Csanytelek, Devecser - A vörösiszap-katasztrófa sújtotta devecseri szülei segítségére sietett a Csanyteleken élő Kurdi Csaba.
Az Út a munkához programban részt vevő férfi először szabadságot akart kivenni, hogy szülőfalujába utazhasson, ám Forgó Henrik polgármester úgy határozott: hivatalos kiküldetésbe küldi, azaz áthelyezte a Veszprém megyei faluba. Csaba élettársa, Kecskeméti Dorottya, a polgármesteri hivatal népesség-nyilvántartója egy hétig segítette a devecseri önkormányzat munkáját, szintén a csanyi önkormányzat jóvoltából. Áthelyezését Kőrösi Tibor, a csongrádi kistérségi társulás elnöke segítségével sikerült elintézni.
– Csaba már az első héten jött segíteni a szüleinek, fizikai munkát végzett. Én úgy gondoltam, szabadságot veszek ki, és utánamegyek. Amikor ezt elmondtam Csanytelek polgármesterének, ő azt mondta: egy hétre áthelyez Devecserre az ottani önkormányzathoz. Az első nap szendvicseket készítettem, majd a polgármester mellett dolgoztam. Végül azok mellé kerültem, akik a kormány számára készítik a jelentéseket
– mesélte Dorottya. Hozzátette: napi 10–12 órát dolgoztak folyamatosan, a háborús állapotokat idéző, vörösiszappal elborított településen.
– Csaba már az első héten jött segíteni a szüleinek, fizikai munkát végzett. Én úgy gondoltam, szabadságot veszek ki, és utánamegyek. Amikor ezt elmondtam Csanytelek polgármesterének, ő azt mondta: egy hétre áthelyez Devecserre az ottani önkormányzathoz. Az első nap szendvicseket készítettem, majd a polgármester mellett dolgoztam. Végül azok mellé kerültem, akik a kormány számára készítik a jelentéseket
– mesélte Dorottya. Hozzátette: napi 10–12 órát dolgoztak folyamatosan, a háborús állapotokat idéző, vörösiszappal elborított településen.
hirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
hirdetés
hirdetés
A címoldal témái

Föld alatti könyvtárt is terveztek Vásárhelynek: az Alföldi Galériában látható a pályázat eredménye
Közel háromtucatnyi terv érkezett arra a pályázatra, amelyet az új vásárhelyi könyvtárra és tudásközpontra írtak ki. Mindet a református ótemplom melletti térre, a Sarokház-épület helyére álmodták az alkotók.

Hárommilliárdot költenek a ,,boldog békeidőket" idéző Széchenyi térre - Négyen álmodták újra a sokat látott teret
Május elején derül ki, hogy a négy benyújtott építészeti terv közül hirdetnek-e győztest, és a szakemberekből álló zsűri is csak akkor tudja meg, hogy kik álmodták újra a Széchenyi teret, amely a Modern Városok Programban (MVP) születhet újjá.
Olvasóink írták
Szeretném elmondani, hogy mindketten önkéntesen mentünk Devecserbe segíteni, ami persze itt a médián keresztül már nem egészen így jön le. Mélységesen felháborodtam, amikor a nevemet olvastam itt a cikkben, melyet telefonon keresztül közöltem is a cikk írójával. Egyáltalán nem tartom magam ezzel nagyobbnak, többnek, sőt...szégyenlem, hogy nevemmel hírverést próbáltak csinálni. Hogy mi a haszon, és mi nem abból, hogy ott voltunk? Lehet, Te úgy látod, haszonszerzés is járt azzal amiért ott "dolgoztunk". Igen volt...elmondom mi: tapasztalatot szereztünk mindketten. Részemről az első: újságírónak soha nem nyilatkozni....közigazgatásba sokkal több életszerűséget vinni....ügyfelekkel sokkal nagyobb türelemmel foglalkozni. Mindezt magánemberként, és nem közszférában dolgozóként mondom. Egyébként meg: ez a cikk is ugyanolyan hír, mint ha azt írták volna, hogy elkelt az ezredik cipő az új cipőboltból...vagyis....semmilyen.
Párom részéről annyit kívánok még hozzátenni, hogy igen, ő elsősorban szülei segítségére sietett mindenféle honorárium és piedesztálra emelés elvárása nélkül.
Szép napot: Kecskeméti Dorottya és Kurdi Csaba”
Szerintem azt kellene közzé tenni,hogy hány olyan ember ment oda segíteni akiknek semmi "érdekük"nem volt és semmi hasznuk sem a segítségnyújtásból csupán önkéntesen fizetés nélkül segítettek az ottaniaknak és nem vártak érte újság cikket sem kitüntetést....”