Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Kitüntették a csongrádi fúvószenekar vezetőjét

A közművelődésben végzett munkájáért tüntette ki nemrég a csongrádi önkormányzat Kováts Attilát (képünkön), a helyi fúvószenekar vezetőjét. A zenepedagógus 1994-ben került a rezesek élére, és azóta Európa szinte összes országában fellépett a csongrádi együttes, amely a napokban éppen minősítő hangversenyre készül.
– Ha tíz évvel ezelőtt, vagy tíz év múlva kaptam volna meg ezt a díjat, akkor is ugyanúgy örültem volna az elismerésnek – mondja Kováts Attila, a csongrádi fúvószenekar vezetője, akit nemrég tüntetett ki a városi önkormányzat. A magyar–ének szakon tanári diplomát szerzett pedagógus 1994-ben vette át az akkor negyvenéves fúvószenekarnak az irányítását, amelynek egyébként gyerekkorában klarinétosként maga is tagja volt. Az elmúlt tizenegy esztendőben az Ibériai-félszigeten és a brit szigeteken kívül Európa szinte összes országába elvitte rezeseit, illetve szülővárosa hírét, és a mai napig évente legalább két alkalommal utaznak külföldre a fúvósok, illetve az őket elkísérő mazsorettcsoport. Most a minősítő hangversenyre való felkészülés tölti ki minden idejüket, de hasonló lendülettel dolgoznak azon is, hogy minél nehezebb műveket sajátítson el a ma már ifjúsági és utánpótlás-zenekarral bővült fúvós szekció.

– Az általános iskola második osztályában választhattam a hangszerek közül, és én – annak ellenére, hogy egyetlen muzsikus sem volt a családban – kaptam az alkalmon, odaültem a zongorához – mesél a gyökerekről a karmester. – Sokat lendített elhatározásomon, hogy szüleim vettek nekem egy pianínót, tízévesen mégis átpártoltam a klarinéthoz. Természetesen ezzel egyenes út vezetett a fúvószenekarba, amely akkoriban igen ritkán, május elsején vagy különleges városi ünnepségen szerepelhetett csak a publikum előtt.

Habár ez a közeg vette körül a mindennapjait, nem érzett késztetést arra, hogy mindenáron zenéljen. Előbb jogi egyetemre akart menni, aztán a történelem került a rangsor elejére, mígnem kikötött a magyar–ének szakon. Igazából ott, kóristaként vált szerelmévé a vezénylés, mesélte. Mikor a főiskola után visszatért Csongrádra, egy barátjával eladóművészi babérokra tört – énekeltek, irodalmi műveket zenésítettek meg, és Kováts Attila közel tíz évig hátat fordított a hangszerének.

A felsőfokú kórusvezetői tanfolyam elvégzése után, némi tanácsházi kitérővel vegyítve, 1991-ben igazgatóhelyettes lett a zeneiskolában, és újra fújni kezdte a klarinétot. Három év múlva a karmesteri pálca is hozzá került, és attól fogva nemcsak a zenekarépítés, hanem a hangszerbeszerzés és -javítás, a kottamásolás, a rendezvény- és az utazásszervezés is a nyakába szakadt.

– Nem bánom, hogy nem csak a zenének élek, munka közben nem érzi magát fáradtnak az ember – magyarázta, majd amikor az utódokra terelődött a szó, főleg arra, hogy a gyermekei is zenészek akarnak lenni, nagyot sóhajtott, mintha tudná, nem minden a muzsika.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Tiszán be kellene fejezni a fél munkát

A legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb szállítási mód a hajózás, Magyarországon azonban még hajós… Tovább olvasom