Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 8°C Még több cikk.

Római kori kenyér és lakoma Csongrádon

A só biztos nem hiányzott abból a kenyérből, amelyet a kétezer évvel ezelőtt itt élt emberek ettek. De vajon mi minden lehetett még benne, s hogyan készült? Erre a kérdésre próbál választ adni a Római kori kenyér és lakoma képekben című kiállítás, amely most a csongrádi múzeumban látható.
Pékműhely Pompejiben Reprodukció: DM/DV fotó
A Csongrádon látható különleges kiállítás anyagát eredetileg Komáromban, a kenyérmúzeumban láthatta a nagyközönség 2004 nyarán. Ehhez az 1998–2000 között Komárom-Szőnyben – vagyis a római kori Brigetióban – feltárt római birodalmi pékműhely adta. A kiállítás rendezője a komáromi Klapka György Múzeum igazgatója, dr. Számadó Emese, az ásatást végző régész.

Magyar Myrtill régész, aki megnyitotta a 2000 évet átölelő kiállítást, azt mondja, egészen pontosan nem lehet rekonstruálni, milyen íze volt a rómaiak kenyerének.

– Arra nem mernék megesküdni, hogy kétezer éve Rómában ugyanúgy kelesztették a kenyeret, mint most – mondta a régész. – Az viszont tény, hogy Pompejiben a feltárások során elszenesedett szép, kerek kenyérgerezdek is előkerültek, amelyek bizonyítják, hogy nem lepénykenyérrel éltek. Hogy milyen lehetett az íze? Só bizonyosan volt benne, meg merem kockáztatni, hogy fűszeres kenyereket is készítettek
Lucullusról

A lucullusi lakomákat még mai is emlegetik, bár sokan nem tudják, hogy bizonyos Lucius Licinius nevéhez fűződik ez a szólás. A sikeres hadvezér az időszámításunk előtti évszázadban élt, megfosztották hadvezéri tisztétől, miután Kis-Ázsiát meghódította. Rómába visszatérve erre a sérelmére próbált vigaszt keresni páratlanul fényűző életmódjával, máig emlegetett lakomáival.  
már abban a korban is.

Az alapvető élelmiszereket hasonló módon készíthették az akkor élt emberek, mint ahogy a huszadik század közepéig a föld közelében élők. Ám a felső tízezer régen is, a közelmúltban is nagy lakomákat rendezett, és ezeken az ebédeken, vacsorákon változatosabban elkészített ételekkel traktálták a vendégeket.

Írásos emlékekből – részben a szépirodalomból, vagy például Apicius szakácskönyvéből – lehet rekonstruálni sok mindent. Ebbe segítenek a falfestmények, a mozaikok, a domborművek. Tudjuk, hogyan nézett ki egy római kori pékség, kemence, hogyan őrölték a búzát, milyen lehetett egy-egy étel. A régész persze talál különböző magvakat, étel-, állati és növényi maradványokat egyaránt.

Krisztus születése idején már voltak pékműhelyek Rómában és a nagyobb városokban, ahol nagy kőmalmokban őrölték lisztté a gabonát, dagasztógéppel dagasztottak, és kemencében sütöttek.
A csongrádi kiállítás képei és magyarázó szövegei közelebb hozzák a két évezreddel ezelőtt élt embereket, étkezési szokásaik segítségével. Akár a kenyér, akár a húsok elkészítését veszzük szemügyre, igazat kell adni Magyar Myrtillnek, aki ekképp summázta a római kori evési-ivási szokásokat: 2000 év alatt szinte alig változott a világ.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bor- és kenyérünnep

A szőlő és bor nemzetközi városában, azaz Csongrádon immár hagyománnyá lett az augusztusi… Tovább olvasom