása a művelődési központ földszintjén Csák Lászlónak. Aki vállalja, hogy amatőr festő és zenész, mert nem ezekből a foglalatosságokból él – Csongrádon nehéz is lenne. Papíron a foglalkozása dekoratőr, a plakátkészítéstől kezdve sok minden belegyömöszölhető ebbe a „dobozba", ezért azért sem haragudna meg, ha valaki a ház mindenesének nevezné. Csongrádon azt mondják, nincsen ünnepség Csák nélkül. Neki erről a szerepről Deák Sanyi jut eszébe, az intézmény egykori legendás gondnoka, aki a múlt század 60-as és 70-es éveiben nem ismert lehetetlent: mozigépész volt, lakatos és még lelki tanácsadásból is jól vizsgázott. Igaz, a munkában töltött időt sem számolta össze.

– Én már napi nyolc órában dolgozom – mondta, amikor időbeosztásáról és érdeklődtem, de hozzátette: – Ezt azért nem kell túl mereven fölfogni. Az sem ritka, hogy jeles ünnepnapokon is dolgozni kell. Azért jut idő festésre, mert szerencsére vannak erre csendesebb hétköznapok is.
Lakásának egyik jellegzetessége, hogy lassan kinövi a hangszergyűjtemény. Nem tudni, mert nem számolta meg, most épp hány hangszer várja, hogy a gazdája kézbe vegye és „beszélgessen vele". – Komolyan nem tudom, mert cserélődnek, nyolcvan-száz közötti a számuk. Céltalanul nem bíbelődöm velük, ha megkérnek egy verses-zenés műsorra, akkor állítom sorba őket emlékezetben, s választok közülük.

Kedvenc hangszere a perzsa lant. Ankarától Keletre, vagy nyolcszáz kilométerre járt Törökországban a csongrádi táncosokkal, mint kísérő zenész, s ott egy ciprusi török muzsikus segített neki a vásárlásban, barátságból.

Öt éve azonban Csák többet foglalkozik a festészettel, mint a muzsikával. Azt mondja, az lenne a jó, ha mindennap lehetne egy kicsit festeni, legalább egyórányit, mert egy hét szünet után majd szétrobban az ember, amikor az ecsetet a kezébe veszi.

Csáknak két műhelye is van. Az otthoni szuper sufni, és a munkahelyén a képzőművészeti kör világos műterme, ahol Posta Piroska tartja hetente a foglalkozásokat. Mindketten néhai Stéhlik Lajos művész-tanár felfedezettjei. Nagy Gáborral, a képzőművészeti egyetem tanárával jó kapcsolata van évtizedek óta, s vele tud konzultálni. A kérdésre, hogy nem tartják-e az ilyen embert csodabogárnak a csongrádiak, tágra nyílt szemmel válaszolja: lehet, hogy régebben, valamikor volt ilyen nézőpont is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összefogtak a csongrádi kriptáért

A piroskavárosi ferences kolostor építtetőinek síremlékeit összefogással újítatná föl a csongrádi… Tovább olvasom