Délmagyar logó

2018. 06. 24. vasárnap - Iván 12°C | 21°C Még több cikk.

Nem adományt, kölcsönt kértek

Ahogy 34 éves fiuk vesebetegsége súlyosbodik, úgy válik egyre kilátástalanabbá a csongrádi Pusztaiék helyzete. Miután két éve írtunk a család sorsáról, harmincezer forint segítséget kaptak segítőkész emberektől.
A helyzet azóta romlott: a 34 éves fiatalembert daganattal műtötték, a beültetett vese három és fél év után kilökődött. A család tartozása közben elérte a hárommillió forintot. Ők nem adományt, csak kölcsönt kérnek, és – nincs más választásuk – hisznek a csodában.

„Egy embernek se kívánom, hogy szülőként, családfőként átélje azt, amit én" – mondta lapunknak 2005 decemberében a csongrádi Pusztai György. Ő az édesapja annak a fiatalembernek, Róbertnek, aki évek óta súlyos vesebetegséggel küzd, hetente háromszor jön érte a mentő, viszik művesekezelésre. A fiatalember havonta 23 ezer forintot kap, ez a jövedelme, dolgozni nem tud, örül, ha a mentőig elballag a szobából. Szülei számára a legnagyobb szomorúságot ez a betegség jelenti. Ugyanakkor az, hogy a fiúnak nincs állása, alapjában rendíti meg a család egzisztenciáját. Apja, Pusztai György rokkantnyugdíjas, ötvenöt évesen már nemigen kap állást, amikor lehet, napszámba megy, emellett 43 ezer forint nyugdíjat kap. Az édesanya ápolja a fiút, hármuk jövedelme azonban kevés ahhoz, hogy minden számlát ki tudjanak fizetni, és törleszteni tudják a korábban felvett OTP-tartozást. György nem titkolja, amikor megszorultak, olyan kölcsönt is vett föl, amit nem lett volna szabad...

A lavina két éve indult, azóta csak romlik a helyzetük. Akkor a Délvilágban megjelent cikk és a csongrád.hu honlapon közölt felhívás nyomán segítőkész emberek mintegy harmincezer forintot juttattak el Pusztaiékhoz, ami nagyon jólesett abban a helyzetben, nyilvánosan meg is köszönték.

– Azóta a beültetett vese – három és fél év után – kilökődött, emellett daganattal műtöttek nemrég, tovább romlott az állapotom – sorolta Róbert, amikor beszéltünk. Édesapja később ért haza, horgászni volt. Aki ezt hallja, annak a fejében talán fölrémlik a drága etetőanyagokat kevergető, márkás botokkal, orsókkal szöszmötölő víkendező alakja. Pusztai György azonban nem ilyen holmival és nem kikapcsolódni ment: mindenképpen halat kellett fognia.

– Mostanra elérte a tartozásunk a hárommillió forintot, a számláinkat nem tudjuk fizetni, telefonhívást már csak fogadni tudunk, kezdeményezni nem – mondja Pusztai György. – Háromszor írtam segítséget kérő levelet Gyurcsány Ferencnek. A Miniszterelnöki Hivatal pedig következetes volt: mind a három alkalommal azt javasolta, hogy forduljunk az önkormányzathoz. Mi azonban nem adományt, inkább egy méltányos, áthidaló kölcsönt szeretnénk bárkitől, amit megállapodás szerint vissza is fizetnénk. A kérdésre – tényleg vissza tudnák-e ezt fizetni – most is azt feleli határozottan, hogy igen.

Pusztai György egyébként nem üres kézzel tért haza a vízpartról: két kiskárászt fogott, azokat sütötték meg ebédre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Toporgás a csongrádi Síp utcában

Két éve egy helyben toporog a csongrádi városvezetés a bezárásra ítélt Síp utcai iskola épületének… Tovább olvasom