2014.07.16. 16:29

Móra Ferenc nem lett volna szívesen főbetyár

DélmagyArchív 1927: Az író szerint a tanyaiak fáklyás tüntetést tartottak Rózsa Sándor elfogója mellett. Rózsáék terhes asszonyt öltek babonából, a magzat kisujjáért.

Panek Sándor

Toroczkai László ásotthalmi polgármester szívesen lenne főbetyár. Móra Ferenc viszont, aki múzeumigazgatóként járatos volt a tanyai világban, az 1920-as években még ismerte a Rózsa-féle mítosz durva bűnözői valóságát.

Móra Ferenc 1927 februárjában Rózsa Sándor emlékezetéről írt publicisztikát a Délmagyarországban. Élvezet olvasni, akár a holnapi lapba is beférne. Ha mégsem, nézzük, mit gondol Móra Ferenc a Rózsa Sándor-kultuszról:

Móra Ferenc publicisztikája az 1927. február 6-iki Délmagyarországban. A cikk itt folytatódik

Sighele olasz kriminológusnak van egy érdekes könyve a bűn presztízséről, ami őszerinte tagadhatatlanul nagyobb, mint a szegény erénynek a presztízse

Fiatal korunkban - írja Móra -, írók, piktorok, szobrászok és más kapa-kaszakerülők mindig készültünk rá, hogy szobrot készíttetünk neki.

"Megöregedtem a legnagyobb magyar vidéki közkönyvtárban, de el tudnám számlálni az egyik kezemen, hogy például a Dugonics András irodalma felől hányan kérdezősködtek azóta nálunk, - már a gyerekeket leszámítva, akiknek dolgozatot kell írni András tisztelendőről. Ellenben nem volt még olyan esztendő, hogy ne mortifikáztak volna "betyárirodalom" -ért. Nem helybeliek, hanem az ország legkülönbözőbb vidékeiről való jogászok, katonák, csendőrtisztek és különösen írók."

"Se magam nem vagyok hajlandó nagy hazámfiának vállalni Sándort, se abba nem segíthetek bele, hogy filmre kaparják elő a ponyváról. Hiteles irodalmat pedig akkor se adhatnék, ha akarnék. Sok írás szól Sándorról, de azoknak nincs történeti hitelük. Nem is lehet, mert abban az időben nagyon kevesen tudtak biztosai, aki pedig tudott volna, az nemcsak nem irt, hanem nem is beszélt."

Amikor a város megsokallta a rendcsinálást, a tanyavilágban rendet tevő Ráday királyi biztos visszahívását kérte. Erre azonban a tanyaiak fáklyás menettel tüntettek Ráday mellett, akiben nagy jótevőjüket látták. "Mert lehet, hogy a gróf az inkvizíció eszközeivel dolgozott, de az se volt túlságosan humánus cselekedet, mikor a haramia urak Péterin egy áldott állapotos asszonyt azért öltek meg, hogy hozzájuthassanak a még meg nem született magzat kisujjához. Ugy tartották, hogy az a leghathatósabb talizmán, s akiknek olyan van a szűrujjába kötve, azt nem fogja a "zsarók" golyója." - írja Móra Ferenc

"A háború előtt én is beszéltem egy öreg röszkei magyarral, aki összetett kezekkel áldotta Rádayt a haló porában is. Ezt az öreg magyart Rózsa Sándornak hivták, fia volt Rózsa Sándornak, a puszták királyának."