Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Csongrádon versenyeznek az ország fiatal vadászai

Csongrád - A csongrádi országos ifjúsági vadászverseny nyitónapján a csend és a fegyverropogás váltotta egymást. Emberi hangot alig lehetett hallani csütörtökön a viadalon.
Nem egy beszélgetős műfaj a vadászverseny. Csend és fegyverropogás váltja egymást szüntelen, no meg a csapatok, akik Szegedről, Sopronból, Egerből, Hajdúböszörményből, Szombathelyről, Gyöngyösről, Szőcsénypusztáról és Barcsról érkeztek Csongrádra, amely házigazdája a tizenhatodik országos ifjúsági viadalnak. Az állathang és a vadászati kürtjelek felismerésére azt mondják a fiatal versenyzők, kötelező tánc, eltéveszthetetlen. Nem úgy a nyomkép, ami kifoghat az emberen.

Első igazgatói vizit

Évek óta Csongrádon él, két hónapja legfőbb vezetője a Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskolát is magában foglaló Csongrádi Oktatási Központnak, mégis csütörtökön fordult meg életében először a tagintézmény kilenchektáros lőterén Kőrösi Tibor. Az igazgató meglepetten újságolta, hogy oázisra lelt a Tisza-híd tövében, és olyan versenynek volt szemlélője, amihez foghatót még nem látott. Hozzátette, egy vadaspark kialakítására kitűnő adottságokkal bír a terület, ezért szorgalmazni fogja, hogy ne csak a szakképzésben részt vevők, hanem a Csongrádra érkező turisták is megismerjék és megszeressék ezt a páratlan létesítményt.

– A háziállatok be tudnak kavarni. A kutya és a farkas lábnyoma között csupán annyi a különbség, hogy az ebek első két körme egyenesen áll, az ordasé meg befelé. Még nehezebb eldönteni a macska-, vadmacska- és hiúznyomok közül, hogy melyik kié – mondja halkan Olasz Gábor. A szegedi csapat tagjának nem kellett fél perc, hogy bekötött szemmel összerakjon két szétszedett fegyvert. Utóbb elismeri, nem véletlen ez az időeredmény, hiszen tíz napon át gyakorolta a tapogatózást. A koronglövészettől viszont tart, mert idegen a pálya, és az iskolának sincs olyan sok pénze lőszerre, hogy annyit lőhessen, mint amennyit a puskát fogdoshatja.

A vadászoknak a láncfűrész is jó barátja – legalábbis könnyen erre a következtetésre lehet jutni abból a jelenetből, amikor egy cingár fiatalember úgy pörgeti a szerszámot, mint bűvész a karikát. A srác 38 másodperc alatt szétszedi és összerakja a gépet, de közben megfordítja a vezetővágót is. Láncfeszesség, anyahúzás stimmel, kézsérülés nincs – tehát pontlevonás sem. Nem megy ilyen jól a lövészet. Az egyik versenybíró nem csodálkozik azon, hogy a tizenegy centis korongok zöme sértetlenül ússza meg a kilövést, szerinte a lapostányér könnyebb célpont lenne. Hasonlóan nehéz eltalálni a tenyérnyi bukócélokat, de ha telibe is kapja valamelyik ifjú vadász, akkor sincs ujjongás: inkább csak halkan kunkorodó, félszeg mosoly. A trófeaminősítés talán a legcsendesebb versenyszám. A sűrűben elrejtett őz-, gím- és dámagancsok vastagságából és terpeszéből kell megállapítani, hogy milyen messzire van, mekkora, milyen idős, és nem mellesleg kímélendő-e az állat, vagy puskavégre való. A versenyző dönt, aztán csönd – messzebb fegyverropogás.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vadászverseny Csongrádon

Csütörtökön kezdődik Csongrádon a XVI. országos ifjúsági vadászverseny. Két nap alatt egyebek… Tovább olvasom