Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Kovácsműhely a művésztelepen

Egy eltűnőfélben lévő szakma öregjei találkoztak a napokban a csongrádi művésztelepen. A kovácsok szerint igenis megmenthető a szakmájuk, csak el kell érni, hogy minél több kíváncsi fiatal léphessen be a műhelyekbe, ahol az üllő hangja zene, az izzó vasat pedig tényleg csak addig szokás ütni, amíg meleg.
Csongrádi lópatkolás: csak az ügyetlen kovácsot rúgja meg a ló! Fotó: Bálint Gyula György
A művésztelep vezetője, Dudás Sándor azt mondta, hogy Maszlag Péter ötlete volt a kovácstalálkozó, Pétertől – a fiatal, állás nélküli kovácstól – meg azt hallottam, hogy Sándor találta ki. Amikor szembesítettem őket, akkor derült ki, hogy amikor beszélgettek a kovácsmunkákról, akkor vetődött fel: mi lenne, ha a szakma öregjei találkozhatnának, egy kicsit kalapálnák a vasat, és fölidéznék az ősi mesterség virágkorát. Tavaly még eljött a nyolcvan fölötti Kolláth András bácsi, bár nem vette kezébe a kovácskalapácsot, de jó szóval tartotta nálánál ifjabb társait. Az ő szerepét most a hetvenhat éves Vikor Antal vette át. Megromlott a látása, de az emlékezete még kitűnő.

– Amikor apám inasnak adott, akkor a mesternek fizetni kellett az ellátásomért. És amit mondtak, azt csinálni kellett: egészen más világ volt akkoriban.

A fújtató mellől szólítottam el Almási Jánost (74), akit a csongrádi Klapka utcában keresnek föl megfogyatkozott kuncsaftjai. Egyedül él, a maga főztjét eszi, a fia parkettázó lett, Dorozsmán lakik.

– Valamikor 20-22 kovács dolgozott Csongrádon, most meg ketten vagyunk! A szakmát 1947-ben kezdtem el tanulni, minden második utcában volt egy műhely, igaz, akkor még sok ló volt és kevés gumikerekes kocsi – emlékezett vissza azokra az időkre, amikor a mezőgazdaság még nem volt meg kovácsok nélkül. – Ma már az ekevasat se köll élözni, a régit eldobják, mert van új helyette.

Közben elkészült a patkó, amit Tyúkász István csongrádi gazda lova várt, egy kicsit idegesen. Azt mondják, a hátsó lábával nagyot tud rúgni a ló, ha rosszul veri be a szöget a kovács. Mire János leszögezte: – Aki kovács akar lenni, s fél a lótól, az eleve elveszett ember... Hogy miért? Mert a ló azonnal észreveszi, hogy fél az ember, és az ügyetlen kovácsot könnyen megrúgja...

Sok mestere volt, hosszú lenne fölsorolni, mondta a fiatal – jelenleg munkanélküli – Maszlag Péter. Azt tapasztalja, valamennyi érdeklődés ma is van a szakma iránt, reméli, nem hal ki. Egyelőre nincs igazán kereslet az igényesen kovácsolt vasmunkák, például kapuk, kerítések, rácsok iránt. Akinek van pénze, az is az olcsóbbat, a gyárit veszi. Végül elmondta: – Többen rendeltek tőlem igényes munkát, elvitték, de nem fizették ki rendesen... Ezért is hagytam abba a vállalkozást.

A művésztelep vezetője örül a látogatóknak, akik közül nemcsak a fiúk, a lányok is kérték: hadd kalapáljanak egy kicsit! S jött vasárnap egy osztrák, régebb óta Spanyolországban élő kovácsmester is. Mint megtudtuk, Friedrich Dramsteidl egyrészt tanulni szeretne, másrészt tanítani – ha igénylik.

Jövőre is szeretnék megrendezni a kovácsok találkozóját, s tervezik bővíteni a programot. A művésztelep vasból készült cégére is hirdeti majd, hogy itt nemcsak festők, szobrászok, grafikusok alkottak, hanem kovácsok is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A filmkészítés Magyarországon is drága mulatság

Mi kerül kétszázmillió forintba egy filmen? – tehetnénk fel a kérdést akkor, amikor ennyi… Tovább olvasom