Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 19°C Még több cikk.

Tisza bácsi egy kézzel is nagyon sok halat fog

Egyik oldalára lebénult, mégsem mond le a horgászatról Tisza Elek, aki kerekes székkel jár pecázni a csongrádi Holt-Tiszára. A nyolcvanéves férfi a bőrhídnál ladikra vált, és fél kézzel evez. Az idei szezonra nem panaszkodik, hiszen csak kárászból ötven kilót fogott. Mivel a gilisztát és a kukoricát sem tudja egy kézzel felfűzni a horogra, csak kenyérrózsát használ csalinak.
A csongrádi Tisza Eleknek a horgászat az élete, azóta is, hogy kerekes székbe kényszerítette őt a sors. Fotó: Bíró Dániel
A lépcsőhöz láncolt kerekes szék arról árulkodik, hogy Tisza Elek a kapásjelzőt lesi a csongrádi Holt-Tiszán. A járgány, amit karácsonyra kapott szeretteitől, mindaddig a holtágat átszelő töltésen, a bőrhídon vár, amíg gazdája méretes halakat fáraszt ladikjából. A suhancok már el akarták vinni a négykerekűt, ezért kénytelen volt lezárni.

– Egy kapitális csuka ment el a napokban, mert elügyetlenkedtem – ostorozza magát a kilenc éve agytrombózison átesett pecás, akinek akkor a fél oldala lebénult. Bal kezét már nem tudja használni, bal lábával lépni már nemigen, inkább csak támaszkodni tud. – Nem a szokott helyre tettem a szákot, az volt a baj. Évekkel ezelőtt, amikor a mostani tízperces kocsikázás helyett még másfél órás sétámba került, hogy kijussak a vízpartra, egy tizenegy kilós csukát akasztottam, de ha nincs segítség, soha nem húzom ki azt a nagy halat. Szerencse, hogy a sporttársak és az egyesület vezetői is készségesen segítenek abban, hogy nap mint nap horgászhassak, mert nekem ez az életem. A harmincas évek derekán fogtam először botot. Akkor még több volt a hal, nem kellett telepíteni, horgász is kevesebb járt a vizekre, ugyanakkor természetes volt, hogy cigányasszonyok pecázással próbálták begyűjteni a napi betevőt – emlékezik a kezdetekre Tisza bácsi.

A gettót, hadikórházat és orosz hadifogságot is megjárt nyolcvanéves férfi számára nincs nagyobb boldogság annál, hogy jó időben hódolhat szenvedélyének. Ha esik, bizony csúszós az út, sáros a lejáró, ezért olyankor nem vitézkedik, mint ahogy szeles időben sem ül ladikba, hiszen egy kézzel nem bír megbirkózni a csónak oldalába kapaszkodó fuvallatokkal.

– Ha már a vízen vagyok, és akkor támad fel a szél, magam alá hajtom a nádszálakat és rájuk ülök, így rögzítem a helyzetemet – ismerteti a vészhelyzetben kitalált technikát. – Viszont sokáig nem tudok egy helyben ülni, mert teljesen elgémberedem. Bár emlékeim szerint tudok úszni, így, féloldalasan még nem próbáltam, ezért felállni nem merek. Másfél óra után inkább kijövök a partra egy kicsit téblábolni. Az jót tesz, és úgy tűnik, a halak sem sértődnek meg rám. Ezt bizonyítja az idei pazar eredmény: csak kárászból ötven kilót fogtam, de a két-három kilós pikkelyeseket is kiszedem a vízből. Most például, mivel gilisztát és kukoricát nem tudok egy kézzel felfűzni a horogra, szokásos csalimmal, a kenyérrózsával süllőt fogtam – mondja végezetül büszkén Tisza Elek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy leporolt terv: a vízlépcső

Többéves munka után, pénzügyi okok miatt állították le 1981-ben a csongrádi vízlépcső építését. A… Tovább olvasom