Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Lóvérvétel – percek alatt

Egyre kevesebben tartanak lovat haszonállatként. A tegnapi csongrádi lóvérvételen megjelent fogatosok azt ecsetelték, fuvarozásból most már nem lehet megélni. Aki gyeplőt ragad, az csak szerelemből teszi, nem a haszonért. Az igás jószágok együtt öregszenek hajtójukkal.
Háromévente kötelező a vérvétel a lovaknál Fotó: Bíró Dániel
– Szevasz bátyám, már betakaróztál? – hangzott a köszöntés tegnap reggel Csongrádon, a Kéttemető úti mázsaház bejáratánál. A bőrszíjba dermedt ujjakkal kapaszkodó férfi nagyot kacagott, a reggeli élcelődés ellenére senkit nem lepett meg, hogy a hidegben előkerültek a lópokrócok. – Nem olyan sűrű még a fűtés idefönn, hogy ne férne el rajtam – mondta a lóvérvételre érkező gazda. A kilenc órai kezdésre egy tucatnyi fogat verődött össze az állatvásártéren, és megkezdődött a háromévente kötelező állat-egészségügyi ellenőrzés.

– Legutóbb alig fértünk, most meg percek alatt végzünk – állapította meg Sándor Zoltán. A férfi családjával a csongrádi tanyavilágban él, s leginkább ott dolgoztatja állatait, amelyek valójában muraközivel kevert igások. – Munkára ezek valók. Régebben egy hold földemet is velük szántottam, most már csak elvétve fogom be őket az eke elé. Télen én vagyok a hószolgálatos a tanyák között, olyankor mi tisztítjuk meg a dűlőket, de ha az időjárás engedi, a gyerekeket is el szoktam vinni a szánon, mert még az is van nekem – sorolta a feladatokat, majd „hóhamá" kiáltással megfékezi a fecskendőtűtől megriadt állatot.

– Példát vehetne a fiáról! Az úgy tűrte, hogy csak na – vetette oda büszkén a pár méterrel odébb álló fogatos.

– Ez már ismerős neki, és nem szereti – válaszolt Sándor Zoltán. – Valahol azt olvastam, hogy a lovak nem keresnek, hanem visznek. Ez teljes mértékben igaz, mégsem tudunk nélkülük meglenni, hisz ebben nőttünk fel. Etetni, gondozni kell őket, és ez pénzbe kerül. Nemrég bevezették a lóútlevelet, amit kötelező kiváltani, különben megbüntetnek. Anélkül nem adhatom el, ki sem vezethetem az udvarból a jószágot, és akkor még nem beszéltünk az állatorvosi költségekről. Annak idején hintóztam én, sőt még ballagásokat is vállaltam, de ennek vége. Ha mostanság jön egy fuvar, megcsinálom, de igazából nincs értelme, mert hasznot nem hoz – mondta végül.

Amíg a fiolák megteltek vérrel, a várakozó kocsisok beavattak, hogy már alig van hivatásos fuvaros a városban, a legtöbb lótartó csak a maga igényeire használja az igásokat. Néhányan még el tudnak vegetálni a Tüzép-telepen kapott munkákból, hiszen szenet, tűzifát, bontott téglát még jutányosan szállítanak a kocsisok: Csongrádon belül ezer a tarifa, de Bokrosra háromezer alatt senki nem megy ki.

– Van két hektár földem, ahonnan az ekekapát meg a kukoricát haza tudom vinni, de Bogár már 23 éves, és én nem akarom agyonnyüstölni szegényt – rebegte kicsit vacogva Gulyás Sándor. Amikor a lótartók számáráról faggattuk, azt felelte csendesen: – Hobbilovasból akad elég, de belőlünk már kevés van. Mi is kiöregszünk, meg a lovak is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Iszapbirkózás Csongrádon

Jelentősen nem romlott a víz minősége az elmúlt húsz évben, ezért nem indokolt iszapkotrás a… Tovább olvasom