Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

Ungerbauer, palackozva

Csongrád - Saját palackozott borral is büszkélkedhet már a csongrádi hegyközség elnöke, akit a véletlenek sorozata térített el a műszaki pályáról a szőlészet-borászat felé.
Rossz káder volt iparos édesapja miatt, olcsón kínált egyrügyes dugványokkal indult szőlőiskolája, ma 40 hektáron gazdálkodik. A Bokros határában élő Ungerbauer György szerint a településrész leválása politikai játszma, amiben nem szívesen vesz részt. Amellett viszont kardoskodni fog, hogy a bor maradjon csongrádi.

Törött gerinccel sem hajlandó nyugton maradni. Egy fürdőszobai baleset után lábadozó Ungerbauer György, ha nem mankóiba kapaszkodik, akkor két telefont és egy aktaköteget szorongat, és otthonából igazgatja 40 hektáros gazdaságát. Pedig a csongrádi hegyközség elnöke gyermekkorában nem földművelőnek készült, a műszaki pálya sokkal jobban izgatta. Nem csoda, hiszen felmenőit – akik között akad kartácstűztől megvakult 48-as honvéd is – inkább a gépek érdekelték. Műszerész édesapja 1929-ben váltotta ki az ipart Csongrádon, cégtáblája ma is látható az egykori Fő utcai műhely falán. Az Ungerbauer családban olyannyira meghatározó volt a technikai érdeklődés, hogy a családfő vasárnapokon Edisonról és Wattról olvasott a gyerekeknek, ha azok jól viselkedtek hét közben.

Ungerbauer György szerint a csongrádi borok felveszik a versenyt bármelyik hazai borvidék nedűivel. A szerző felvétele
Ungerbauer György szerint a csongrádi borok felveszik a versenyt bármelyik hazai borvidék nedűivel. A szerző felvétele

Ha a dolgok természetét nézzük, a műhelyből egyenes út vezetett volna egy műszaki középiskolába, de a történelem közbeszólt. Iparos édesapja miatt rossz kádernek minősített fiatalembert csak a csongrádi gimnáziumba vették fel, ahonnan hiába szeretett volna a kecskeméti gépészeti főiskolára kerülni, a múltat nem lehetett eltörölni. Illetve mégis. Csupán annyi kellett hozzá, hogy katonai képzésre jelentkezzen, s így egyből bizalmába fogadta a rendszer. Amint kézhez kapta a tanúsítványt, hogy tovább nincs miért gyanakodni rá, meg sem állt a kecskeméti kertészeti főiskoláig.

22 aranyérmet osztottak ki

122 borminta érkezett az idei csongrádi borversenyre, amelynek az eredményhirdetését a XVII. Orbán-napi borünnepen tartották. A bíráló bizottság 22 arany-, 45 ezüst- és 42 bronzérmet osztott ki. Takács Ferenc, Sarusi István, Pataki János, a Bokrosi Borászati Kft., Csikai Miklós, Tóth István, Ungerbauer György és a Csongrádbor Kft. borai nyerték a legtöbb aranyérmet.

A diploma megszerzése után a bokrosi termelőszövetkezethez került, ahol Palásti Béla elnök hagyta, hogy kibontakozzon érdeklődése, ami egyre inkább a szőlőből préselt nedűk felé fordult. Együtt tűzték ki a bokrosi pince helyét, és az ő irányításuk alatt vált a tsz legmarkánsabb ágazatává a szőlészet és borászat. A nyolcvanas évek elején olcsón ajánlottak neki egyrügyes dugványokat, és ő élt a lehetőséggel, ezzel megteremtette a már országos hírű Ungerbauer szőlőiskola alapjait. Persze utóbbihoz gépek is kellettek, ezért már 1984-ben fű alatt kistraktort vásárolt magának, s azzal művelte bérelt földjeit. Két évvel később egy családi problémája miatt néhány hónapos fizetés nélküli szabadságot kért, de mivel nem kapott, végleg saját lábra állt. Hogy anyagi terheit könnyítse, még virágkertészkedett is, de egyébként minden szabad energiáját ismeretszerzésre, olvasásra fordította, hogy minél jártasabb legyen sokrétű szakmájában. Ugyanúgy érdekelték a technológiai újdonságok, mint a növényvédelem, a szőlészet vagy a borászat.

A több évtizednyi munka mostanra formát is öltött: Ungerbauer György hamarosan hétféle palackozott borral mutatkozhat be a piacon. Nemcsak a belsőre, a külsőre is nagyon ügyeltek, amikor előkészítették az antrét, ezért nem véletlen, hogy az U betűvel összekombinált vársziluett Csongrádra utal, ahogy a címkén feltüntetett városi címer is. – A csongrádi borok, különösen a vörös fajták szép jövő előtt állnak. Felveszik a versenyt bármelyik hazai borvidék nedűivel. Az itteni gazdák is felismerték, fontos a szaktudás megszerzése, frissítése, s ezért hajlandók voltak még borászképzésre is beiratkozni. Évről évre egyre jobb borok készülnek itt, Csongrádon – fogalmaz nyomatékkal. Bár Bokros határában tölti mindennapjait, a településrész elszakadási kezdeményezéséről nem szívesen formál véleményt, azt mondja, az már politika, s abban nem kíván részt venni. Ellenben egy dologban biztos: a bornak csongrádinak kell maradnia.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Tiszáért fut Hídvégi-Üstös Pál

Csongrád - Egyszer már végigúszta a Tiszát, most a forrástól a torkolatig vezető 1050 kilométeres… Tovább olvasom