Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Kétszeres díszpolgár Forgó István

Nem sodródott messze szülőfalujától Forgó István: Makón telepedett le, tanácselnökként vezette a várost, s néhány éve díszpolgári címmel ismerték el emberségét. Ám Csanytelekhez sem lett hűtlen: a rokoni szálak és a kertész község múltja iránti kíváncsiság vissza-visszahúzza. Az idei falunapon díszpolgárrá fogadta szülőfaluja is – erre nem számított.
Séta a szülőfaluban. Forgó István, Csanytelek legfiatalabb díszpolgára jól érzi magát itthon. Fotó: Bálint Gyula György
Forgó István élete tele van regényes fordulatokkal. Tizenhét éves volt, amikor várományosként megörökölte édesapja vitézségi érdemérmét, mely 1945 előtt bizonyos előnyökkel járt, de később jobb volt hallgatni róla. Odabiggyeszthetné a neve elé ma is a címet, mégsem teszi. Ő is megjárta a hadak útját, nem csak az édesapja: súlyos sérülésekkel, hadirokkantként tért haza az orosz hadifogolytáborból 1945 őszén, s az okleveles kertész egyből a csanyteleki hegyközség bírói székében találta magát, valamint a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek szervezetének helyi titkára lett. Később a KALOT titkára lett a plébános kérésére.

– Ezek után véletlenül kerültek Makóra – felelte kérdésünkre Forgó István. – Vásárhely jött előbb szóba, de a sors úgy hozta, hogy 1954-ben Kiszomboron járási tanácstagnak választottak, innen már egyenes út vitt a járási tanács elnökségig. 13 év után kerültem át a városhoz.

– Apám példáját követtem: ő azt mondta, előbb tájékozódjak, és csak azután döntsek, ugyanakkor helyt kell állni mindig becsülettel. Mindenre megtanított: szántottam, arattam. Amikor Erdélyt visszacsatolták, apámat behívták katonának, és ott állt hét hold gabonánk. Nem tudtuk, ki vágja le. Akkor anyámmal megbeszéltem, majd én learatom. Tizenhat éves gyerek voltam, de döntöttem: húgom és öcsém szedik a markot, anyám meg köti a kévét. Az első nap persze összetörtem magam: aki nem próbálta, nem is tudja, milyen nehéz a tűző napon egész nap kaszálni. De másfél hét alatt levágtam mind a hét holdat! Apám az utolsó nap estéjén megjött, kiment a tarlóra, és megkérdezte anyámat: ki volt itt a részes? Anyám csak ennyit válaszolt: a Pista. Nem akarta elhinni.

Földhöz kötve

Alapképzettsége a földhöz kötötte, az agráregyetemen oklevelet szerzett, érdekességként említette, hogy egyik tanára Nagy Imre volt, a későbbi miniszterelnök. Jogot tanult, majd miután nyugdíjba ment, beleásta magát a történelmi témákba, a helytörténetbe.

Forgó István szerint jól mutatja, mennyit változott a világ, hogy annak idején visszavárták azt, aki elment tanulni, ma meg elküldik: menj, máshol jobban boldogulsz! Bár őt is elvitte innen a sorsa, de nem felejtette el, milyen leckét kapott ettől a közösségtől és családjától.
Amikor 1984-ben nyugalomba vonult, kilépett a politikából, a közéletből, nem tagja egy pártnak sem.
– Ne várja tőlem, hogy a múltat szidjam, én inkább kutatom, tényeket és dokumentumokat közlök az utókorral.

Makó és Csanytelek szellemi életének fogadatlan aratómunkása ma is honismereti kört vezet, folyóiratot szerkeszt, megírta Csanytelek rövid történetét és négy könyv tervét is említi. Amikor azt kérdeztem, mi élete legnagyobb élménye, azt felelte: idén július 20-án belépek a 84. évembe.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tisza menti alkotók Bokroson

Kilenc esztendeje minden nyáron megrendezik Bokroson a Tisza mentén élő amatőr alkotók találkozóját.… Tovább olvasom