„Kedves t.anita!
Szeretném elmondani, hogy mindketten önkéntesen mentünk Devecserbe segíteni, ami persze itt a médián keresztül már nem egészen így jön le. Mélységesen felháborodtam, amikor a nevemet olvastam itt a cikkben, melyet telefonon keresztül közöltem is a cikk írójával. Egyáltalán nem tartom magam ezzel nagyobbnak, többnek, sőt...szégyenlem, hogy nevemmel hírverést próbáltak csinálni. Hogy mi a haszon, és mi nem abból, hogy ott voltunk? Lehet, Te úgy látod, haszonszerzés is járt azzal amiért ott "dolgoztunk". Igen volt...elmondom mi: tapasztalatot szereztünk mindketten. Részemről az első: újságírónak soha nem nyilatkozni....közigazgatásba sokkal több életszerűséget vinni....ügyfelekkel sokkal nagyobb türelemmel foglalkozni. Mindezt magánemberként, és nem közszférában dolgozóként mondom. Egyébként meg: ez a cikk is ugyanolyan hír, mint ha azt írták volna, hogy elkelt az ezredik cipő az új cipőboltból...vagyis....semmilyen.
Párom részéről annyit kívánok még hozzátenni, hogy igen, ő elsősorban szülei segítségére sietett mindenféle honorárium és piedesztálra emelés elvárása nélkül.

Szép napot: Kecskeméti Dorottya és Kurdi Csaba”

„1. Szerintem nem jól látod! Igazából annak sem volt sokak számára hírértéke, amikor nem régen arról olvastunk, hogy kilakoltatás veszélye fenyegeti az egyik csongrádi családot, mert nem tudja fizetni a hiteltartozását! Emlékszel?”

„Szerintem ez akkor lenne HÍR ,ha mint önkéntes állampolgár mentek volna oda segíteni nem tudom mi ebben a nagy újság,hogy valaki elment a saját szüleinek segíteni Devecserbe ez számomra evidens én tűzön vízen át ha kellene még gyalog is útnak indultam volna ....
Szerintem azt kellene közzé tenni,hogy hány olyan ember ment oda segíteni akiknek semmi "érdekük"nem volt és semmi hasznuk sem a segítségnyújtásból csupán önkéntesen fizetés nélkül segítettek az ottaniaknak és nem vártak érte újság cikket sem kitüntetést....”