Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

Töltőgázt szívott a 16 éves csongrádi fiú - meghalt

Csongrád - Barátjával töltőgázt szívott az a 16 éves csongrádi fiú, akit szerda este holtan találtak a piroskavárosi parkban, szülei házától 200 méterre. Az elhunyt fiú most lett volna nyolcadikos a Kossuth-iskolában, ahol a hét elején 4 tantárgyból pótvizsgázott sikerrel.

Sokáig próbálták visszahozni a halálból azt a 16 éves csongrádi fiút, aki szerda este barátjával kábítószer gyanánt töltőgázt szívott, ám a mentők minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Őket egy járókelő riasztotta a Fekete János utca végén található piroskavárosi parkhoz, ahol egy bokor mellett, már eszméletlen állapotban talált rá a fiatalemberre. A mentőszolgálat két kocsival ment 9 óra körül a helyszínre. A test már hűvös volt, amikor megkezdték az újraélesztést. A mesterséges lélegeztetés közben érezhető volt a fiú tüdejéből áramló töltőgáz édeskés szaga. A Csongrádi Rendőrkapitányság közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a haláleset körülményeit.

 – Ketten csinálták, egy 18 éves barátjával volt, aki tudomásom szerint Szegedre jár középiskolába – mondta lapunknak Erik, az elhunyt fiú bátyja, akit láthatóan megviseltek a történtek. Megtudtuk, öten voltak testvérek, öccse, Jana még a Kossuth-iskola padjait koptatta. Szerda este Jana cimborája csöngetett be hozzájuk, hogy menjenek el keresni a fiút, mert valahová elszaladt. El is indultak, de nem találták sehol, végül visszamentek a piroskavárosi parkba, hátha ott meglelik. A padnál nem volt ott, de épp ekkor állt meg a mentőautó az egyik bokor mellett. Odasiettek, de már csak azt látták, hogy a mentősök megpróbálják újraéleszteni a fiút. – Nem hiszem, hogy most először próbálta ki az öngyújtótöltő gáz szívását, mert több palack is hevert a földön. Erik elmondta azt is, hogy a szentesi Zsoldos Ferenc szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni az öccse, aki valószínűleg egy közeli vegyesboltban vásárolta a töltőgázt.

Gyászol a Kossuth-iskola. A szerző felvétele
Gyászol a Kossuth-iskola.
A szerző felvétele

Felkerestük az üzletet, amit Erik megnevezett. A 250 milliliteres palackból kettő volt a polcon, 358 forintért árulták. Azt mondták az előadók, hogy havonta 5–10 fogy belőle, fiatalok és idősek egyaránt vásárolják.

– Ez borzasztó – küszködött a könnyeivel Tarjányiné Csatári Márta, a csongrádi Kossuth-iskola nemrég kinevezett igazgatója, aki lapunktól értesült a tragédiáról. A pedagógus, aki az elmúlt tanévben osztályfőnöke volt az elhunyt fiúnak, elárulta, hogy egy évet járt hozzájuk Jana. Éppen azért került át a Kossuthba, mert a korábbi iskolájában problémák voltak vele. Tavaly is sokat hiányzott, ezért folyamatos volt a kapcsolattartás az iskola és a szülők, valamint a gyámhivatal, a családsegítő és az egyéb támogató szervek között. Júniusban négy tantárgyból megbukott, de e hét elején mindegyikből sikeres pótvizsgát tett, kezdhette volna a nyolcadik osztályt. Az igazgatónő – hogy megelőzze a szóbeszédet – az egyik szünetben az iskola udvarán jelentette be a felső tagozatos tanulóknak a szörnyű tragédiát. A diákok és a tanárok gyertyát gyújtottak, és egyperces csenddel adóztak iskolatársuk emlékének.

Töltőgáztól halt meg egy 16 éves fiú Csongrádon
Töltőgáztól halt meg egy 16 éves fiú Csongrádon.
A szerző felvétele

Nem az első eset

Legutóbb két hete számoltunk be arról, hogy egy kiskunmajsai fiú kapott infarktust, miután töltőgázt szívott. A tinédzsert a szegedi belgyógyászati klinikára szállították. Nem volt szerencséje viszont annak a 13 éves szegedi fiúnak, akinek történetéről tavaly írtunk. Ő is hajtógázt szívott, rosszul lett, kórházba került, de hat hónapnyi szenvedés után sem tudták megmenteni az életét.

Korábban írtuk

Egy járókelő talált rá az eszméletlenül fekvő fiúra a Fekete János utcában, majd értesítették a mentőszolgálatot. A helyszínre érkező mentők küzdöttek a fiatalember életéért, de már nem tudtak segíteni rajta.

A Csongrádi Rendőrkapitányság közigazgatási eljárás keretében vizsgálja a haláleset körülményeit - tájékoztatta a delmagyar.hu-t Szenti Szabolcs, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője.

Szörnyű kínok közepette, hat hónap szenvedés után halt meg az a 13 éves szegedi fiú, aki gázöngyújtók töltéséhez használt gázt szívott - írtuk tavaly november 18-án. Márió tragédiájáról azért mesélt az édesanyja, hogy felhívja a figyelmet erre a fiatalok körében elterjedt, könnyen, olcsón és legálisan beszerezhető drogra és veszélyeire. A cikkért kattintson ide!

Olvasóink írták

90 hozzászólás
  • 90. novaklaszlo56 2010. szeptember 09. 17:50
    „Nem tudhatjuk, Maug. És már sosem fogjuk megtudni.
    Meglep, hogy még figyelek az itteni hozzászólásokra? :)

    Tény, hogy problémás gyerek volt ez a Jana, de számomra nincs reménytelen eset - de csak az élők sorában. :(
    Gondolom, veled minden rendben, eminens vagy a suliban, otthon meg angyal, és sosem forr fel benned a méreg, sosem vagy elkeseredett, vagy dühös, esetleg tehetetlen, amikor is legszívesebben elásnád magad, vagy éppen bizonyítani akarnád a világnak: "Jelen vagyok, erős vagyok, és rátok kényszerítem az akaratomat, hogy lássátok, én is vagyok valaki!"
    Ha veled ilyesmi sosem fordul elő, akkor te páratlanul szerencsés vagy, kedves Maug. Becsüld nagyon a kivételes helyzetedet! :)

    Komoly tisztelettel és - lehet, nem hiszed - őszinte szeretettel mondom mindezt neked.”
  • 89. maug 2010. szeptember 09. 15:07
    „Ez van! Akinek ennyi esze van (mert már lehet szétszívta az agyát) az így jár!

    16 évesen 7.-es, 4 tantárgyból bukik, másik iskolából eltanácsolják????? Biztosan jó ember lett volna belőle!”
  • 88. novaklaszlo56 2010. szeptember 04. 20:51
    „Azzal szánhatna meg 1131, kedves 4Angel, hogy elmondja, mit jelentenek a 28. hozzászólásban olvasható szavai. Ezt szeretném. Nagyon örülnék, ha megtenné. :) A 31. hozzászólásban próbáltam segíteni neki néhány kérdéssel. De még nem szánt meg engem a válaszával. Lehet, hogy már nem is figyel ránk? Talán mégis, csak jó oka van rá, hogy ne válaszoljon. Pedig rengeteget segíthetne, igaz, Spectator hozzászólása is sokkal közelebb vitt bennünket a tragédia megértéséhez. De úgy tűnik, 1131 azt is tudja, miért volt olyan boldogtalan ez a Jana gyerek. Hátha elmondja mégis.
    Így már érted, kedves 4Angel? :)”
  • 87. JD. 2010. szeptember 04. 15:18
    „Őszinte részvétem a családnak! Nagyon szomorú hogy egy gyerek ilyen hirtelen és ilyen fiatalon hal meg. Nagyon sajnálom!”
  • 86. 4Angel 2010. szeptember 04. 09:21
    „novaklaszlo56 2010.09.03. 14:56

    Nem egy tanár ?? mivel szánhatna meg magát valaki ??? Mit szeretne ??? Nem értem”
  • 85. keiner 2010. szeptember 04. 08:28
    „Kedves Spectator, ami veled fordult el iskolában, azt nálunk Mobbing_fentröl-nak neveszik. Igen, tudnak tanarok is mobbingolni, nem csak társak. Nehéz téma és ha most kitartást kivánom neked. ezzel még nincs feloldva. Ehez kell egy közes beszélgetés minden érintettel, tanár, szülö és pérsze veled. Most mit kivánjak neked? ....... Nem eröt, hogy ezt kitartod, hanem inkább eröt, hogy létre tudnád hozni egy ilyen beszélgetést.
    Ami a fiút illeti......... egy gyerek, aki nem kap szerelmet, tiszteletet (igen, a szülöktöl) és határokat, az úgy viselkedik, ahogy leirod.
    Neked nem azt kivánom, hogy tartd ki, hanem légy erös, probáld oldani a dolgokat.
    Bocs a hibák miatt. német vagyok.”
  • 84. henriette.m 2010. szeptember 04. 00:16
    „82. hozzászólás Spectator 2010.09.03. 21:43

    Kedves Spectator!

    Figyelmesen elolvastam a hozzászólásodat, kielemezve a mondanivalóját, és akárcsak Novaklaszlo56, igy én is nagyon örülök az üzenetednek! Nagyon szivesen "beszélgetnék" Veled tovább, rengeteg kérdésem lenne Hozzád (mivel anya vagyok, 17, 12, és 2,5 éves gyerekekkel), hiszen sok-sok dolog van amiröl Neked már tapasztalatod van, nekem pedig mint szülönek fontos lenne megértenem és tudnom. Talán még tanulhatnék is Töled!? De nem ezen a Forumon fogom a kérdéseimet feltenni, Novaklaci elöttem már leirta, hogy miért ne itt. Remélem, hallok még Rólad, örülnék neki!
    Minden jót kivánok Neked az életben, sok sikert a tanulásban, és örizd meg a kamaszkorodat, a huncutságodat olyan sokáig, ameddig csak tudod! És ne felejtsd el értékelni: a szüleid melletted állnak, van rendezett családi körülményed, ez nagyon nagy kincs!!!

    Üdvözlettel: Henriette”
  • 83. novaklaszlo56 2010. szeptember 03. 22:40
    „Kedves Spectator!

    Nagyon örülök az üzenetednek! Még akkor is, ha néhány dologban nem tudok teljesen egyetérteni veled.
    Azt írod például, hogy a baj nem az, hogy nem törődnek a gyerekkel, hanem inkább az, hogy túlságosan is sokat törődnek vele. Talán te sem egészen így gondoltad, csak a megfogalmazás nem sikerült igazán jól: ha törődnek a gyerekkel, az a neki megfelelő, a számára valóban szükséges segítség folyamatos biztosítását jelenti. A segítség egyik igen fontos része az, hogy helyesen, elfogulatlanul értékelem a gyerek teljesítményét, és segítek neki a hibák kijavításában. Amit te leírtál a matek versenyen veled együtt induló, és nálad gyengébben teljesítő társad kapcsán, az bizony tényleg nem erről szól: az a tanár sem veled, sem a másik gyerekkel nem törődött helyesen, ártott mindkettőtöknek. Feltételezem, hogy az esetet pontosan úgy írtad le, ahogyan az történt. Megdöbbentő hiba ez egy tanár részéről, nem is könnyű elhinni, de én hiszek neked. Tudom, hogy ilyen helyzetek is léteznek. Viszont a sorsotok alakulása téged igazol: ha nem is vagy már eminens - pedig lehetnél, és miért ne hajtanál rá, hiszen ezt főleg magadért, a saját jövődért teszed, ha teszed -, de elfogadható teljesítménnyel, és komolyabb magatartászavarok nélkül éled az életedet. Kívánom, hogy ez maradjon is így, vagy, ha lehet, próbáld meg feldolgozni azokat a sérelmeidet, amelyeket másoktól, igaztalanul szenvedtél el, és amelyek visszafogták a teljesítményedet az utóbbi években. Hidd el, megéri! Valami azt súgja nekem, hogy ebben a szüleidre, a családodra is számíthatsz. Ha így van, bátran avasd be őket ezekbe, az évek óta magadba zárt titkaidba!
    Annak is örülök, hogy visszafogottan fogalmaztad meg a véleményedet az elhunyt fiúról és a bátyjáról. Azt nem tudhatom, mitől viselkedtek ők annyira öntörvényűen, ahogyan azt leírtad, de abban biztos vagyok, hogy ők sem igazán a nekik megfelelő törődést kapták, sem otthon, sem pedig máshol. Hogy miért, abba most talán nem lenne érdemes elmélyednünk, hiszen ehhez keveset tudunk róluk, másrészt az a család most gyászolja a gyermekét, s bármilyen rosszcsont is volt, mégis csak a gyermekük volt ez a Jana. Harmadsorban pedig ez a rovat sem terjedelmileg, sem pedig minőségében nem tudja befogadni mindazt, amit akár egy ilyen esettel kapcsolatban el kellene mondanunk. Nem a lappal van a baj, hanem arról van szó, hogy nagyon sok olyan ember szólna hozzá, sértő, durva módon, akik egyszerűen védekezésre késztetnének bennünket, ahelyett, hogy a dolog érdemi részéről tudnánk beszélgetni.
    Egy biztos: ha sikerül feldolgoznod a tanárodtól elszenvedett korábbi sérelmeidet, akkor újra a régi lehetsz, és teljesen utolérheted magadat. Ez pedig semmiképpen sem lenne hátrányos a jövődre nézve, igaz? :) Biztos vagyok benne, hogy a családod is nagyra értékelné az igyekezetedet. Ne maradj a sértettség önromboló állapotában! Ez azt jelentené, hogy más hibája miatt bünteted önmagadat. Ugye, nem teszed ezt?
    Szorítok neked! Meg minden fiatalnak, aki a jövőjére készül ebben a feje tetejére állított világban! Nincs könnyű dolgotok, de nem vagytok teljesen egyedül, segítség nélkül, még, ha néha így is érzitek.
    A végére hagytam egy apróságot. Örülök, hogy nem hódolsz káros szenvedélyeknek, és alkoholt is csak ünnepek alkalmával iszol. Ugye, nem haragszol meg nagyon, ha nagyon őszintén elmondom a véleményemet: most még olyankor sem kellene. Persze, gondolom, családi ünnepekről van szó, meg az ezekkel együtt járó pohárköszöntőkről. De a te poharadban lehet akár ,,kölyökpezsgő" is - egyelőre. A mértéktartásod ezzel együtt is tiszteletre méltó a kortársaid zömének a hozzáállásához képest!

    Még egyszer szívből köszönöm, hogy megtiszteltél bennünket az őszinte hozzászólásoddal! Az új tanévben pedig sok sikert kívánok! Nem szerencsét, hanem komoly munkasikereket!”
  • 82. Spectator 2010. szeptember 03. 21:43
    „Kedves olvasók!
    Azért küldöm ezt a levelet mert én ismertem a fiút. Én is 16 éves vagyok. Ennyit rólam.
    Amennyire én ismertem a fiút: előtte egy másik iskolába járt amit bezártak így a mi iskolánkba jött a bátyjával (Erikkel). Ami engem zavart hogy mindenkibe szinte kivétel nélkül belekötöttek aki nem volt számukra szimpatikus (lásd: a bátyja az első félévben két osztáytársát verte meg, akiket ismerek és nem az a kötekedős fajták). Nem lep meg hogy szipuzott hiszen abban az osztályban 7.osztálytól szinte kivétel nélkül bagózott, és elég sok balhélyuk volt. Én most úgy vagyok 16 éves (elnézést hogy megint magamról írok) hogy még életemben nem szívtam egy szál cigit pedig több haverom is bagózik és szoktak is kínálni. Alkoholt is jószerével csak ünnepeken iszom, mégis képes vagyok jólérezni magamat a haverokkal az nélkül is hogy nem vagyok beállva. Nem vagyok mintatanuló de erre van egy nagyon súlyos okom (tudom kifogásnak hangzik): Általános iskola alsótagozatos koromban soha nem ismertek el pedig szín ötös voltam minden(!) tantárgyból. Csak éppen az volt a gond hogy az akkori tanárom jobban "kedvelt" egy másik osztáytársamat, pl.: voltunk matematika versenyen ahol én 4. helyezést értem el ő 13.-at a 20-ból. Másnap a tanár megtapsoltatta az osztálytársamat hogy milyen szépen helytált engem pedig gyakorlatilag elis felejtett. Ez igen rosszul esett. N a de sebaj jött a következő verseny megint mi ketten mentünk el rá........én 5. lettem ő 18. a 20-ból. A verseny végén a tanár oda jött és eléggé leszidott hogy miért vagyok ilyen lusta hogy nem tudtam bent maradni az él mezőnyben az oszt. társamat pedig megdicsérte. Persze leromlottak a jegyeim mert: minek tanuljak úgy is nem törődik vele a kutya sem(család kivétel). A lényeg: nemrég találkoztam az osztálytársammal és az eminenns kis diákból egy bagós nemtörődöm, elbutult ember lett aki tesz a családjára és az iskolára, alig megy át a tárgyakból év végén. Gondolom ez szépen szemlélteti azt hogy nem az a gond hogy nem törődnek a gyerekkel hanem az hogy már-már túl sokat törődnek vele aztán a gyerek megunja a szüleit erre a szülők úgy reagálnak hogy:"Jajj felnőtt az én pici fiam/lányom".”
  • 81. novaklaszlo56 2010. szeptember 03. 14:56
    „Üdvözlöm az őszinteségedet, 4Angel! És a memóriád is jó. :) Sok embernek van amnéziája a kamaszkorát illetően, s ebből születnek aztán azok a mókás "debezzegazénidőmben", meg az "ezekamaifiatalok" kezdetű népi rigmusok. Bár esetenként talán nem is az emlékezet elhomályosodása az ok, hanem az, hogy különbnek mutassák magukat, mint amilyenek voltak valójában: mint ezek a mai fiatalok. :)
    No, és a mai fiatalok közt is akad szép számmal hirtelen ítélkező, aki bezzeg nem olyan, mint a többi! Sok kortársa is élesen bírálta és elítélte ezt a szegény fiút, akiről még mindig nem tudom, miért nem volt soha semmi esélye egy boldog, de legalább elfogadható életre. De még nem adtam fel, még megszánhat engem 1131. nagyon örülnék neki! :)”
  • 80. 4Angel 2010. szeptember 03. 14:41
    „Én mikor fiatal voltam, nyugtatóra ittunk , és utólag vissza gondolva mise voltunk különbek, csak ez veszélyesebb mulatság.”
  • 79. novaklaszlo56 2010. szeptember 03. 14:29
    „- A problémáink közvetlen okai (bár a gyökerek szerteágazóak): 73., 74. és 75. hozzászólás.
    - Ezek megoldása az egész társadalom teljes szemléletváltása (önmagához szelídülése, önbecsülése) nélkül nem lehetséges.
    - Az egyes csoportok, közösségek (pl. családok) elszigetelt, a belső harmónia megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos erőfeszítései sem hozhatnak eredményt, legfeljebb a szűkebb miliőben elviselhetőbb az élet, de lévén ez a miliő is része a nagy egésznek..., gondolom, nem kell folytatnom. Mindenesetre egy ilyen, legalább a saját primerközösséget elfogadható állapotban tartó módszertani javaslatokat tartalmazó hozzászólást olvashatunk a 76. sorszám alatt.

    1131!
    Még mindig nem mondtam le a segítségedről. Várok rád. :)”
  • 78. hank 2010. szeptember 03. 12:43
    „Más országokban óvodás korban kezdődik a drogokkal kapcsolatos felvilágosítás (a megfelelő szinten).

    Lehet itt is mielőbb beszélni kellene ezekről?
    Persze a szülő nélkül sosem fog menni. Hány olyan gyerek van, akinek a szülei engedik a gyereknek a dohányzást.
    És hány olyan bolt, aki elad dohányt és italt még mindig...”
  • 77. Szilviusz 2010. szeptember 03. 10:52
    „A cikket olvasva, az derült ki számomra hogy cseppet sem volt jó gyerek akit sajnálni kellene azért ami vele történt. A sok hiányzás az iskolából illetve a szipuzás is a szülői fegyelem hiányára vezethető vissza,tehát véleményem szerint teljesen jogos ha most a szülők magukat hibáztatják az eset miatt.
    Én személy szerint nem tudom a fiút sajnálni...”
  • 76. gábris68 2010. szeptember 03. 09:07
    „Részvét a családnak!
    Család, amely partnernek tekinti a gyereket, serdülőt, beszélgetés - az élet hozza a témákat -, szeretet, szeretet... példamutatás, bizalom, az idő értelmes kitöltése (sport, tánc) Bármi jóval, amit a gyerek szeret, kötelességre nevelés... és lehetne sorolni.
    Nem olyan nehéz, de energiát kell bele fektetni.”
  • 75. 620829 2010. szeptember 03. 08:53
    „Keiner....igazad van-de tartom a magyar társadalom nagyon rossz úton jár-naponta tapasztalaom közlekedésben-vásárláskor stb.....intoleráns-másikat semmibe sem néző nép lesz és már az most is egyre inkább a magyar..............a legekletánsabb példa: a vállalkozások már a régi ügyfeleikben sem bíznak-mert a becsület már kifogyott és nem létezik...sorolhatnám----lehet-hogy már nem vagyok naiv és ezért látom ennnyire a realitást?
    a gyerekkel vló foglakozásban teljesen igazad van.....de:erkölcsi példát adhatsz-de erkölcsöt senkire rá nem erőltethetsz.”
  • 74. keiner 2010. szeptember 03. 07:55
    „73.kedves 620829. nyugaton sem minden tökéletes, sájnos, bár mondthatnám, de igen............. igazad van. Több tisztelet egymásnak, mindegy ki kicsodá. Ez sájnos nem müködik nagyban (lásd a listá ügyet) és kicsiben (lásd családokat).
    Szeretet és tiszteletet, ha nincs egymásnak, akkor nem müködik minden. Nem elég, hogy enni kap egy gyerek.
    Kell jobban figyelni és törödni egymással. Nálunk is dolgozni kell, már kinek munkája van, de a legfontosabb a család és a gyerekek!
    Ez tényleg, úgy érszem, nehól kevesebb müködik nálatok mint nálunk.
    Sajnálom a fiút és a szülei.”
  • 73. 620829 2010. szeptember 03. 07:39
    „HÁT! a halál esett miatt részvétem-de sohasem értettem-hogy miért kell ilyen "bevittdolgokkal" örömforrást találni???
    Csúnyákat akartam írni-de nem teszem-----van lesújtó véleményem-de naponta elhangzik okosabb emberek szájából és már frázisnak hangzik---egy dolog viszont tény---visszatérve ezen országba-NÍUGATRÓL-azt érzem-hogy az EMBERI MINŐSÉG-EMBERNEK LENNI ÉS ÚGYIS VISELKEDNI-FELELŐSSÉGTUDATTAL ÖNMAGAM ÉS MÁSOK IRÁNT-----nos ez itt nem divat--------visszavágyom oda-MERT OTT AZ EMBER VALÓBAN EMBERKÉNT IS VISELKEDIK!”
  • 72. Laserdance 2010. szeptember 03. 07:11
    „Sajnálom szegényt, de talán mindenkinek jobb így. A cikkből arra a következtetésre jutottam, hogy nem várt volna rá boldog élet, így, agy nélkül...”
  • 71. novaklaszlo56 2010. szeptember 03. 00:20
    „Hát, Srác, nem hiszem, hogy az megoldaná a problémát. És nemcsak azért nem, mert pl. a töltőgáz olcsó, és elérhető a vékonypénzű kölykök számára is, hanem azért sem, mert a drog, az alkohol, és általában a tudatmódosító szerek használata kivétel nélkül mindig kilépést, menekülést jelent a valóságból. Sok hajléktalan ember azért iszik olcsó, tablettás bort, mert amíg a hatása tart, addig nem éli meg olyan élesen a kilátástalan, megalázó helyzetét. Ha tehetnék, kellemesebb hatású szereket használnának.
    A megoldás inkább olyasmi lenne, amire a 69. számú hozzászólásban utaltam. Tudom, ez egyelőre infantilis képzelődés csupán, de mégis arra kéne megpróbálnunk elmozdulni, nem? Ha jól belegondolsz, a közösség egymás iránt felelősséget érző, ideális esetben szeretetben élő emberek csoportja. Ilyen ma alig van: ami közösségnek látszik kívülről, az legfeljebb csorda, jobb esetben valamilyen érdekek által ideiglenesen összekapcsolt emberek csoportosulása. Sajnos ez számos családra is igaz (hú, ebből de nagy balhé lehet! Pedig, ha jól belegondolunk...). Amíg ez így van, addig sajnos sokan próbálnak kilépni az álszentül elegáns, de dermesztően hideg és kilátástalan valóságból. Mondok egy "szeretetpéldát": egy ismerősöm tizenéves fia, akivel azelőtt semmi baj sem volt, egyetlen év alatt teljesen megváltozott, inni, dohányozni, sőt drogozni kezdett, csavargott, a suli mellé járt, lógott, stb. Érthetetlen volt a változás az addig szinte eminens kölyök életében. Hosszú történet, de a lényeg, hogy amikor sikerült kideríteni a baj okát, rövid idő alatt minden rendbe jött: a fiú meleg volt, és iszonyúan szégyellte ezt, titkolta, rejtőzött, menekült... Amikor rájött, hogy a szülei és a családja így is elfogadják, ugyanúgy szeretik őt (=biztonságban van!), pár hét alatt minden probléma megoldódott...
    Csak egy példa volt, általánosításra nem alkalmas, de elgondolkodni érdemes rajta, más alapprobléma esetében is... :)”
90 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Minden nap torna a csongrádi gimiseknek

Az ország középiskolái közül elsőként a csongrádi Batsányi János gimnáziumban vezetik be a mindennapos testnevelést. Tovább olvasom