Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Széchenyi nagy álmát bírálják a környezetvédők

Csongrád megye - A környezetre leginkább káros 33 európai nagyberuházás közé sorolták nagy természetvédő szervezetek a csongrádi vízlépcsőt, a Duna-Tisza-csatornát és a hazai Duna-szakaszon a hajózóút fejlesztését. Miután ezt megírtuk, jó néhány levelet kapott a szerkesztőség, a Magyar Mérnöki Kamara korábbi elnöke, Kováts Gábor is tollat ragadott. A szegedi vízépítő mérnök alábbi írása arra is kitér, milyen régi terv a Duna-Tisza-csatorna.
Kováts Gábor  olvasói levelét változtatás nélkül közöljük.


Három megoldandó feladat, néhány téves eszme bemutatásában

(A Dégeni vízgazdálkodásról írt tanulmány folytatásaként)

Lehet-e „kollektív bűnösnek" nyilvánítani egy nemzetet vagy népcsoportot? Ugye nem! És egy szakmát? Mert a vízi mérnökökkel ez történt? Ágoston István a Nemzet inzsellérei című két kötetes művében több mint 100 mérnököt mutat be a XVIII–XX. század időszakából.
Embernek és szakembernek is kiválóak.

Mi rosszabbak lennénk? Vagy csak a körülményeink azok?

A Mérnök Újság decemberi számában vitaindító cikket közöltem a Dégeni vízgazdálkodásról, melynek fő kérdése az volt mi az, ami ebből a kétségtelenül kiemelkedő időszakból átvehető, mi az, ami ma már nem időszerű, és mi az, ami továbbfejleszthető.

Egyet nem lehet elvitatni ettől az időszaktól a kezdeményezést, bár utólag időnként úgy értékelhető, hogy ezek a kezdeményezések nem mindig találkoztak a társadalom egyetértésével, vagy éppen a gazdaság felkészültségével. Ezzel együtt az az elv, amit a 90-es évek elején lehetett időnként hallani, mely szerint a vízgazdálkodásnak nem kezdeményezni, hanem a társadalmi igények szerint szolgáltatni kell mindenképp vitatható, mert egy adott szakmai kérdésben ki kezdeményezzen, ha nem az, aki ahhoz leginkább ért. Az más kérdés, hogy nagyon kell figyelni a társadalom fogadó készségére, a többi ágazat felkészültségére és igényére, és egészében a gazdaság teherbíró képességére. Ha azonban egy önmagában jó kezdeményezést a társadalom elutasít, annak gazdasági és műszaki érveken, mégpedig valós érveken kell alapulnia, és nem olykor hangzatos, de szűk csoportérdeket szolgáló szempontokon, vagy éppen a hozzá nem értő nagy közönség félrevezetésén.

A következőkben nagyon röviden és vázlatosan három ilyen megoldandó, vagy legalábbis megvitatandó feladatról lesz szó. Természetesen csak a gondolat felvetésének az erejéig. Ez a három téma: a Duna-Tisza-csatorna kérdése, a dunai hajózás és vízerő hasznosítás, valamint a Csongrádi vízlépcső. A következőkben látni fogjuk, hogy itt egyrészt elvi tisztázandó kérdések vannak, másrészt ezek a műszaki létesítmények egymással is kölcsönhatásban működnek, és valamilyen módon feltételezik egymást.

Nézzük először a Duna-Tisza-csatorna kérdését. Lampl Húgó, az Országos Öntözésügyi hivatal elnöke és Hallóssy Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályának vezetője szerkesztésében 1947-ben összefoglaló irat került kiadásra, mely az említett mű több évszázados elképzeléseit az elkészült terv variációkat, azok gazdasági és műszaki értékelését mutatta be. Ma is tanulságos olvasmány, és ma is jó lenne ilyen színvonalas és részletes kiadványokkal találkozni. Most azonban idézzünk a mű bevezetőjéből, melyet Tildy Zoltán, a Magyar Köztársaság akkori elnöke írt:

„ Nagyra hívatott ez a nemzedék, mert nem csak egy romba döntött országot kell újjá építenie, hanem századok elsikkadt ország építő terveit is megvalósíthatja, ha minden erejét összefogva, hozzá tud nőni hatalmas feladatihoz. Az elmúlt 100 év nagyszerű tervei közül is messze kimagaslik Széchenyi gyönyörű álma, a Duna-Tisza-csatorna megépítésének terve. Legyen ennek megvalósítása az egész nemzet ügye. Nagy korszakok így térnek vissza nagy alkotásokhoz."

A csatorna tervezése több száz év távlatában kezdődött. Az 1700-as években már konkrét tervek készültek egy nagyszabású hajózóút fejlesztésre, gondoljuk meg ekkor a vasút és közúti közlekedés még senkinek nem jutott eszébe, egész Európában a vízi utak fejlesztése volt a fő cél. Aztán a XIX. században a nagy reform gondolatok között, Széchenyi és a nádor egyaránt szorgalmazta a csatorna megépítését, vagyis egyáltalán nem politikai, hanem gazdasági kérdésnek tekintették, mely Magyarországnak és a bécsi udvarnak egyaránt érdeke volt.
Most ugorjunk egy nagyot, 1993-ban Bajorországban járván a Duna–Rajna–Majna-csatorna bemutató termében egy szobafalnyi nagyságú térképen piros villogó vonallal jelent meg a magyar Alföldet átszelő Duna- Tisza-csatorna, mint az integrált európai vízi út megépítendő létesítménye. Ha tovább lépünk a legutóbbi választások előtt ismét több tévé és rádió műsor, újságcikk foglalkozott a mű megépítésének szükségességével. Ma már sokkal komplexebb célkitűzéssel, mint Széchenyi idejében, hiszen nem csak a vízi közlekedést, mely legenergiatakarékosabb árú szállítási mód szolgálná, hanem a Duna–Tisza közének krónikussá vált vízhiányát generálisan megoldaná. Ilyen módon elsőrendű környezet és tájvédelmi célokat szolgálna, arról nem beszélve, hogy megvalósítása és üzemeltetése igen nagy mértékben járulna hozzá a foglalkoztatás javításához. A megvalósításhoz szükséges gépek és anyagok majdnem teljes mértékben az országon belül rendelkezésre állnak, és tekintettel a Duna és Tisza közti magassági különbségekre egy megfelelő nyomvonalon vezetett csatorna energetikailag is pozitív mérlegű lehet. Mindig is készülnek tervek és létesítmények a Homokhátság krónikus vízhiányának megoldására, és bár ezek önmagukban természetesen hasznosak, a kérdést átfogóan nem tudják megoldani, és valószínűleg ilyen módon megvalósításuk és üzemeltetésük gazdaságilag is megkérdőjelezhető. Lehet, hogy az ország nehéz helyzetben van gazdaságilag, de éppen az ilyen jellegű, csekély import igényű, infrastrukturális jellegű közmunka lehet az egyik kivezető út a gazdasági válságból.

Második témaként az elsőhöz szorosan kapcsolódóan beszéljünk a Csongrádi vízlépcsőről. A Csongrádi vízlépcső nagyságrendjét tekintve más kategória, mint a Duna–Tisza-csatorna, ugyanakkor a kettő egymást feltételezi, Csongrád nélkül a dunai vízátvezetés nem építhető meg. A Csongrádi vízlépcső esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a Tisza már ma is csatornázott folyó, Törökbecse, Kisköre és Tiszalök a folyó csatornázott jellegét meghatározza. Ugyanakkor mind a vízkészlet-gazdálkodás, mind a hajózás szempontjából, valamint a Hármas-Körösi legegyszerűbb vízpótlás megoldására az évtizedek óta a tervekben szereplő, sőt az 1979-ben megkezdett és kurtán-furcsán abbahagyott építésű vízlépcső nélkülözhetetlen. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a térségben lévő emberek és politikai szervezetek e kérdésben szinte 100 százalékosan egyetértenek. A művet meg kell építeni. A zöldszervezeteknek ugyan vannak kifogásaik, az azonban természetes, hogy minden mérnöki létesítmény beavatkozás a természet folyamataiba, a kérdés csupán az, hogy a pozitív és negatív hatások egyenlege mit mutat. A Magyar Mérnöki Kamara a Csongrád Megyei Önkormányzat megrendelésére feldolgozta a Csongrádi vízlépcső eddig elkészült terveinek szintézisét, és a tanulmányban arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a mű megépítése sokkal több pozitívumot hordoz magával, mint amennyi káros hatása lehetséges.

A Csongrádi vízlépcsőt az 1979-ben megkezdett munka folytatásaként természetesen felülvizsgált és korszerűsített tervek alapján kell megépíteni. Ez a mű lehetőséget ad a Duna-Tisza-csatornán érkező és a Tisza-völgy számára hosszútávon nélkülözhetetlen vízhozam fogadására és megtartására, a hajózás biztosítására Csongrád és Kisköre között, valamint a felújítandó Bökényi vízlépcsővel együtt a Hármas-Körös Bökény és Szentandrás közti bögéjének folyamatos vízpótlására. Ahhoz azonban, hogy a Tiszán normális vízi közlekedés lehessen, a műszaki beavatkozás mellett az is szükséges, hogy a Tiszát a Duna torkolatától fel az ukrán határig minősítsék nemzetközi vízútnak.

A környezetvédelmi kifogásokra csak egyetlen megjegyzést teszek. Vásárhelyi Pál Tisza szabályozása kapcsán gyakran megjegyzik, hogy a Vásárhelyi-féle átvágásokkal lerövidített Tisza vízfolyás felgyorsult és ez az élővilág átalakulásához vezetett. Ugyanakkor a vízlépcsők ellen az egyik érv az, hogy lelassítja a vízfolyást és ez ökológiai problémákat okoz, vagyis a Vásárhelyi által felgyorsított Tiszát a vízlépcső visszalassítja az ősi állapothoz közelítő módon, a kérdés csak az, hogy akkor mi a baj?

Itt szögezzünk le valamit, amit a harmadik, a Dunához kapcsolódó problémakör vázolásánál is említhetnénk. A környezetvédelem egyik döntő érve a vízlépcsők ellen, hogy a duzzasztott bögében kiülepedő szennyezőanyag ártalmas a meder élővilágára, illetve tönkreteszi a folyó menti kavicsteraszok ivóvízkészletét (persze Csongrád térségében nincs kavicsterasz). Tisztelt olvasóim nem fordítva ülünk a lovon? Való igaz, hogy a duzzasztott térben a szennyezőanyagok kiülepedése nagyobb intenzitású, de kérdezem szennyezőanyagokat, tisztítatlan szennyvizet be szabad-e engedni a folyóba független attól, hogy az duzzasztott böge, vagy természetes állapotú vízfolyás? A válasz egyértelmű: először meg kell akadályozni a szennyező anyagok befolyását, meg kell tisztítani a szennyvizeket, meg kell akadályozni a mezőgazdasági szennyezések keletkezését, és ezek után folyamatos monitoringozás mellett biztosítható, hogy ilyen szennyezések nem történhetnek. Aki több részletre kíváncsi, az az említett összefoglaló tanulmány alapján minden kérdésre választ kaphat. Tehát véleményem szerint a Csongrádi vízlépcsőt előbb vagy utóbb, az ország teherbíró képességének figyelembe vételével meg kell építeni, egyébként erre a műre is érvényes, amit a Duna–Tisza-csatornánál írtunk, hogy megépítése kiváló közmunka lehetőséget teremt az adott térségben.

Harmadik témaként beszéljünk pár szót a Dunáról. Ez a legnehezebb kérdés, hiszen ha valahol a politika évtizedek óta felülírja a műszaki racionalitást, akkor ez a Bős–Nagymarosi Duna hasznosítás kérdése, illetve az egész magyarországi Duna szakasz, mint komplex vízi út létrehozásának problémaköre.

Nem akarom és nem is vitatom el, a Duna-kör rendszerváltó szerepét a 80-as évek végén. Lehet, hogy ebben az időben ez volt a leggyengébb láncszem, ahol eredményesen lehetett az szocialista társadalmi politikai berendezkedés ellen tüntetni. Azóta azonban eltelt 30 év és egyszer végre jó lenne szembenézni a műszaki, közgazdasági igazsággal is.

Először is mai napig mindenképpen hibának tekintendő, hogy vízerő hasznosítást alföldi, síkvidéki folyókon nem lehet gazdaságosan és környezet barát módon megvalósítani, és hogy a Duna természeti értékei tönkremennének, ha itt a „vízimérnöki lobbi" azt csinálhatná, amit akar. Volt lehetőségem Budapestről Passauig végighajózni a Dunán, méghozzá egy olyan szakmai úton, ahol útközben minden létesítményt részleteiben bemutattak. Aki látta már ezt az osztrák Duna szakaszt, annak nem lehet bemesélni, hogy ezek a vízi létesítmények tönkretették a környezetvédelmi, természetvédelmi értékeket. Természetesen ezeket a létesítményeket jól kell megépíteni, és jól kell üzemeltetni. De ha most visszatérünk a politikára, két dolgot hadd említsek meg, az egyik, hogy akkor mondtuk fel a Bős-Nagymarosi rendszer nemzetközi szerződését, amikor a szlovák oldalon már minden készen volt, sőt Dunakiliti gyakorlatilag a mai területünkön is állt. Lehet, hogy a mű terveiben lehetett volna bizonyos szempontokat a környezetvédelem érdekében jobban érvényesíteni, de azt normális ember nem gondolhatta, hogy a szlovákok a kész Bősi műveket nem fogják üzemeltetni, sőt le fogják bontani. Ezzel szemben a két ország viszonyában mai napig ez egy megoldatlan kérdés, holott Szlovákia és Magyarország más szempontból természetes partnerek és egymásra vannak utalva. Itt jegyzem meg, hogy a Magyar Mérnöki Kamara és a Szlovák Mérnöki Kamara a Visegrádi Négyek Mérnöki Kamara együttműködése óta példaszerűen összhangban tevékenykedik, sőt egy ízben épp a mi kamaránk érvrendszere mentette meg a Szlovák Mérnöki Kamarát, mikor saját országában politikai támadások érték.

Magyarországnak a Bős-Nagymarosi rendszer építésének felmondása nagyon sokba került, ezt már több szakmai folyóirat részletesen bebizonyította. De beszéljünk egy másik kérdésről, és ez a Duna magyarországi szakaszának hajózhatósága. Amikor a németek üzembe helyezték a Duna-Rajna-Majna-csatornát, az akkori magyar vezetőknek egyértelműen tudtára adták, nem azért építették ezt a több évtizedes múltú művet, hogy az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig tartó hajóúton legyen egy szakasz, a magyar Duna szakasz, melyen a nemzetközi egyezményeknek ellentmondóan az év egy bizonyos, de jelentős szakaszán a hajózás korlátozott. Nem mondják meg, hogy ezt milyen módon kell a magyaroknak megteremteni, de tudjuk, hogy a hagyományos folyószabályozási módszerekkel sokkal drágábban és folyamatos beavatkozással lehet az előírt nemzetközi hajó utat megteremteni, és ez nem csak az Európai Uniónak, de Magyarországnak is alapvető érdeke. (Csak két lényeges létesítményre gondoljunk, a csepeli szabad kikötő, és a bajai RO-RO kikötő.) Vagy említsük meg, hogy a Duna-Tisza-csatorna megépítéséhez is rendkívül hasznos lehet egy Budapest alatti dunai vízlépcső, vagy emlékeztessünk az idei ősz és egy korábbi vízhiányos időszak problémájára, amikor a paksi atomerőmű hűtővíz ellátása került veszélybe.

Mit akarok mindezzel mondani. Azt, hogy a vízi nagy létesítmények megvalósítása és üzemelése elsősorban műszaki és gazdasági probléma, természetesen ez utóbbinak, a megvalósíthatóság időpontjának mindig vannak politikai, elsősorban persze gazdaságpolitikai szempontjai.

A 80-as években a közgazdasági szemlében jelent meg egy cikk Major Iván tollából, azt fejtegetve, hogy gazdasági válság idején az állam milyen magatartást tanúsíthat. Az egyik lehetőség, amit csináltunk akkor, és kimondva kimondatlan csinálunk ma is, a takarékosság, a beruházások visszafogása, amely óhatatlanul munkanélküliséghez, többek közt az építőipar elsorvasztásához vezet. Major Iván ezzel szemben kifejti, az okos állam válságok idején infrastrukturális beruházásokat valósít meg, ezzel oldja az adott időszak munkanélküliségi problémáját, és egyben megteremti azokat az infrastrukturális alapokat, amelyek a következő időszak fellendülésének lehetnek elindítói.

Korábbi tanulmányomban azt kérdeztem, kell-e nekünk Dégeni vízgazdálkodás? Az itt felsoroltak alapján is arra kell rámutatni, hogy a vízgazdálkodás átfogó nagy létesítményeit elsősorban műszaki és hosszú távú gazdasági érvek alapján, természetesen a politika egyidejű támogatásával kell és lehet megvalósítani. Azonban demagóg módon egyoldalú szűk látókörű érdekcsoportok véleménye alapján nem szabad ezeket, az ország szempontjából nagyon fontos és előremutató létesítményeket a megvalósíthatóság legkisebb valószínűségétől is megfosztani. Az 1930-as években a magyar vízügy egyik legnagyobb alakja, Sajó Elemér emlékiratában a Trianoni Magyarország fellendítésének egy eszközét éppen az Alföld vízgazdálkodási fejlődésében látta. Ekkor épült meg a mai napig kiválóan funkcionáló Békésszentandrási vízlépcső, (azóta is bögéje, a Hármas- és a Kettős-Körös adott szakasza az egyik legjobb vízminőségű folyóvizünk) vagy ekkor fogalmazódott meg a Tiszalöki vízlépcső és a Keleti-főcsatorna gondolata is, melyek mai napig nagyon hasznosan funkcionálnak.

Természetesen egy cikk keretében csak nagyon hiányosan és vázlatosan lehetett e súlyos problémákat felvázolni. Biztos, hogy nagyon sok részletre lehetne még kitérni és biztos, hogy vannak megvitatható ellenérvek is. Kérem, hogy akinek bármilyen irányú véleménye van a fentiekkel kapcsolatosan, akár Mérnök Újság hasábjain, akár a különböző internetes fórumokon, vagy a Hidrológia Társaság rendezvényein, mondja azt el. Egy biztos, konstruktív korszerű vízgazdálkodás nélkül a Kárpát-medencében nincs gazdasági fellendülés, sőt hosszú távú élet lehetőség sem. Mindez természetesen minden oldalú, körültekintő gondolkodással a környezet- és tájvédelem XXI. századi követelményeivel, és az ország teherbíró képességének maximális figyelembe vételével kell megvalósítani, összhangban az EU Víz Keretirányelvével az integrált vízgazdálkodásban.

Olvasóink írták

  • 17. fakandrea 2012. március 01. 09:32
    „Engem egyedül a Duna-Tisza-közi csatorna nem győzött meg. Meg van említve a Homokhátság krónikus vízhiánya, de ez a csatorna aligha oldja ezt meg. Nem a Homokhátságon fog végigkanyarogni ez a csatorna, elvégre a nevében is benne van, hogy hátság, oda nehéz felvezetni a vizet. Magyarul a Homokhátságtól csak északra lehet elvinni a csatornát, aminek a Homokhátságra nézve csekély hatása lesz, ez az én szememben így gyenge érv.

    A többi érvet viszont nem érzem a megvalósulás költségével párhuzamba állíthatónak. A tiszai és dunai vízlépcsők kérdése viszont egyértelmű, azok szükségesek és gazdaságilag nagyon is pozitívak lennének.”
  • 16. kalkutta 2012. február 21. 01:22
    „Kellenek is, lesznek is duzzasztóművek és csatornák. Beleértve Bős-Nagymarost, Csongrádot és a többit. A tét nem kisebb mint a jövendő túlélésünk. Unokáinké mindenképpen.
    Ahogy a fides nem politikai párt hanem vallás úgy a jelenlegi honi környezetvédelem is (tév)hit és sunyi haszonlesés nem pedig tudomány. Majd ha mindez letisztul talán akkor elkezdünk gondolkodni is. Lehet ehhez a jelen generációnak le kell tűnnie. Reménykedjünk, hogy utódaink felismerik saját valódi érdekeiket és lehetőségeiket.
    Minden józanul gondolkodó becsületes ember ma is tudja, hogy akkor, az akkori elkészültségi stádiumban Bős-Nagymarost leállítani nemzetellenes bűn volt. Az ország kb. egy éves jövedelme füstbe ment. A hágai bíróságon kiröhögtek bennünket. Érvényes, általunk aláírt szerződéssel a kezükben igazából a (cseh?)szlovákok perelhettek volna bennünket szerződésszegés címén. A Mosoni-Dunában azóta sincs elég víz. Az egész környék és természeti értékei halódnak hacsak már meg nem haltak. A Kis-Alföld nálunk megmaradt része szenved a vízhiánytól.
    "Drága" környezetvédő barátaink! Ilyen "eredményekről" álmodoztatok?”
  • 15. priczlaszlo 2012. február 20. 20:19
    „Kováts Úr! Telitalálat a cikk! Spot on. Előre nézzünk. Kompromisszumokat kötve megvalósítható a terv, úgy hogy mindenkinek jó legyen. Sok szempontot kell figyelembe venni, de nem hinném , hogy megoldhatatlan a probléma. Ha külföldön működött, itthon miért ne működne. Világhírű és tehetséges szakembereink meg tudnak oldani mindent. Egyetlen problémát sajnos nem...a Bürokráciát és a Korrupciót. Politikusaink választási platformot kovácsolnának a témából, és bizonyos körök mocsok pénzeket nyúlnának le a projectből.Itt tart sajnos még Magyarország.”
  • 14. bakosandras 2012. február 20. 19:58
    „A szenvedéllyel nincs gond, elvégre tényleg nagy a tét. Pénz, megélhetés, természet. Csakhogy én azt látom, hogy a környezetvédők és a vízépítők nem egymást próbálják meggyőzni, hanem az olvasókat, hallgatókat, valamint a döntéshozókat.
    Mi, laikusok pedig nem látjuk át, melyiknek érdemes hinni inkább, mert ugyan mindkét oldal a valóságból indul ki, de a hipotéziseit a saját szakmájának törvényszerűségei alapján állítja föl. A két szakma két ellentétes szempontból közelít a matériához, mást figyel meg rajta. Az egyik oldal érveit nem pontról pontra szokta cáfolni a másik, csak kiválaszt közülük egyet - és aztán a saját érveit sorolja föl.
    Szóval ez így szerintem nem vita, csak huzakodás.”
  • 13. ráérő 2012. február 20. 18:58
    „Nem értek hozzá és ezzel rábizom azokra akik ezt tanulták és a gyakorlatban szereztek tapasztalatot.
    -Vakon nem hiszek mindig a környezetvédőknek sem, a létesitendő müvekben kell hibát keresniök az iroasztal mögül..
    Pl: az emlitett Duna Körösök 80-ban kevesebben voltak sokszor egy Bősi megmozdulásukon mint a sajto képviselői.
    Miért történhetett meg a Kolontári iszapömlés ha már annyira figyelmesek?
    A szlovákokat érte valamilyen hátrány abbol hogy van vizlépcsöjük?
    A szélerőmüvek ellen is ezer egy kifogásuk volt,ennek ellenére a nyugathoz képest eléggé megkésve de még is hozzá láttunk épiteni öket.
    Sok-sok éve szerbiában miért nem talál senki kivetni valot DTD csatorna ellen?
    Az osztrák,német vizlépcső rendszerekkel miért nincs az ottani zöldeknek vagy az EUnak kifogása.?”
  • 12. nádtető 2012. február 20. 18:52
    „Döbbentem olvasom YOSSARIAN sajátos eszmefuttatását.Hát nem csodálkozom azon,hogy milyenné vált a közhangulat a környezetvédőkkel szemben.A szakmailag megalapozott véleményt mondóknak,még a legcsekélyebb tiszteletet is megadni képtelenek.Felsőbbrendűnek képzelik magukat,és mindenki más nem ért semmihez.Pedig jó lenne,ha sok KOVÁTS GÁBÓRUK lenne!!!”
  • 11. studyfy 2012. február 20. 18:39
    „Yossarian a cikkben találkoztunk egy szemlélettel, az illető tömören részletezni próbálta érveit. Te pedig summásan az egészet lehúztad, mint hazugságot. Ez valóban építő jellegű hozzászólás volt részedről. Olyan, "majd én megmondom, hogy merre folyik a Tisza" jellegű. A zöldek véleményét tisztelem, de olyan őrültséget pl. hogy a 45-ös mellett 5 méterre, azzal párhuzamosan nem lehet most a kerékpárutat építeni, mert most zavarják a madarak szaporodását, nem tudom elfogadni. Mennyivel zajosabb egy kis teljesítményű úthenger, mint a 45-ösön folyamatosan közlekedő pótkocsis teherautók, kamionok. Nem számít, megmutatjuk, hogy nekünk vannak jogosítványaink! No, ez az amit nem tudok elfogadni és így tudják a zöldek saját tekintélyüket tönkretenni.”
  • 10. achilleus 2012. február 20. 17:45
    „Tessék már mondani, tavaly nem fuldoklott a Duna-Tisza köze a belvízben? Vajon hová tűnik el az a sok víz olyan hirtelen, tán csak nem elfolyik azokon a csatornákon, amelyeket a vízügyesek ásattak, miközben a vízvisszatartásra semmi energiát nem fordítanak? Amíg ezt a végtelen egyszerűnek látszó problémát sem tudják megoldani, nevezetes zsilipek telepítése, kezelése, addig nem kellene hatalmas csatornát végigvezetni a homokhátság gerincén. Egészen pontosan a Tiszához közelebb eső harmadán. Ismerem a terveket, a lehető legnagyobb természeti kockázatú változatot gondolják a legcélszerűbbnek. Mellesleg a Balaton feltöltése a Drávából (vagy a Drávából) hogy halad uraim? Ja, feltöltődött magától. Azt a! Mellesleg volt egy vízépítő mérnök, aki a Balaton lecsapolását is megtervezte valamikor Mária Terézia korában: http://www.tankonyvtar.hu/tajrendezes/tajtervezes-tajrendezes-080906-26 (ábra az oldal végén).”
  • 9. balihoho 2012. február 20. 17:29
    „Talán ha ma már létezne az a bizonyos Bős - Nagymaros lépcső, talán ma olcsóbb lenne az áram? Én is természetvédőnek tartom magamat, hiszen horgász is vagyok, de próbáljunk elvakultság nélkül ítélkezni! Az osztrákokat, németeket irigylem azért amit már ez ügyben megvalósítottak.”
  • 8. 10karakter 2012. február 20. 16:41
    „Aha.
    És ez nem csúsztatás, nem vélemény, hanem objektív tény, ugye:
    " ha nem lennén(e)k környezetvédők, akkor a jelenlegi világ sokkal szörnyűbb lenne, köszönhetően az olyanoknak, mint a cikk szerzője is, aki csak akkor érzi jó magát, ha ki- meg lebetonoz mindent ami zöld, és természetes."”
  • 7. csafe 2012. február 20. 16:17
    „6. Yossarian
    Nézz tükörbe! Én a te írásodat láttam csak nagyon is arrogánsnak!
    Érveket írjál ne érzelmi szólamokat! Nézd meg mi folyik másutt (pl: Ausztriában ) és vesd össze azzal amit mondtok. A környezetvédelem ott van nem nálatok!
    Teljesen egyetértek a cikk írójával, én ennél kevésbé lennék udvarias a fogalmazásban.
    Az a baj, hogy magukat zöldeknek nevezők, mind sötétzöldek, akiknek legtöbbször a természettudományokhoz semmi közük.
    Lassan az Alföld teljesen alkalmatlan lesz a mezőgazdaságra, de ti csak fújjátok a saját hülyeségeiteket!”
  • 6. Yossarian 2012. február 20. 15:19
    „3. Hidegen
    akár igazad is lehetne, de sajnos a tisztelet hiányát nem rajtam kéne számon kérni.
    sokkal inkább a cikk íróján. az írás hangvétele kioktató, és arrogáns. ezenkívül a környezetvédelmet valami rendkívül kártékony gazemberségnek állítja be. pedig ha nem lennén(e)k környezetvédők, akkor a jelenlegi világ sokkal szörnyűbb lenne, köszönhetően az olyanoknak, mint a cikk szerzője is, aki csak akkor érzi jó magát, ha ki- meg lebetonoz mindent ami zöld, és természetes.
    a cikkében pedig annyi a csúsztatás, hogy legalább akkora terjedelemben lehetne csak reagálni rá, mint maga az iromány.”
  • 5. jq 2012. február 20. 15:04
    „Végül is semmi gond a hozzászólással, csak annyi, hogy kizárólag vízépítő mérnöki szempontú (ami nem meglepő egy vízépítő mérnöktől)
    Tanulságos volna mellétenni egy környezetvédelmi szakember véleményét is.”
  • 4. Beroesz 2012. február 20. 14:56
    „Se DTCS, se csongrádi gát, és ez így van jól.

    A mezőgazdasági termékek ára a padló alatt, a Tisza-menti régió hanyatlik, a korábban az ártértől elhódított területek mezőgazdasági potenciáljára nincs szükségünk a külföldi importverseny miatt. A németek és a hollandok elvárják, hogy a saját pénzünkön a saját országunkban csináljunk üzletet az ő hajósaiknak. Csupa jó hír.

    "üzemelése elsősorban műszaki és gazdasági probléma"
    Nos igen, ezen szemlélet miatt sorolták a fent említett beruházást is a környezetle leginkább veszélyes létesítmények közé.”
  • 3. Hidegen 2012. február 20. 14:27
    „Közben már meg is érkrezett az első hozzászólás, amiben éppen nem lehet tettenérni az "építő jelleget", valamint egyetlen alátámasztott érvet sem. De a legnagyobb baj talán az, ami manapság mindenütt tapasztalható. A másik (szak)ember iránti alapvető tisztelet hiánya.:( Sajnos. Sajnálom. Remélem lesz ennél tartalmasabb hozzászólás is!”
  • 2. Hidegen 2012. február 20. 14:21
    „Nahát! Lehet ilyen cikket is olvasni a Délvilágban?
    Nagyon örülök ennek az írásnak, és annak is nagyon örülnék ha ennek kapcsán valmiféle "építő jellegű" vita allakuna ki itt (és máshol is).”
  • 1. Yossarian 2012. február 20. 13:58
    „ez az "olvasói" levél bizony elég hosszú.
    tele számos csúsztatással, ferdítéssel. plussz eléggé nagyképű, és pökhendi módon oktatja ki az olvasót arról, miért is jó nekünk, ha kibetonozzuk a folyóinkat. (nem jó)
    szerencsére a csongrádi lépcső megvalósítása az ország mai helyzetében nem aktuális. valószínűleg még sokáig nem is lesz az.
    márpedig ennélkül a többi agyrém sem valósulhat meg.
    a természet legnagyobb szerencséjére.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝I love csapvíz!˝ - a MAVÍZ 2012 országos rajzversenye

„I love csapvíz!" mottóval országos rajzpályázatot írt ki a MAVÍZ 2012, amihez a Csongrádi… Tovább olvasom