Délmagyar logó

2018. 11. 20. kedd - Jolán 2°C | 7°C Még több cikk.

Keller János a nagyapja mellett szerette meg a szőlőművelést - Zongoratanár nyerte a csongrádi borversenyt

Csongrád - Keller János kékfrankosa nyerte a csongrádi borversenyt, profi borászok italai előtt. A zongoratanár nyolcadikos korában, nyári keresményéből vette az első részét a kertnek, ahová naponta kijár dolgozni, hajnaltól. Tanyáján a művésztelep alkotói is otthon érezhetik magukat, szüret idején beállnak segíteni.
„Aki ezen az ajtón belép, szárazon nem ússza meg" – ez áll az ajtó fölött Keller János csongrádi tanyáján. Ahogy behajtjuk az ajtót, láthatóvá válik mögötte a felirat folytatása: „Mög hát!" Nagyon szépek a betűk. A falon máshol is műalkotások, stukkók és szekkók. – Ezeket nem én rendeltem – emeli föl a kezét Keller János. – Egyszer nálam járt Balikó Gyula a tanítványaival. El kellett mennem, itt hagytam őket. Utóbb szóltak, hogy leverték a vakolatot, és már dolgoznak is, nem tudtam mit. Amit elkezdtek a tanítványok, folytatták a mesterek, ahol volt még hely. Ilyen lett.

Otthon érzik magukat nála

Keller Jánosnál 1975 óta érezhetik ennyire otthon magukat, akik a csongrádi művésztelepre jönnek dolgozni. Akkor, egy rendezvényen János zongorázott, ebből az alkalomból barátkozott össze az alkotókkal. Járt már itt – a teljesség igénye nélkül – Nagy Gábor, Dienes Gábor, Csáki Róbert, Eszik Alajos, Aknai János. Bogányi Gergely zongoraművész is megfordult már a tanyán. A jó baráti beszélgetések és az idilli hangulat kedvéért jönnek, de többen szüret idején a munkából is kiveszik a részüket, János szerint tisztességgel. Ők is vonzódnak ahhoz a szépséghez, amelyet a gondozott kert látványa ad. A gazdának pedig ez az élete.

– Az első darabot nyolcadikos koromban vettem, a nyári keresményemből, 5000 forintból. Itt egy ugyanekkora, de vályogból való ház állt – halljuk Jánostól a fatörzsből faragott asztalnál. – A nagyapám mellett a kertben dolgozva, gyerekkoromban döntöttem el, hogy szőlőt fogok művelni, gyümölcsöt termesztek. Aztán, hogy a zeneiskolába jártam, és elkezdtem zongorázni, kiderült, hogy ahhoz is van tehetségem. Lett zongorám is otthon, és tényleg szívesen játszottam. A gyulai Erkel Diákünnepeken szerepelve első díjat is hoztam. Ott figyelt föl rám Kerek Ferenc zongoraművész, és hívott a konzervatóriumba. Nehéz volt dönteni, mentem, de a kert mindig fontos maradt.
 
A tisztaságot és a természetességet tartja a két legfontosabb szempontnak. Fotó: Frank Yvette
A tisztaságot és a természetességet tartja a két legfontosabb szempontnak.
Fotó: Frank Yvette

Hajnalban kezd

Keller János zongoraművészként végzett, és ahogy kortársai, példaképként tekintett Kocsis Zoltánra, Ránki Dezsőre, Schiff Andrásra és Jandó Jenőre, de nem lett előadóművész. Tanít a csongrádi zeneiskolában. Tizenöt évig a tisztiklub volt a főállása, és mellette engedték, hogy tanítson. Aztán az a honvédségi állás megszűnt, és maradt az iskola. Hogyan lehet ilyen polgári állás mellett gyönyörűen rendben tartani és gyarapítani 1150 négyszögölnyi kertet, szőlőültetvényt és 300 gyümölcsfát?

– Én hajnaltól itt vagyok, télen is. Amikor sikerült elérni, hogy déltől legyenek óráim, maradt elég időm arra, hogy itt is dolgozzam. A kert egy időben jóval többet hozott a konyhára, mint a pedagógusi bér.

János családos ember, két gyermekük született, két unokájuk is van már. A kertben többféle barack, szilva, alma terem, kékfrankos és kék bakó fajtájú, valamint vagy ötvenféle csemegeszőlő. A lugasok között kardvirágok. Fia komlót is termeszt, és sört főz, valamint pálinkát is készítenek, és díjakat nyertek a párlataikkal az ongai Quintessence Pálinkaversenyen. János 25 éve vesz részt borversenyeken, a csongrádin viszont nem olyan régóta. – Amikor klubvezető voltam, az első borversenyünk megrendezéséhez kértem Pálfi György szakmai tanácsait. Tőle utóbb sokat tanultam a borról. Én magam inkább máshol indultam, nemrég itthon is neveztem.
 
Keller János a szőlőben. Gyerekkorában eldöntötte, ezt fogja művelni. Fotó: Frank Yvette
Keller János a szőlőben. Gyerekkorában eldöntötte, ezt fogja művelni. Fotó: Frank Yvette

Az intéznivalókat nem szereti

János bora tavaly is szépen szerepelt a helyi versenyen, idén az ő kékfrankosa kapta a legtöbb pontot a zsűritől és a közönségtől. Mivel azonban nem rendelkezik úgynevezett egyszerűsített boradóraktárral, tehát nem lehet tőle vásárolni, nem az ő itala viseli a Csongrád Város Bora címet. – Korábban is szóba került már, hogy miért nem intézem el. Volt idő, amikor belevágtam, megnéztem, hogyan lehetnék őstermelő. A rengeteg intéznivaló láttán úgy döntöttem, ebből egyelőre nem kérek.

A bor nem attól finom, hogy kereskedelmi forgalomba hozzák, hanem attól, hogy szakértelemmel és odaadással készítették. A tanár úr a tisztaságot és a természetes folyamatokat tartja a legfontosabbnak a pincében, ahol fahordók állnak és demizsonok. Odafönn, a szobában pedig pianínó, rajta pálinkák sora, fölötte Liszt Ferenc portréja. Körben jó néhány kép a művész barátoktól, és nagyon sokféle használati és dísztárgy, aranykori rendben. János végül válaszol arra a kérdésre is, amely elkerülhetetlen: – Pálinkát nem iszom. Baráti társaságban, beszélgetve szinte mindig bort, és tisztán. Pedig inkább sörös vagyok...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Évente 100 millió növényt ad el Közép-Európa legnagyobb palántanevelő telepe

Évente 100 millió növényt ad el Közép-Európa legnagyobb palántanevelő telepe
A felgyői Grow Group Magyar-Holland Palántanevelő Kft. 300 millió forintos támogatásból fejleszti a vállalkozást. Tovább olvasom