Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

Csongrádon már nincs cipész

Nincs már Csongrádon – sőt Csongrád megyében sincs - esernyőjavító. A városban kovácsmester cégérével sem lehet találkozni, és nem dolgozik már egy cipész sem. Az ipartestület elnöke hiába próbált rábeszélni egy fiatal szakembert, váltsa ki az ipart, megélhetne belőle – nem mert belevágni a vállalkozásba a terhek miatt. A meglévő iparosoknál – kőműveseknél, asztalosoknál – viszont sorba kell állniuk a megrendelőknek. A nyilvántartás szerint már csak egy férfi férfifodrász dolgozik Csongrádon.
Ez a tábla régi, és nem szorul magyarázatra – mondta Gyapjas Mihály az ipartestület székházában. Fotó: Bálint Gyula György
A város szélén, mondják, él még egy – vagy két? – öreg kovácsmester, de nem űzi már a mesterséget egyik sem. Fölrakja ugyan a ló lábára a patkót, de csak szívességből. A helyi ipartestület elnöke, Gyapjas Mihály azt mondja, csak annyi szolgáltató iparos van a városban, amennyi meg tud élni itt. Építkezések – néhány nagyobbtól eltekintve – nincsenek, a kőműves elmegy máshova. Az elnök akár tíz jó asztalost is föl tudna sorolni, hárman-négyen mindenféle munkához értenek, akár intarziáról van szó, akár régi bútor fölújítása a feladat. Aki nem talál megfelelő mestert, annak az ipartestületben tudnak ajánlani megbízható embert – más kérdés, hogy azonnalra vállalja-e. Például egy öreg bútort, zongorát restauráló mester akár féléves határidőt is kiköthet. Vagyis sorba kell állni! Olyan kőművest se találni, aki otthon ül, és várja a kuncsaftot. Több munkát azért vállal, mert szeretne folyamatosan dolgozni.

Más volt a helyzet harminc éve, amikor építőipari vállalatok voltak ebben a kis városban is. A mostani nagy cég – a nevét Gyapjas nem mondja ki – apró-cseprő javításokat nem vállal.

Mit mond az ipartestület elnöke, ha esernyőjavítót keres a polgár? A válasz ez: egész Csongrád megyében nem találni ilyen mestert! Már cipész sincs Csongrádon, kihaló szakma lett, büdös lábbeliket nem szeret szagolni a mai fiatal. Az ipartestület elnöke nemrégiben egy szakképzett fiatalembert nem tudott rábeszélni arra, hogy bátran váltsa ki az ipart, urasan meg lehet belőle élni. Az öreg cipészek pedig lehúzták a rolót.

Arra a kérdésre, mivel lehetne vonzóbbá tenni a szolgáltatást, Gyapjas Mihály azt mondta, az önkormányzat adókedvezménnyel, előnyös hitellel tudná javítani a helyzetet. Talán még lenne vállalkozó. Talán még egy-két gyereket rá lehetne beszélni, hogy szakmát tanuljon, mert abban is van szépség. Ki akar kötélgyártó lenni? Egy mester még van, de... Tőle megtanulhatná valaki, hogy az állattartáshoz szükséges köteleket hogyan kell jól elkészíteni. Könyvkötő sincs. Egy férfi férfifodrászról tudunk, pedig régen házhoz járt a mester úr, idős vagy beteg emberekhez.

Ugyanakkor beszélik: nem olyan fekete az ördög, mint hírlik, mert dolgoznak feketén páran, nyugtát sem adnak. Azt mondja erre Gyapjas Mihály, hogy harminc éve tölti be posztját, de ezalatt még egy „kontárt" se tudott a hatóság fülön csípni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kistérségi szükség

Kistérségi kényszerpályára került Csongrád és a három közeli kistelepülés: a közszolgálati feladatok… Tovább olvasom