2014.07.22. 13:22
Most megint mehetek lopni, panaszolta a kis Csárász
DélmagyArchív 1926: Rongyokban járt, piacon lopott, és a Kassban aludt. Aztán megjavult, de a világ nem javult vele.
A kis Csárász közismert zsebese volt Szegednek.
Szél Józsefnek hívták, alacsony, cingár suhanc volt, már 14 évesen libalopásért 8 havi fogházra ítélték 1921-ben.
Szánalmas rongyokban járt, nap közben a piacon tekergett, éjjelre pedig pincékben tért álomra.
Egy alkalommal 3 hétig lakott az elegáns Kass kávéházban, a Stefánián. Alkonyatkor elbújt a fal melletti fotelek mögött, zárórától a reggeli nagytakarításig pedig kényelmesen aludt a puha zsöllyéken. A takarítónők persze kiverték, de másnap, harmadnap ismét bejutott.
Az újság emlékezetesnek tartja a Lányi cukrászdabeli tetteit is, ahová besurranva, és a pult mögött elrejtőzve egész tálca tortákat emelt el.
Már javítóba sem küldték, mert javíthatatlan volt.
21 évesen újra rendőrségi fogdába került. Valaki női pénztárcákat lopott, és a feljelentésekből a rendőrség rögtön tudta, hogy nem lehet más, mint a törpe Csárász.
El is fogták, nem is tagadott, bár egy csavargás miatt kiosztott 8 napi büntetést is le kellett ülnie.
Csakhogy a rendőrorvos a börtönbüntetés előtt megvizsgálta őt, és kétoldali erős tüdőcsúcshurutot állapított meg a fickónál. Alig éri meg a következő évet, mondta az orvos. Kórházba utalta, de a rendőrség ragaszkodott hozzá (!), hogy előbb letöltse a 8 napot.
A kórház után Csárász megváltozott. Megfogadta, hogy rendes életet fog élni, elkerüli a piacokat és munkát keres. Elhatározása olyan erős volt, hogy naponta felkereste a rendőrséget, s egy idő után ők is úgy látták: a kis Csárász megjavult.
Munkát azonban nehezen kapott, mert bizalmatlanok voltak hozzá. Végül egy naptárkészítő felvette ügynöknek, hogy a hetipiacokon énekelve árulja a képes kalendáriumokat. Járta a tanyákat, az emberek szerették, mert színesen, kedvvel beszélt.
Egyszer azután a rendőrségi folyosón megpillantotta egy szegedi lap újságírója, és azt írta róla, hogy visszatért a zsebtolvajláshoz, meglopta a tanyai asszonyokat és meg akarták lincselni.
Elbocsátották állásából, ismét utcára került.
Ekkor azonban lopás helyett elhatározta, hogy feljelenti a szegedi lapot. Azt az ügyészt kereste meg, aki egykor a vádat képviselte ellene.
- Most megint mehetek lopni – panaszolta sírva. Az ügyészségen megállapították, hogy igaza van, és 1927. januárjában kártérítést követelt az újságtól.
A kis Csárász története többé nem tért vissza a Délmagyarországban.
