Délmagyar logó

2018. 05. 21. hétfő - Konstantin 13°C | 23°C Még több cikk.

Hogyan telt az éve?

Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül összefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, valójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele – és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök ismerőseit. Milyen volt az éve? – kérdezzük a megyei városok lakóit december hátralévő napjain.
– Nagyon gyorsan eltelt ez az év, rengeteget kellett dolgozni a munkahelyen és otthon egyaránt. Remélem, jövőre némi lélegzetvételhez jutunk – fogalmazott a 2005-ös esztendő kapcsán Sinkó Sándorné, akit a gimnáziummal szemközti festékboltból ismerhetnek a csongrádiak.

– Én és a férjem minimálbért kapunk, lányunk munkanélküli, úgyhogy nagyon sokat kellett pluszba dolgozni azért, hogy a megélhetésünk biztosított legyen. Fizetéskiegészítésként disznókat nevelünk, ami igazából alig-alig éri meg, de a következő esztendőben hátha jobb lesz – szerencsére vannak erre utaló jelek.

– Lakásfelújításra – a szobák kifestésére – csak úgy jutott energia, hogy nekünk magunknak kellett ecsetet ragadnunk. Nyaralni idén sem tudtunk elmenni, elég volt arra időt szakítani, hogy nyáron néha letévedjünk a Körös-torokba.

– Úgy vettem észre, az embereknek is egyre kevesebb pénzük van. Még szerencse, hogy legalább a beszélgetésre időt szakítanak, mert ha mondanivalójuk sem lenne, még szomorúbb lenne a helyzet. Olybá tűnik, egy családi betegség miatt a szilveszteri összejövetelről is le kell mondanunk, pedig a baráti társaságunk nagyon szeret együtt lenni. Talán jövőre jobban alakulnak a dolgok – reménykedett Sinkó Sándorné.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sport és politika – együtt

A sport és a politika ritkán annyira meghatározó erő egy ember életében, mint Sarusi Kis János… Tovább olvasom