Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Egy latin-amerikai indián csongrádi nyarai

Az indián őseire büszke argentin Miguel Epes festőművész tizenöt éve jött először Csongrádra, s rendszeres résztvevője a Tisza-parti művésztelepnek. Szülőföldjétől politikai okok miatt vált meg, az Alföldön viszont otthon érzi magát.
Miguel Epes festőművész Csongrádot választotta második szülővárosának. Fotó: Bálint Gyula György
A csongrádi művésztelepen, mely otthont ad Plein Air Nemzetközi Művészeti Tábornak, alkot az argentin Miguel Epes festőművész. Mielőtt válaszolt volna kérdéseinkre, egy kis dohányt vett ki a zacskóból, és cigarettát sodort.

Nem is tudja, mert nem számolja, hogy ez a tizedik vagy tizenegyedik találkozása a várossal, amelyet szeret, s otthonosan mozog benne, az ifjú hölgyek nagy örömére. Kedvenc tanyája a Bohém Étterem, de jellegzetes alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Ha meglát egy kiskocsmát, betér oda. Nem tudja, hány ismerőse van.

Aranyi Sándor, a Plein Air főszervezője csábította ide 1990-ben Darmstadtból, ahol megtelepedett. S hogy mi vonzza Csongrádra? Huncutul mosolyogva válaszol: a táj, a folyó, mely nagyon emlékezteti szülőföldjére, Argentínára. Itt olyan a klíma, mint odahaza. No meg a szép nők! És szereti a bort, vöröset, amit itt készítenek. Állja a versenyt az olasz és francia borokkal, a németről nem is szólva.

Gyermekként egy indián rezervátumban töltötte a nyarakat nagymamájával, s Argentínának 1977-ben intett búcsút. Huszonhárom éves volt akkor. Művészeti iskolába járt Rosalióban, a pampák közepén lévő szülőfalujához képest ez már világvárosnak számított. Sokat álmodott Európáról, ahol a művészetet szeretik. Argentínából a professzorokat elüldözték, sok egyetemista társát bebörtönözték. Nagy nehezen szerzett útlevéllel Spanyolországa emigrált, fürdőhelyeken portrét rajzolt, abból élt, és megismert egy franca fiút, ugyancsak a rajzokból keresett pénzt. Így került Párizsba egy télre.

Szerette volna beutazni Európát, de csak Genfig jutott. Ott fejezte be tanulmányait, plakátokat és reklámrajzokat készített, ezt megfizették, s ott szeretett bele egy német nőbe, akit feleségül vett. Tizenkét év után költözött Darmstadtba. Itt lakik 1989 óta. Jó időben érkezett, a berlini fal szétverésében személyesen segített. Azt mondja, felejthetetlen élmény volt.

Nem lett belőle német polgár. Ragaszkodik Argentínához, lélekben most is ott van. Csongrádon pedig házat szeretne venni, mert a város olyan, mint egy kis Argentína. A valódi messze van, ezért újra és újra ide jön haza.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összegyűlt a pénz a csongrádi napokra

Csongrád idegenforgalmi vonzerejét évről évre szeretné növelni, miközben a programok nívója a… Tovább olvasom