Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Fényes nappal vitték el Kallainé birkáit

A Csongrád körüli tanyákon élő idősek közül sokan egyre gyakrabban szorulnának segítségre, mégsem akarják otthagyni házukat, nem akarnak beköltözni a városba, rokonaikhoz. Így a családsegítők és szociális munkások járnak hozzájuk. A felderítők a „polgárőrök", akik minden panaszt, észrevételt továbbítanak a megfelelő helyre.
Közel a csongrádi művésztelephez, az Öregszőlőkbe vezető út mellett áll Mészáros János tanyája. Öreg, mérges kutya védi a birtokot. Kálmán József polgárőr veszi észre, hogy a gazda kerékpáron épp ide tart. Élettársával él együtt, a villanytól az ivóvízig van itt minden, csak hát múlt tavasszal „beköltözött" a házba a folyóvíz is, és megrongálta. A telek végében szeretne építeni új házat, megvette már a téglát is, de nem kapott engedélyt az építésre. – Visszaköltöztünk hát ide az „albérletből", mert ez a miénk – mondta önérzetesen Mészáros János.

A csongrádi szőlők közt akad szemrevaló, sokat érő ház és kert, de a legtöbb felé a „romlás virágait" látjuk. Bokros felé kanyarodva, a homokbányánál nagy tábla figyelmeztet: VIGYÁZAT, A KUTYA HARAP. Sehol senki. A szomszédtól tudtuk meg: a félig tető nélküli házban a szomszéd megyéből ideköltözött sokgyerekes család él. Csak rá kell nézni a tanyára, és látszik: itt bizony elkél a segítség. Bokros irányába haladva kóbor kutyák miatt nem mertünk kiszállni az autóból Bernát Pál szőlőhegyi házánál. A heves ugatásra kibotorkált, a lehúzott gépkocsiablakhoz hajolva – gégeműtétje miatt – nehezen érthetően panaszolta: nem kap közgyógyellátást. Ezt is följegyezte Kálmán József, aki úgy tudja, a bácsi valamikor az elhíresült távol-keleti Orenburgot is megjárta, dolgozott ott is.

A városközponttól legmesszebb, Gátér közelében él egy nagy magányos tanyában Kallai Istvánné. Bokroson, a templomnál Gátér irányába elfordulva igyekeztünk rendkívül rossz földúton, több mint 30 percen át. Az idős, hetvenes éveiben járó özvegy néni semmi pénzért nem hagyná ott a nagy tanyát. A fia motoron visz neki ennivalót.

Köszönés után az első rutinkérdés: – van-e panasza?
– Nagy az én bánatom: tizenegy anyabirkát loptak tőlem, és nem lett meg se a birka, se a tolvaj – mondja az asszony. – Mutassam a levelet, amit a rendőrség írt?

Az eset világos nappal történt. Egy üres tanyába vitték át birkáit, ott annak nyoma is volt. A közeli villamos távvezetékek javításán dolgozó munkásoktól kért segítséget, azok tétováztak, mintha nem akarnának belekeveredni az ügybe. Később fölhívták a fiát mobiljukon, a fia pedig szólt a rendőröknek. A nyomozók két órán belül odaértek, de a birkatolvajok megléptek. Kallai nénire a kutyái vigyáznak, nem fél, de nagyon elkeseredett a történtek miatt. Kálmán József, miközben bravúrosan manőverezik az úttalan határban, azt mondja, aki nem ismerős errefelé, az könnyen eltévedhet vagy beleragadhat valamelyik kátyúba. Kivéve persze a birkatolvajokat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A csongrádi képviselők a helyi bürokráciát ostorozzák

Fapavilonra cserélné a csongrádi Fő utca sarkán leállított büfékocsiját Márta Katalin, de az évek… Tovább olvasom