Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Vekerdy doktor pokoli évfordulója

Épp ötven éve, 1957 tavaszán tartóztatták le és vitték el Kistarcsára Vekerdy Sándort, a ma már nyugalmazott csongrádi főorvost. A Szent Imre cserkészcsapat parancsnoka akkor is segíteni próbált – most is ezt teszi, ha teheti. Ötvenhatos helytállásáért a múlt év őszén kitüntették, és arról, amit átélt, derűvel és bölcs nyugalommal vall.
Rossz helyen volt rossz időben Vekerdy doktor: Balatonfüreden, ahol 1957 tavaszán a forradalom elleni megtorlás miatt a félelem volt az úr. Pap János megyei párttitkár addig nem nyugodott, míg Brusznyai Árpádot, a kiváló tanárt, a forradalom veszprémi vezéralakját ki nem végezték. Vekerdy Sándor, aki balatonfüredi szívkórház alorvosa volt, találkozott Brusznyaival – ez volt a fő bűne. Brusznyai sebesült embereken akart segíteni, ehhez kért tőle segítséget. Vekerdyt épp ötven éve tartóztatták le és hurcolták a kistarcsai internáló táborba – az evilági pokol tornácára.

Mintha film játszódna le előtte: úgy emlékszik 1957. március 5-ére. Húshagyó kedd volt, feleségével a helybeli Astoria nevű étterembe indultak volna a kórházból – ahol laktak –, amikor a hatalom emberei letartóztatták, miután végigkutatták a szobát. A kórház munkástanácsában ő volt – a hatalom szerint – a „főgonosz", ő most azt mondja, nem csak higgadtan gondolkodott, hanem vállalta tetteit is. Büntetést mértek rá, most mégis higgadtan és derűsen emlékezik vissza arra az időszakra.

– Életem egyik legszebb időszaka következett ezután – mondja. Aztán, magyarázatképp, azonnal hozzáfűzi: – Amíg társaim összeomlottak, én a hivatástudattól vezérelve, a félelmet legyűrve, kész voltam cselekedni, nem túlzok: megmenteni emberi életeket.

Amikor a veszprémi ávós fogdába vitték, találkozott a fogva tartott püspökkel, Badalik Bertalannal, aki – Vásárhelyről, szülővárosából ismerték egymást – ujjával keresztet vetett. Erre őrzői megjegyezték: „magára nagyon vigyázni kell!"

A vallató tiszt aztán közölte vele, örüljön, hogy internálják, mert a börtönből talán sose térne vissza a családjához. S valóban, Kistarcsa csak a pokol tornáca volt, noha két-három ember osztozott egy ágyon. Amikor a káposztás metélttől az egész tábor hányt, ordítva követelte az ügyeletes tiszttől a gyógyszert.

– Valahogy elfelejtettem félni. Nem magamra gondoltam. Magam is csodálkoztam, hogy sikerült javítani a körülményeket. S bár több orvos is volt a táborban, egyedül engem szólítottak doktornak őrzőink. Máig hálás vagyok az Istennek, hogy ehhez erőt adott, s a megalázó körülmények ellenére hű tudtam maradni orvosi eskümhöz.

Állítja, a cserkészet nevelte bátorságra és segítőkészségre – ezért is ragaszkodik ehhez a mozgalomhoz. Azt mondja, jó cserkész szeretne maradni, mindvégig, ahol tud, segít, amíg él.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felújították a csongrádi fahidat

Mától újra üzemel a csongrádi fahíd. Az ötvenéves szerkezet padozatát közel húszmillió forintból… Tovább olvasom