Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

Sprok Antal, a bútorszobrászat művésze

Csongrád - A csongrádi Sághy Mihály Szakképző Iskola, Középiskola és Kollégium aulájában tartott előadást Sprok Antal, nemzetközileg is elismert bútorszobrász művész, aki tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és alapító tagja a Magyar Belsőépítészek Egyesületének.
A teljesen megtelt aulában a faipari szakmát tanuló diákokon kívül sok érdeklődő is jelen volt, valamint részt vettek a Franciaországból az iskolába tanulmányútra érkezett diákok is, tolmács kíséretével. Az előadótérben felállított vászonra vetítette ki a neves bútorszobrász az alkotásairól készült képeket, melyekhez egy-egy történetet mesélt el azok elkészülésének körülményeiről, a felhasznált anyagokról. Szavait áthatotta a szakma szeretete. Minden elkészített munkadarabról szinte saját gyermekeként, nagy szeretettel beszélt.

Sprok Antal, a bútorszobrászat művésze - GALÉRIA

Mindent Csongrádról

A delmagyar.hu hivatalos csongrádi Facebook-oldala, nem csak csongrádiaknak!

 
Sprok Antal 1955-ben születet Nagymágocson. Gyermekkorában sok időt töltött a szomszédságukban levő, volt Károlyi kastély parkjában, ahol a park szobrai, növényei, állatai mély benyomást tettek rá. Jelenlegi munkája során is sokszor táplálkozik ezekből az élményekből. – A faluban élő öreg asztalos bácsi műhelyében szerettem meg a fát és a vele való munkát. Csak figyeltem mit csinál, hogyan csinálja, és sok dolgot akkor lestem el, amit ma is alkalmazok. Már gyermekként is szerettem barkácsolni. Pusztán a véletlennek köszönhetem, hogy nem az egyik szentesi középiskolában tanultam valamilyen elektromos szakmát. Úgy alakult, hogy abban az évben kettővel kevesebben jelentkeztek, ezért nem indítottak osztályt. Az osztályfőnököm javaslatára gondolkodtunk el a csongrádi Faipari Iskolán, a szüleim támogatták a gondolatot, én pedig már akkor is szerettem a fát, így kerültem Csongrádra, és lettem kollégista. Mi voltunk az első „fa iparis" tanulók az országban. Természetesen nem bántam meg – mondta mosolyogva.

Előadása közben szebbnél szebb alkotásait mutatta be a közönségnek és közben személyes instrukciókkal, és tanácsokkal is ellátta a leendő asztalosokat. – Arra tudlak bíztatni benneteket, hogy kellő alázattal, türelemmel és kitartással alkalmazzátok a szakmában megtanultakat. Sokszor csak hagyni kell történni a dolgokat. Nem szabad félni az újtól! Magam nem csak formai, de anyagtársítási kísérleteket is szoktam végezni, egy-egy új darab elkészítésekor. Az egyetemen részt vettem egy japán templomépítő kaszt vezetőjének előadásán, ahol a mester elmondta, hogy náluk a képzés 9 évig tart. Az első három évben a tanulók teát főznek, sepregetnek és figyelnek. A következő 3 évben már kapnak kisebb feladatokat, de még mindig figyelnek, majd az utolsó 3 évben már dolgozhatnak is, felhasználva az addig látottakat. Tehát figyeljetek, és tanuljatok, majd pedig alkalmazzátok a megszerzett tudást – mondta Sprok Antal a hallgatóságnak.

Sprok Antal, a bútorszobrászat művésze - GALÉRIA

A középiskolát együtt végezte el Batka Zoltánnal, akivel a soproni Faipari Egyetemen is együtt tanultak, majd később együtt is dolgoztak a csongrádi Bútorgyárban. Itt fejlesztő mérnökként dolgozott, de hamar kiábrándult a nagyipari termelésből. Mivel az egyetem alatt is foglalkozott egyedi bútorok készítésével, erre összpontosított. - Akkoriban egy panellakásban éltünk Csongrádon. Annak a pincéjében, primitív szerszámokkal kezdtem az alkotást. Rengeteget tanultam ez idő alatt is. Figurális faragásokból, bútorokból megrendeztem első önálló kiállításomat Csongrádon, amit a környező városokban több is követett. Megtanultam a hosszú évek alatt azt is, hogy nem kell azonnal nekiugrani egy ötlet megvalósításának. Kialakult a saját munkamódszerem. Először leskiccelem az ötletet, amit nézegetek néhány napig, és ha kell, javítok a rajzon. Ha már úgy érzem, jó lehet, készítek egy sziluett makettet, amit ismét nézegetek… ebben az a jó, hogy a papír türelmes, és alakítható. Majd pedig jön a tényleges munka a fával. Addigra már kiválasztom a szobornak legalkalmasabb fa fajtát is, bár sok bene az esetlegesség. Olyankor már csak a folyamat számít, ez az elsődleges, bár félúton kicsit elbizonytalanodom, hogy érdemes-e ezt és így csinálni… de aztán folytatom tovább, míg elkészül a mű. Megtanultam, hogy minden ötletet komolyan kell venni, mert nem lehet tudni miből mi, lesz. Azt is megtanultam, hogy csak a legjobb minőségű gépekkel szabad dolgozni, mert azokkal, sokkal jobban és eredményesebben lehet haladni – mesélt a csongrádi évek tapasztalatairól Antal.

1986-ban családjával Budapestre költözött, ahol az Operaház műteremvezető scenikusaként kezdett dolgozni. Egy évvel később saját kivitelezésű boronafalas házat és műhelyt épített, ahol ma is élnek, és ahol állandó kiállítása nem lévén, a műveit is elrendezte, megfelelően megvilágítva azokat. ’88-ban egy volt diáktársával együtt bútorokat kezd tervezni és gyártani, és még abban az évben megszületik az első szoborbútor a kölni bútorkiállításra, ahol Kelet-Európából elsőként állít ki az Avantgarde-pavilonban. Máig közel 60 kiállításon voltak jelen szoborbútorai hazánkban és világszerte. Ezek között sok egyéni-, és számos csoportos kiállítása is volt.

Sprok Antal, a bútorszobrászat művésze - GALÉRIA

Szívesen állít ki olyan helyeken, amelyek az élete alakulásában fontos szerepet töltöttek be, mint például Nagymágocs, Csongrád, Sopron, és a lakhelyük, Pesthidegkút, vagy éppen Szeged. – Sokféle fával szoktam dolgozni, gyakran egzotikusakkal, amelyek a világ távoli tájain honosak és sajnos igen drágák is. Ezek beszerzése nem egyszerű feladat. Néhányat itthon is lehet már venni, de a ritkábbakat egy fakereskedő, volt iskolatársam szerzi meg nekem. Sok évig bizonyítási vágy volt bennem, hogy ki tudom-e faragni azt az adott dolgot abból a fából, és volt olyan évem, amikor 7 kiállításom is volt, ami rengeteg energiát emésztett fel. Mára viszont a sok tapasztalatnak köszönhetően lehiggadtam. Most már csak 2 kiállítást vállalok évente, így azokra jobban tudok összpontosítani. Tudom még jobban önmagamat adni, még nagyobb odafigyeléssel, és sokkal elmélyültebben tudom elkészíteni a szobraim. Már nem az a célom, hogy mindenkinek tetszenek a műveim, mert az lehetetlen volna. Mindig vannak hullámhegyek, és völgyek. Csak félelem nélkül teszem a dolgom. Munka közben sohasem gondolok az anyagiakra, persze az is fontos dolog, de alkotás közben ez sokadrangú. Járom az utam, amin vannak lépcsőfokok, ezeket meg kell lépni. Mindig érnek különféle benyomások, ezek pedig segítenek az alkotásban. A legfontosabb tervem talán az, hogy egy állandó törzsanyagot hozzak létre, amellyel bárhol, és bármikor tudjak kiállítást rendezni - mesélte Sprok Antal, a fa művésze.

Olvasóink írták

  • 2. keletaru 2013. február 20. 18:53
    „Jaaaaa és összesen van hét asztalos tanuló ITT Csongrádon !! Hurráááááááá Üdv Lévai attila”
  • 1. kicsen 2013. február 19. 10:09
    „Miért nem tudtam róla ? Sprok Öcsi született zseni ,igazi példakép!!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közkincs Napok Nagytőkén

A művelődési házban szombaton 15.30-tól rendezik meg a Közkincs Napok nagytőkei programjait. Tovább olvasom