Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 8°C | 22°C Még több cikk.

Százéves a csongrádi Annuska néni

Századik születésnapját ünnepelte kedden Bakó Józsefné Haurély Anna, akit a csongrádi Gondviselés Házában köszöntöttek az egybegyűltek. Annuska néni az első világháborút követően került Csongrádra – álnéven. Kémnek hitték, ki akarták toloncolni, de végül maradhatott.
Bakó Józsefné számára meglepetés volt az az ünnepség, amelyen köszöntötték lakótársai és a város vezetői. Fotó: Bíró Dániel
Taps és muzsikaszó fogadta a meglepetésünnepségre besétáló Bakó Józsefnét, akit századik születésnapja alkalmából köszöntöttek tegnap a Gondviselés Házában. Az intézmény vezetője, Ternai Levente felolvasta Sólyom László köztársasági elnök Annuska néninek címzett levelét, majd a város vezetői és önkormányzati képviselői köszöntötték virággal az ünnepeltet.

– Nem önszántamból jöttem Csongrádra, hanem a tizennégyes háború miatt – kezdte évszázados történetét Haurély Anna. – A felvidéki Kövesligeten születtem, korán árván maradtam. Amikor a csehek megszállták a falunkat, nevelőm, a tanító áthelyezését kérte Magyarországra, s én hamis papírokkal vele jöttem. Cselédmunkát kaptam a csongrádi iskolában – mesélte.

Egy idő után Annuska néni nem vállalta a hamis életet. Bevallotta, mi az igazi neve, ezért minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen. A kivégzés veszélye is fenyegette. Egyszer Budapestre kellett mennie a csehszlovák konzulhoz, aki azt mondta neki, hogy bár sokan kémnek tartják, ő maga nem. Olyan spionról még nem hallott, aki ne tudna írni, olvasni.

– Ezután nehezen ugyan, de meglettek a papírok, azonban mégis azt mondták a csongrádi rendőrségen, hogy mivel még nem vagyok nagykorú, férjhez kell mennem, különben kiutasítanak az országból. Hozzámentem a Kelemenhez, de ő 1932-ben meghalt, és így futhattam össze egy aratáson Bakó Józseffel, akivel negyven gyönyörű évet éltünk le együtt – mondta Annuska néni, akit hosszú évek óta csak unokái látogatnak.

– Hét éve lakom az otthonban, jó itt, és az egészségemre sincsen panasz – tette hozzá, miközben lakótársai köréje gyűlve a kedvenc nótájára táncolni kezdtek. Az ünnepelt sem maradhatott ki a körből, ezért inkább együtt ropta velük – immár százévesen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új esetkocsit kaptak a csongrádi mentők

Közel húszmillió forintot fordított a csongrádi mentőállomás új esetkocsijának beszerzésére a… Tovább olvasom