Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

Összefogtak a borászok a vörös tokajiért

Csongrád - Látványos eredménnyel járt, hogy a kadarka szőlő megmentéséért sikerült összefogniuk a magyar és a határon túli borászoknak. A korábban kiveszőben lévő fajta – amelyet hungarikumnak neveznek – egyre népszerűbb, Csongrádon is újból telepítik.
Nemrég Ópusztaszeren, az emlékparkban tartották meg a Kadarka Szalon összejövetelét. Erről a kadarkaszalon.hu című internetes oldal is tudósít. A társaság azokat a borászokat tömöríti, akik szívügyüknek tekintik a szőlőfajta népszerűsítését. Ez azért szép kezdeményezés, mert a fajta majdnem eltűnt. Egy időben az ország szőlőtermő területének hatvan százalékán termett, a két világháború között egész Európában ismerték, Svájcba vonattal hordták. Aztán – mivel magas művelésre alkalmatlan – a gépesítés terjedésével kezdett kiszorulni. A 60-as években még 47 ezer hektáron művelték, ma kevesebb mint 700 hektáron, úgy, hogy ez már a korábbi évekhez képest soknak számít. Romániában 50, a Vajdaságban 30 hektárt foglal el, kadarkában tehát nagyhatalomnak számítunk. A szalonhoz kötődő Bodor István, a Bokrosi Borászati Kft. vezetője azt mondja, ez a csongrádi borvidéknek is jellemző fajtája volt, újbóli felfedezése óta megint telepítik: náluk egyelőre fél hektár terem. Ungerbauer György, a hegyközség elnöke pedig jövőre telepít belőle.

Cseke Szilárd Kadarka című alkotása a tehénparádén népszerűsítette a szőlőfajtát. Ismét divatba jön. Fotó: Internet
Cseke Szilárd Kadarka című alkotása a tehénparádén népszerűsítette a szőlőfajtát.
Ismét divatba jön. Fotó: Internet

A borászok hungarikumnak nevezik a kadarkát, azt azonban tudni kell, hogy a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal az országba, és ők is csak közvetítők voltak. Eredeti hazája Albánia, a Scutari- vagy Skadarské-tó vidéke. Bár a szekszárdiak is termesztik, jellemzően a hozzánk közeli borvidékeken, így a Vajdaságban és a romániai Arad mellett, a Ménesi borvidéken foglalkoznak vele. A Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiónak van Kadarka Munkacsoportja, amely marketingprogramba foglalta a rendezvényeket, kiadványokat. Tervezik, hogy 2011-re eredetvédelmet harcolnak ki a kadarkának, egységes címkével. A Vajdahunyad várában május végén tartottak közös rendezvényt a pincészetek, és létezik Nemzetközi Kiskőrösi Kadarka Nagydíj is. A szegedi dómban szentelt borból küldtek a pápának. 2010-ben Szegeden rendez borversenyt a szalon – amelynek tagjai ezzel együtt azt vallják, a kadarka elsősorban nem attól lett népszerű, mert ők így akarták. Inkább azért, mert tényleg finom, és sokféle bor készíthető belőle. Ménesen három ütemben szüretelik. Ha aszúsodnak a szemek, szamorodni eljárással édes bor is készíthető belőle – ezért nevezik „vörös tokajinak" –, amit fahordóban érlelnek két évig, mielőtt piacra kerül.

Olvasóink írták

  • 4. Hidegen 2009. december 21. 21:30
    „Én éppen most is azt kóstolgatom.:) Az hogy nem lehet kordonon termelni szerintem nem valós... A 70-es vekben a Petőfi tsz is kordonos szőlőként termelte. Diák koromban pár évig én is szüretelgettem.:) A nekem lévő kb 50 tőke legalább hatvan éves, és az "új szőlőbe" integrálva kordonon terem.”
  • 3. allegro 2009. december 21. 21:28
    „2. Tokajra is onnan került.
    Kadarka fentieken túli története és kapcsolódása a szegediekhez!:
    A szegedi polgárok szőlőbirtoklásáról egy 1302-ben keltezett oklevél tanúskodik, amelyben 12 ezüst márkáért a Ménesi, Ménes mellett emelkedő az Arad Makra hegyen szőlőt várásolt egy szegedi polgár, majd ezt 1310-ben el is adta.
    1368-ban, majd 1408-ban kiállított oklevelek alapján tudjuk, hogy a szegedi polgárok szerémségi extraneus (külső) szőlőbirtokkal rendekeztek, illetve jelentős szerepet játszottak a szerémségi szőlőtermesztésben. Pesttel együtt a borkereskedés monopóliumát is megszerezték.
    A szerémségi szőlőhegyeket a hagyomány szerint Probus császár telepítette, tehát a termelés még a római időkben elkezdődik.
    Rapics Rajmund szerint a furmint és a kadarka a középkori magyarországon először Fruska Gora lankáin jelenik meg. Innen terjed el mindkettő szerte az országban. A szerémség borát az egész középkoron át a borok királyaként emlegették, mint ma a Tokajit. Nem csoda, ha a szegedi kereskedők maguk is szereztek szőlőket a péterváradi és kamanci szőlőhegyeken, és az apátásgtól boraik részére a dunai réven megszerezték a révmentességet.
    1458-ban Mátyás király megújítja és megerősíti a szegedi szőlősgazdák és kereskedők kiváltságait. A városi lajstrom adata alapján 905 családból 399 rendelkezik földdel, szőlővel. A város leggazdagabb negyedében a Szántó-, a Szent Demete-, és a Nagy utcában laktak a szőlőbirtokosok. A Szerémségben szőlőbirtokkal rendelkező gazdák a borukat vámmentesen szállíthatták.
    A XVI. században legkelendőbb árucikk a gabona mellett a bor volt, ekkor fejlődött önálló termelési ággá. A legnagyobb üzlet a Lengyelországba irányuló borkivitel volt. A felvidéki borok nem versenyezhettek a Szerémségivel, ezért rendeletekkel próbálták megakadályozni azok feljutását. Amikor a török csapatok feldúlták a Szerémséget és ezzel a szőlőtermesztés alapjától fosztották meg a szegedi birtokosokat és kereskedőket.
    Az 1552. évi szegedi veszedelem idején a hajdúk visszafoglalván a várost, a föld alatti vermeknek és pincéknek esetek, ahol kitűnő szerémi, baranyai és somogyi boroktól megrészegedtek. A török aztán könnyen meglephette őket.Szeged városának a budai várban háza is volt (Hess András tér 4. ). Ennek kettős barlangszerű pincéjét nyilván szegedi borkereskedők szállítmányai töltötték meg, akik egyébként budai kalmárokkal is üzleti kapcsolatban voltak.
    A kereskedők, vagyonukat mentve az ország védettebb vidékeire költöztek. Nagyszombaton a kereskedő patricatus első vonalába kerültek, és tőkéjükkel a Felvidék szőlőtelepítését indították be. A szlovák Nagyszombat környékének, a Kiskárpátoknak bortermelő szókincse nagyrészben magyar eredetű.
    Az Alföldi szőlők kevés kárt szenvedtek a török időkben, sőt új fajtákkal gazdagodott a vidék, a törökök elől menekülő délszláv népek ide is eljuttatták a balkáni eredetű vörösborkultúrát és a Kadarkát, valamint a Kecskecsöcsűt, és a Makk-szőlőt.
    gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélküli fejművelés módban termesztettek. Ez a téli fagy ellen jelentett biztonságos védelmet.
    1578-ban már a szandzsák összeírás alapján 760 dönümnyi (1 dönüm 939,3 m3) szőlőterületet tartottak nyilván. Szegeden szőlőművelést az ún. Felsőváros lakói folytattak, a Felsővárossal szomszédos dombháton.

    Evlija Cselebi török utazó hivatalos kiküldetésben több országot bejárva 1664-66-ig beutazta Magyarországot is. Csongrád városában járva azt tapasztalta, hogy a várnak sok szőlője, kertje van.
    A törökkiűzése utáni háborúskodás nem használt a szőlőművelésnek.
    Szeged népének a szerémségi borvidékkel való kapcsolatai a török hódoltság alatt elsorvadnak, a XVII. század folyamán azonban felújulnak. A szegedi só- és gabonaszállító hajók hazatértükben szerémségi borokat hoznak magukkal. A borbehozatalt azonban a modern homoki szőlőkultúra a századforduló táján fölöslegessé teszi.
    1749-ben már a város statútumot adott ki a szőlőművelésre, a birtokok rendjére, vagyonvédelemre vonatkozóan. Az 1750. évi összeírás alapján 2513 összeírt polgárból 1174 rendelkezett szőlővel.
    Bél Mátyás a szegedi bortermelésről summásan így ír: "a szőlő minden évben bő termést hoz. Jó, többnyire vörös színű, de azért kevésbé elálló bor terem."
    A szőlőt a XVII. sz. első felében közvetlenül a város körül telepítették.

    Egy XVIII. sz-i utazó, Lehman, Szeged egyik nevezetességeként említi a szépen megművelt szőlőskerteket. Ilyenek a Balagitó, Cserepes, Kálvária-Jósika utca tájéka, Franciahögy, Tarján, Szillér stb.
    A város terjeszkedésével a feketeföldi szőlőterületek csökkentek. A város körüli szőlőhegyek fölkerekedtek és a XVIII. sz. második felétől kezdve kitelepültek a legközelebbi homokföldekre, szállásokra, főleg Feketeszélre, Domaszékre, Nagyszéksósra, kissé később Zákányba, Őszeszékre is. Ezeket a homoki szőlőket azután a szemléleti hagyomány alapján högy néven emlegették, legtöbbször a telepítő gazda nevét téve eléjük. Ezek a szegedi högyek a magyar homoki szőlőkultúrának alighanem az első fecskéi.
    A XIX. sz. végén a Filoxéravész az Alföldön nem okozott kárt, mert a 75%-nál mgasabb kvarctartalmú homokon ez a kártevő nem tud megélni. A legelterjedtebb fajták ekkor a Kadarka, Kövidinka és a Sárfehér voltak. A telepítés fellendülését a filoxéra pusztítása után a kormány támogatási politikája nagyban elősegítette, 6 éves adókedvezményt adtak az immunis homoktalajon telepítőknek. A hres horgosi Kárász földesúri család 1893 áján eladta mintegy 3 ezer hold kiterjedésű királyhalmi homokpusztáját Ormódi Béla pénzembernek, aki a környék kisparasztjainak nyomban felparcellázta. A puszta leghitványabb 200 holdnyi része azonban még a legágrólszakadtabb parasztembernek se kellett. E terület megművelésére osztrák pénzemberekből álló társaságot alapított. A munka irányítására Zauner Richard bátran kísérletező szakembert szerződtették,. Vidékünkön addig ismeretlen nemes fajták: olaszrizling, pirosvelteline, kövidinka meghonosításával szerzett érdemeket. A birtoknak majd fele részébe csemegeszőlő, főleg saszla került. A karó alkalmlazásával a művelés fejlettebb módjára is áttérnek. A szabadkai, bácsalmási, halasi, pusztamérgesi, üllési, soldtvadkerti modern kisparaszti szőlőkultúra akkor bontakozik ki.”
  • 2. jq 2009. december 21. 12:49
    „A ménesi bor a középkorban híresebb volt, mint a tokaji”
  • 1. TUTI 2009. december 21. 12:32
    „Egy ilyen "vörös tokajinak" az izet letesztelném,
    mielőtt a vendégek kiőnteném! NEm csak magyarkodásbol!
    Ha vkinek van egy kevés! Kuldhetne belole a szerkeztőségbe,
    és igérem, amikor legkozelebb arra járok felcsipem!

    Szerint ez jo reklám fogás lenne!
    :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jövőre sem nő a csongrádi adóteher

Csongrád - Ötmilliós póttámogatást szavazott meg a rendelőintézetet működtető városi cégnek a… Tovább olvasom