Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Vasalók, edények, írott tojások a csongrádi múzeumban

Ötvös László szabómester és Szabó Éva népi iparművész, kozmetikus közös életéről vallanak a csongrádi múzeumban kiállított tárgyak. A család hobbijának köszönhetően régi vasalókat, petróleumlámpákat, cserépedényeket és szebbnél szebb festett tojásokat nézegethet a látogató. A régi idők tárgyai szenvedélyről, kitartásról, szeretetről vallanak.
Ötvös Lászlónak már gyerekkorában szenvedélyévé vált a gyűjtés. Fotó: Bálint Gyula György
Aki belép az Ötvös testvérek Tisza-parti szabóműhelyébe, hirtelenjében úgy érezheti magát, mintha házi múzeumba tévedt volna. A folyosón nagyméretű cserépedények, beljebb régi vasalók. Az édesapa által kialakított műhely is a múltra emlékeztet. Ötvös János a Tisza és a Szőlőhegy, a kert szerelmese, Ötvös László pedig szinte gyerekkora óta hódol gyűjtőszenvedélyének. Eleinte az utcai árokból szedte össze a cserépedénydarabokat, s próbálta összerakni. Később papírszalvétákra, képeslapokra, gyufacímkékre vadászott – az utóbbiból tízezer darabos gyűjteménye lett.

A véletlenek is hozzájárultak ahhoz, hogy szép gyűjteményéből most válogathattak a múzeumi emberek. Amikor leszerelt a katonaságtól, szőlőügyben kereste fel közeli szomszédját a Fövenyi utcában. – Feri bácsi épp kamrát takarított – idézte föl a máig emlékezetes esetet. – Azt mondta, Laci, van itt egy lámpa meg egy rokka: ha nem viszi el, kidobom a szemétbe! Szabadkoztam, de végül rábeszélt, és elhoztam tőle a fehér lámpát, amiről ötven év porát, légypiszkát letakarítottam, aztán gyönyörködni kezdtem a fehérségében. Később, apám biztatására visszamentem a rokkáért is. Valahogy így kezdődött. Bagi Béla, a tanulónk hozott egy kézi festésű, gyönyörű porcelánlámpát, abba már teljesen beleszerelmesedtem, s ettől kezdve kutatni kezdtem a lelőhelyeket. Mennyit ér a gyűjtemény? Nem tudom! Ritkán fordult elő, hogy pénzt kértek a holmiért. Bözsi nénitől disznóvágás után paraszttálakat vettem, igaz, olcsón.

Ma ezek a tárgyak jó pénzért cserélnek gazdát, mert aki most kezdene gyűjteni, már kitakarított kamrákat és üres padlásokat talál. Akik petróleumlámpánál olvastak, varrtak, azok közül kevesen vannak már közöttünk, s rég megváltak régi tárgyaiktól.

Ötvös László mégsem állt le a gyűjtéssel. A lámpák mellett a vasalók, cserépedények is féltett kincsei. Nem dobja el, amit értékesnek tart. Emléklap, plakát, asztali keresztóra, réz-üveg tintatartó, Csongrád feliratos sörösüveg és pipa is előkerül a szekrény mélyéből.
Szabó Éva, a felesége rokonlélek: igaz, ő a tojásfestés bűvöletében él 1999 óta. Több száz mintagyűjteménye van, sok kiállításon szerepelt velük, és 2004-ben megkapta a népi iparművész címet.

– Szívemhez legközelebb az erdélyi minták állnak. Minden mintát, amit tojásra írok, le is rajzolom. Így már több mint hétszáz mintát gyűjtöttem egybe.
Megkérdeztük, mi történik akkor, ha Éva befeledkezik a tojásírásba, s nincs vacsora. Mit szól a férj? László szelíden válaszolt: – Semmit; beállok a konyhába. Szeretek főzni is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csongrád: Nehéz helyzetben a szolgáltató

Adómentes juttatást kér a Víz és Kommunális Kft. dolgozóinak a tulajdonos csongrádi önkormányzat, de… Tovább olvasom