Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Nem paraszt, nem munkás: kubikos

Csongrád - New Yorkig érne, ha a csongrádi kubikosok által évtizedek alatt épített gátakat egymás mögé tennénk – hallottuk a Tari László Múzeumban, ahol a legendás foglalkozásról rendeztek kiállítást. Az egyik látogató, aki felismerte magát egy képen, máig őrzi azt a munkaruhát, amelyben lefényképezték.
A kubikosok hiába végeztek nagyon kemény fizikai munkát, a fizetségük csak ritkán ütötte meg azt a szintet, hogy megfelelő körülményeket teremthessenek a családjuk számára. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak gátakat, hanem vasúti töltéseket, utakat, ipartelepeket, egész városokat is építettek az 1850-es évektől. Elvitathatatlan érdemeik vannak a folyamszabályozásban és az árvízmentesítésben. A nagy szegedi árvíz után Csongrád lett a kubikosság egyik központja – fogalmazott a kiállítást megnyitó Balázs György nyugalmazott főiskolai tanár. – Nehéz életük volt ezeknek az embereknek. Korabeli visszaemlékezések arról tanúskodnak, hogy a telet gyakran pénz és élelem nélkül, fűtetlen házakban kellett túlélniük. A neves csongrádi orvos, Szarka Ödön feljegyzéséből tudjuk, hogy a rossz szociális körülmények és az éhezés miatt ezeknek a szegény földmunkásoknak a gyermekei gyakran súlyos betegségeket hordoztak, és alultápláltak voltak.

Ezeknek az embereknek tisztességes anyagi megbecsülésben ritkán volt részük, pedig gigászi munkájukat mi sem jellemzi jobban, mint hogy ha egymás mögé tennénk azoknak a gátaknak a hosszát, amelyeket a csongrádi kubikosok építettek hazánkban, Csongrádtól egészen New Yorkig jutnánk. A földmunkagépek terjedése nyomán eltűnt foglalkozás a Dél-Alföldön régen óriási tömegeknek nyújtott megélhetési lehetőséget: az 1930-as években a város munkaképes férfilakosságának körülbelül fele ezt a foglalkozást űzte.

Még megvan az a ruha, amelyben lefényképeztek – mutatja Boda Dezső. A szerző felvétele
Még megvan az a ruha, amelyben lefényképeztek – mutatja Boda Dezső. A szerző felvétele

– Talán nincs is olyan helybeli, akinek a felmenői között ne lenne kubikos. A kiállítás címét egy kubikosnóta ihlette, amely azt bizonyítja, hogy sorsuk hányatott volt: sem a parasztsághoz, sem a munkássághoz nem tartoztak, és munkájuk miatt gyakran úton voltak – mondta a kiállítást rendező Újszászi Róbert.

A tárlat egyik látogatója, a 73 éves, csongrádi Boda Dezső örömmel ismerte fel magát egy régi fényképen.

– A 70-es évektől a városi munkákban vettünk részt. Csatornázás, árokásás, útjavítás és járdaépítés volt a feladatunk. Mindenhez érteni kellett, télen pedig bármi mást is elvállaltunk, hogy megéljünk. Még megvan a ruha, amelyben lefényképeztek, de már csak az unokám viseli a farsangi bálon – újságolta a nyugdíjas férfi.

A kiállítás 2012. január 15-éig látható a csongrádi Tari László Múzeumban.

Olvasóink írták

  • 1. Robinho 2011. augusztus 15. 14:37
    „A kétkezi munkából élő ember sajna manapság sincs megbecsülve...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ezúttal magunknak is bizonyítunk

Csongrád - Apa és fia kajakkal ment fel Makótól Szolnokig. Több mint egy hétig eveztek, többször… Tovább olvasom