Délmagyar logó

2017. 03. 23. csütörtök - Emőke 11°C | 21°C Még több cikk.

Ma inkább verset ír az egykori politikus

Az a baj, hogy a politika nem költészet – véli N. Orbán István, a megyei közgyűlés korábbi alelnöke, Szentes kétszeres polgármesterjelöltje. Az egykori fideszes politikus 1988 óta ír verseket, de a nyilvánosság számára mindez csak akkor vált egyértelművé, amikor 2000-ben díjat nyert egy irodalmi pályázaton. A háromkötetes poéta október óta újfent szerepet vállal a politikában, mégpedig új lakóhelyén – Csongrádon.
N. Orbán István: Ötven év bölcselete az, hogy nem lehet elég bölcs az ember. Fotó: Bíró Dániel
Orbán István nem akart egyik nagy csapathoz sem tartozni, ezért alelnöki megbízatásának lejártakor, 2002-ben úgy döntött, nem kér a pártkatonaszerepből, inkább külön útra lép, ahol hű maradhat önmagához. Azt tartja, ő megegyezéspárti volt, de erre a készségre a politikacsinálók körében nem mutatkozott igény, váltott: főállású tanácsadói munkája mellett szelíden odamondó költő lett.

– A művészet és a politika is olyan kérdéseket taglal, ami az embereket, a társadalmat érinti és érdekli is egyben – mondja N. Orbán István. A vezetéknév előtti monogram nem elírás, hanem a család háború előtti nevére, a Nemeskérire utal, és nem mellesleg inkognitót is szolgáltatott tizenkét éven keresztül. Az egykori szentesi polgármesterjelölt ugyanis ezen a néven publikálta költeményeit különböző irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Az, hogy a költő és az évtizedeken át Szentesen élő közismert politikus személye egy és ugyanaz, csak egy 2000-ben kiírt alkotói pályázat sikere nyomán tudódott ki. Ismerőseit meg is lepte vele, hiszen sokan közülük el sem tudták képzelni, hogy egy közgazdász hogyan görnyedhet otthon strófák és rímek fölé.

Arra a momentumra már nem emlékszik, hogy miért is írta első versét tizennyolc évvel ezelőtt, csak az önkifejezés kényszerével tudja magyarázni, hogy egyáltalán belefogott. Kezdettől fogva számítógépen alkotott. Tollat csak akkor használ, ha olyan sor vagy szó ötlik fel benne, amiről úgy érzi, ha már bevillant, vétek lenne eldobni. Mivel az ihletettséghez nyugalomra van szüksége, leginkább éjszaka ír. Előfordul, hogy utólag is dajkálja szövegeit, de legtöbbször minden marad úgy, ahogy először megíródott. Három kötetet felvonultató lírai munkásságát érték jó és rossz kritikák is, de ő azt vallja, hogy mindez – a kánon hangja – nem érdekes, hiszen az igazi művészeti értékéket legkevésbé a jelen határozza meg. Amikor az esetleges megvilágosodásról kérdezem, tanulságtétele nem hordoz költői túlzást, inkább józanságra vall: – Ha számot vetek azzal, mi ötven év bölcsessége, mindig oda lyukadok ki, hogy nem vagyok bölcs. Úgy érzem, mind többet tudok az életről, valójában annyival kevesebbet.

Négy év szünet után újra a politika közelébe került, még ha igazán hátat nem is fordított neki. A választások után bekerült a csongrádi önkormányzat pénzügyi bizottságába, külsős tagként. Egy civil szervezet jelölte oda, és ennek örül, hiszen közelebb áll hozzá egy ilyen tömörülés, mint a mai magyar pártoskodás fórumai.

– Csongrádon sincs másként, a meleg víz nyújtja a társadalmi élet legbékésebb színterét. Ott, a fürdőben sok mindenről beszélgettünk, mire egyszer csak felvetették, vegyek részt a helyi politikában, én meg belementem – meséli. Hozzáteszi: nagyobb – a szentesihez hasonló – megmérettetésre már nem vállalkozna. Foglalkoztatják az események, de mivel valakik mögé, mellé be kéne állni a sorba, nem biztos, hogy jobban bele szeretne folyni a városvezetésbe. Így hát marad a líra, ami szerinte nyílt, őszinte és nemes formája a véleménynyilvánításnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csongrádi borászok tanulmányútja

Nem a multiknak szállítja, hanem maga palackozza és adja el a bort az a három családi pincészet,… Tovább olvasom