Szeged - delmagyar.hu

Nem tudhatjuk, Maug. És már sosem fogjuk megtudni.
Meglep, hogy még figyelek az itteni hozzászólásokra? :)

Tény, hogy problémás gyerek volt ez a Jana, de számomra nincs reménytelen eset - de csak az élők sorában. :(
Gondolom, veled minden rendben, eminens vagy a suliban, otthon meg angyal, és sosem forr fel benned a méreg, sosem vagy elkeseredett, vagy dühös, esetleg tehetetlen, amikor is legszívesebben elásnád magad, vagy éppen bizonyítani akarnád a világnak: "Jelen vagyok, erős vagyok, és rátok kényszerítem az akaratomat, hogy lássátok, én is vagyok valaki!"
Ha veled ilyesmi sosem fordul elő, akkor te páratlanul szerencsés vagy, kedves Maug. Becsüld nagyon a kivételes helyzetedet! :)

Komoly tisztelettel és - lehet, nem hiszed - őszinte szeretettel mondom mindezt neked.

Ez van! Akinek ennyi esze van (mert már lehet szétszívta az agyát) az így jár!

16 évesen 7.-es, 4 tantárgyból bukik, másik iskolából eltanácsolják????? Biztosan jó ember lett volna belőle!

Azzal szánhatna meg 1131, kedves 4Angel, hogy elmondja, mit jelentenek a 28. hozzászólásban olvasható szavai. Ezt szeretném. Nagyon örülnék, ha megtenné. :) A 31. hozzászólásban próbáltam segíteni neki néhány kérdéssel. De még nem szánt meg engem a válaszával. Lehet, hogy már nem is figyel ránk? Talán mégis, csak jó oka van rá, hogy ne válaszoljon. Pedig rengeteget segíthetne, igaz, Spectator hozzászólása is sokkal közelebb vitt bennünket a tragédia megértéséhez. De úgy tűnik, 1131 azt is tudja, miért volt olyan boldogtalan ez a Jana gyerek. Hátha elmondja mégis.
Így már érted, kedves 4Angel? :)

Őszinte részvétem a családnak! Nagyon szomorú hogy egy gyerek ilyen hirtelen és ilyen fiatalon hal meg. Nagyon sajnálom!

novaklaszlo56 2010.09.03. 14:56

Nem egy tanár ?? mivel szánhatna meg magát valaki ??? Mit szeretne ??? Nem értem

Kedves Spectator, ami veled fordult el iskolában, azt nálunk Mobbing_fentröl-nak neveszik. Igen, tudnak tanarok is mobbingolni, nem csak társak. Nehéz téma és ha most kitartást kivánom neked. ezzel még nincs feloldva. Ehez kell egy közes beszélgetés minden érintettel, tanár, szülö és pérsze veled. Most mit kivánjak neked? ....... Nem eröt, hogy ezt kitartod, hanem inkább eröt, hogy létre tudnád hozni egy ilyen beszélgetést.
Ami a fiút illeti......... egy gyerek, aki nem kap szerelmet, tiszteletet (igen, a szülöktöl) és határokat, az úgy viselkedik, ahogy leirod.
Neked nem azt kivánom, hogy tartd ki, hanem légy erös, probáld oldani a dolgokat.
Bocs a hibák miatt. német vagyok.

82. hozzászólás Spectator 2010.09.03. 21:43

Kedves Spectator!

Figyelmesen elolvastam a hozzászólásodat, kielemezve a mondanivalóját, és akárcsak Novaklaszlo56, igy én is nagyon örülök az üzenetednek! Nagyon szivesen "beszélgetnék" Veled tovább, rengeteg kérdésem lenne Hozzád (mivel anya vagyok, 17, 12, és 2,5 éves gyerekekkel), hiszen sok-sok dolog van amiröl Neked már tapasztalatod van, nekem pedig mint szülönek fontos lenne megértenem és tudnom. Talán még tanulhatnék is Töled!? De nem ezen a Forumon fogom a kérdéseimet feltenni, Novaklaci elöttem már leirta, hogy miért ne itt. Remélem, hallok még Rólad, örülnék neki!
Minden jót kivánok Neked az életben, sok sikert a tanulásban, és örizd meg a kamaszkorodat, a huncutságodat olyan sokáig, ameddig csak tudod! És ne felejtsd el értékelni: a szüleid melletted állnak, van rendezett családi körülményed, ez nagyon nagy kincs!!!

Üdvözlettel: Henriette

Kedves Spectator!

Nagyon örülök az üzenetednek! Még akkor is, ha néhány dologban nem tudok teljesen egyetérteni veled.
Azt írod például, hogy a baj nem az, hogy nem törődnek a gyerekkel, hanem inkább az, hogy túlságosan is sokat törődnek vele. Talán te sem egészen így gondoltad, csak a megfogalmazás nem sikerült igazán jól: ha törődnek a gyerekkel, az a neki megfelelő, a számára valóban szükséges segítség folyamatos biztosítását jelenti. A segítség egyik igen fontos része az, hogy helyesen, elfogulatlanul értékelem a gyerek teljesítményét, és segítek neki a hibák kijavításában. Amit te leírtál a matek versenyen veled együtt induló, és nálad gyengébben teljesítő társad kapcsán, az bizony tényleg nem erről szól: az a tanár sem veled, sem a másik gyerekkel nem törődött helyesen, ártott mindkettőtöknek. Feltételezem, hogy az esetet pontosan úgy írtad le, ahogyan az történt. Megdöbbentő hiba ez egy tanár részéről, nem is könnyű elhinni, de én hiszek neked. Tudom, hogy ilyen helyzetek is… Tovább olvasom »

Kedves Spectator!

Nagyon örülök az üzenetednek! Még akkor is, ha néhány dologban nem tudok teljesen egyetérteni veled.
Azt írod például, hogy a baj nem az, hogy nem törődnek a gyerekkel, hanem inkább az, hogy túlságosan is sokat törődnek vele. Talán te sem egészen így gondoltad, csak a megfogalmazás nem sikerült igazán jól: ha törődnek a gyerekkel, az a neki megfelelő, a számára valóban szükséges segítség folyamatos biztosítását jelenti. A segítség egyik igen fontos része az, hogy helyesen, elfogulatlanul értékelem a gyerek teljesítményét, és segítek neki a hibák kijavításában. Amit te leírtál a matek versenyen veled együtt induló, és nálad gyengébben teljesítő társad kapcsán, az bizony tényleg nem erről szól: az a tanár sem veled, sem a másik gyerekkel nem törődött helyesen, ártott mindkettőtöknek. Feltételezem, hogy az esetet pontosan úgy írtad le, ahogyan az történt. Megdöbbentő hiba ez egy tanár részéről, nem is könnyű elhinni, de én hiszek neked. Tudom, hogy ilyen helyzetek is léteznek. Viszont a sorsotok alakulása téged igazol: ha nem is vagy már eminens - pedig lehetnél, és miért ne hajtanál rá, hiszen ezt főleg magadért, a saját jövődért teszed, ha teszed -, de elfogadható teljesítménnyel, és komolyabb magatartászavarok nélkül éled az életedet. Kívánom, hogy ez maradjon is így, vagy, ha lehet, próbáld meg feldolgozni azokat a sérelmeidet, amelyeket másoktól, igaztalanul szenvedtél el, és amelyek visszafogták a teljesítményedet az utóbbi években. Hidd el, megéri! Valami azt súgja nekem, hogy ebben a szüleidre, a családodra is számíthatsz. Ha így van, bátran avasd be őket ezekbe, az évek óta magadba zárt titkaidba!
Annak is örülök, hogy visszafogottan fogalmaztad meg a véleményedet az elhunyt fiúról és a bátyjáról. Azt nem tudhatom, mitől viselkedtek ők annyira öntörvényűen, ahogyan azt leírtad, de abban biztos vagyok, hogy ők sem igazán a nekik megfelelő törődést kapták, sem otthon, sem pedig máshol. Hogy miért, abba most talán nem lenne érdemes elmélyednünk, hiszen ehhez keveset tudunk róluk, másrészt az a család most gyászolja a gyermekét, s bármilyen rosszcsont is volt, mégis csak a gyermekük volt ez a Jana. Harmadsorban pedig ez a rovat sem terjedelmileg, sem pedig minőségében nem tudja befogadni mindazt, amit akár egy ilyen esettel kapcsolatban el kellene mondanunk. Nem a lappal van a baj, hanem arról van szó, hogy nagyon sok olyan ember szólna hozzá, sértő, durva módon, akik egyszerűen védekezésre késztetnének bennünket, ahelyett, hogy a dolog érdemi részéről tudnánk beszélgetni.
Egy biztos: ha sikerül feldolgoznod a tanárodtól elszenvedett korábbi sérelmeidet, akkor újra a régi lehetsz, és teljesen utolérheted magadat. Ez pedig semmiképpen sem lenne hátrányos a jövődre nézve, igaz? :) Biztos vagyok benne, hogy a családod is nagyra értékelné az igyekezetedet. Ne maradj a sértettség önromboló állapotában! Ez azt jelentené, hogy más hibája miatt bünteted önmagadat. Ugye, nem teszed ezt?
Szorítok neked! Meg minden fiatalnak, aki a jövőjére készül ebben a feje tetejére állított világban! Nincs könnyű dolgotok, de nem vagytok teljesen egyedül, segítség nélkül, még, ha néha így is érzitek.
A végére hagytam egy apróságot. Örülök, hogy nem hódolsz káros szenvedélyeknek, és alkoholt is csak ünnepek alkalmával iszol. Ugye, nem haragszol meg nagyon, ha nagyon őszintén elmondom a véleményemet: most még olyankor sem kellene. Persze, gondolom, családi ünnepekről van szó, meg az ezekkel együtt járó pohárköszöntőkről. De a te poharadban lehet akár ,,kölyökpezsgő" is - egyelőre. A mértéktartásod ezzel együtt is tiszteletre méltó a kortársaid zömének a hozzáállásához képest!

Még egyszer szívből köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket az őszinte hozzászólásoddal! Az új tanévben pedig sok sikert kívánok! Nem szerencsét, hanem komoly munkasikereket!

Kedves olvasók!
Azért küldöm ezt a levelet mert én ismertem a fiút. Én is 16 éves vagyok. Ennyit rólam.
Amennyire én ismertem a fiút: előtte egy másik iskolába járt amit bezártak így a mi iskolánkba jött a bátyjával (Erikkel). Ami engem zavart hogy mindenkibe szinte kivétel nélkül belekötöttek aki nem volt számukra szimpatikus (lásd: a bátyja az első félévben két osztáytársát verte meg, akiket ismerek és nem az a kötekedős fajták). Nem lep meg hogy szipuzott hiszen abban az osztályban 7.osztálytól szinte kivétel nélkül bagózott, és elég sok balhélyuk volt. Én most úgy vagyok 16 éves (elnézést hogy megint magamról írok) hogy még életemben nem szívtam egy szál cigit pedig több haverom is bagózik és szoktak is kínálni. Alkoholt is jószerével csak ünnepeken iszom, mégis képes vagyok jólérezni magamat a haverokkal az nélkül is hogy nem vagyok beállva. Nem vagyok mintatanuló de erre van egy nagyon súlyos okom (tudom kifogásnak hangzik): Általános iskola alsótagozatos koromban soha nem… Tovább olvasom »

Kedves olvasók!
Azért küldöm ezt a levelet mert én ismertem a fiút. Én is 16 éves vagyok. Ennyit rólam.
Amennyire én ismertem a fiút: előtte egy másik iskolába járt amit bezártak így a mi iskolánkba jött a bátyjával (Erikkel). Ami engem zavart hogy mindenkibe szinte kivétel nélkül belekötöttek aki nem volt számukra szimpatikus (lásd: a bátyja az első félévben két osztáytársát verte meg, akiket ismerek és nem az a kötekedős fajták). Nem lep meg hogy szipuzott hiszen abban az osztályban 7.osztálytól szinte kivétel nélkül bagózott, és elég sok balhélyuk volt. Én most úgy vagyok 16 éves (elnézést hogy megint magamról írok) hogy még életemben nem szívtam egy szál cigit pedig több haverom is bagózik és szoktak is kínálni. Alkoholt is jószerével csak ünnepeken iszom, mégis képes vagyok jólérezni magamat a haverokkal az nélkül is hogy nem vagyok beállva. Nem vagyok mintatanuló de erre van egy nagyon súlyos okom (tudom kifogásnak hangzik): Általános iskola alsótagozatos koromban soha nem ismertek el pedig szín ötös voltam minden(!) tantárgyból. Csak éppen az volt a gond hogy az akkori tanárom jobban "kedvelt" egy másik osztáytársamat, pl.: voltunk matematika versenyen ahol én 4. helyezést értem el ő 13.-at a 20-ból. Másnap a tanár megtapsoltatta az osztálytársamat hogy milyen szépen helytált engem pedig gyakorlatilag elis felejtett. Ez igen rosszul esett. N a de sebaj jött a következő verseny megint mi ketten mentünk el rá........én 5. lettem ő 18. a 20-ból. A verseny végén a tanár oda jött és eléggé leszidott hogy miért vagyok ilyen lusta hogy nem tudtam bent maradni az él mezőnyben az oszt. társamat pedig megdicsérte. Persze leromlottak a jegyeim mert: minek tanuljak úgy is nem törődik vele a kutya sem(család kivétel). A lényeg: nemrég találkoztam az osztálytársammal és az eminenns kis diákból egy bagós nemtörődöm, elbutult ember lett aki tesz a családjára és az iskolára, alig megy át a tárgyakból év végén. Gondolom ez szépen szemlélteti azt hogy nem az a gond hogy nem törődnek a gyerekkel hanem az hogy már-már túl sokat törődnek vele aztán a gyerek megunja a szüleit erre a szülők úgy reagálnak hogy:"Jajj felnőtt az én pici fiam/lányom".

Üdvözlöm az őszinteségedet, 4Angel! És a memóriád is jó. :) Sok embernek van amnéziája a kamaszkorát illetően, s ebből születnek aztán azok a mókás "debezzegazénidőmben", meg az "ezekamaifiatalok" kezdetű népi rigmusok. Bár esetenként talán nem is az emlékezet elhomályosodása az ok, hanem az, hogy különbnek mutassák magukat, mint amilyenek voltak valójában: mint ezek a mai fiatalok. :)
No, és a mai fiatalok közt is akad szép számmal hirtelen ítélkező, aki bezzeg nem olyan, mint a többi! Sok kortársa is élesen bírálta és elítélte ezt a szegény fiút, akiről még mindig nem tudom, miért nem volt soha semmi esélye egy boldog, de legalább elfogadható életre. De még nem adtam fel, még megszánhat engem 1131. nagyon örülnék neki! :)