2014.12.27. 20:50
Egy pojáca szervezte a szegedi fasiszta pártot
DélmagyArchív 1928: Fekete ingről, menetoszlopokról álmodott és otthon méltóságosnak szólíttatta magát. Az első fasiszta próbálkozások.
1928 decemberében a Petőfi sugárúti Varga-féle kisvendéglőben mintegy 20 ember részvételével megalakult a Magyar Fasiszta Párt szegedi csoportja. A tisztikar pozícióit szétosztották egymás között, és levelet is fogalmaztak Mussolininek.
A csoport elnöke Lipthay Árpád nyugalmazott címzetes határrendőr főfelügyelő lett, a követendő példa pedig Törökország vezetője, Kemal pasa (sikeres modellje „csodákat tett"), valamint az olaszországi fasizmust vezető Mussolini volt.
A főhadiszállásul szolgáló szegedi vendéglőben nem volt nagy élet, a fasiszták csak vasárnap délutánonként tartottak fogadóórát.
A vezérkar 1928. december 23-án a Vidra utcai kifőzdében gyűlt össze, és a korábban kapott kitüntető titkári címekről mindenkit előléptettek főtitkárrá, Kecskéssy Tivadar ny. állampénztári tanácsos pedig körzeti főtitkár lett.
Az új főtitkár katonásan felugrott a helyéről, jobb kezét fasiszta módra felemelte és úgy fogadta a gratulációkat. Mondott is utána olyan szép beszédet hogy a bajtársak belekönnyeztek.
A pártalapítás előtt Lipthay Budapesten Bartha Albert ügyvezető elnöktől (egykori hadügyminisztertől) kapott egy halom röplapot. A teendőkről így nyilatkozott:
A tagok maguktól jönnek... Mert a fasizmus eszméje olyan, mint a láz. Mindenki inklinál [hajlik] rá. Aki csak egy röpiratot olvasott, az már jön hozzánk.
Tagság még nem volt, de vita már igen. A szegedi csoport vezetője máris kikelt a többi fasiszta csoport, például a Magyar Fasiszta Munkások Pártja ellen.
A leendő tagoknak egyenruhát is ígértek: khaki színű sportruhát, fekete inget és fekete Bocskay süveget, árvalányhajjal (mivel a konkurens csapatnak nem volt árvalányhaja!).
A csoport politikai hitvallása: a fennálló társadalmi rendszert akarták megdönteni, de eközben hűek akartak maradni a kormányon lévő egységes párthoz.
Rövidesen kiderült, hogy a szegedi fasiszta csoport vezetője saját zsebre dolgozott: nem számolt el a tagdíjakkal. Lipthay magát diktátornak nevezte ki, sőt a pártszervezetbe belépő tagokat a vele szembeni feltétlen engedelmességre eskette meg. A szervezet taglétszáma 80 főig emelkedett, a tagok jobbára régi frontharcosokból és iparosokból kerültek ki. Lipthay azt ígérte nekik: később hatósági funkciókat fognak ellátni, és ők fogják ellenőrizni város és a rendőrség tevékenységét.
A szegedi fasiszták elhatározták, hogy e célból milíciákat alakítanak. ("Remegjen meg a város, ha a fasiszta oszlopok végigvonulnak.") Ezen a ponton dr. Buócz Béla szegedi rendőrfőkapitány-helyettes 1929. március 19-én feloszlatta a szegedi pártszervezetet, Lipthayt pedig felügyelet alá helyezte, hogy a további propagandát megakadályozza.
1930. január 14-én a Délmagyarország arról adott hírt, hogy Lipthay Árpád pert indított Osváth Tibor Ottó újságíró, a Szegedi Napló munkatársa ellen, aki a diktátor viselt dolgairól és a pártalapítás üzleti oldaláról írt cikket.
Kiderült, hogy a "vezér" nem is nevezhette volna magát rendőrtisztnek (le is festtette magát ezredesi ruhában), mert a rendőrség államosításakor csak tisztviselőnek osztották be a segédhivatalba. Ennek ellenére a családtagjai méltóságos úrnak szólították.
Mire a szervezetet betiltották, a mintegy 70 tagú csoportban 27 büntetett előéletű ember vett részt. Emiatt a nemzeti érzésből csatlakozottak közül sokan távoztak. A körzeti főtitkár Kecskéssy is így tett, sőt, később ő is tanúskodott az újságíró mellett.
Olasz avantgardisták bevonulása Budapestre, balatoni nyaralásuk után. Forrás: Filmhiradokonline.hu
Az olasz típusú fasizmus nem terjedt tovább a térségben. Egyes céljait a kormányon lévő egységes párt képviselte, vezetőiről pedig kiderült, hogy korruptak. Beszédes sorok egy 1929. április 7-i szegedi rendőrségi jelentésből:
Hódmezővásárhelyen a fasiszta szervezkedés folyó év [1929] március hó végével kapcsolatosan a szegedi fasiszta párt működésének megtiltásával megszűnt, és a hódmezővásárhelyi fasiszta párt csendesen feloszlott. Az ottani rendőrkapitányság értesülése szerint a hódmezővásárhelyi ipari és földmunkásság egy tekintélyes része valamely hazafias nemzeti irányú szervezetbe való tömörülést egyenesen áhít, azonban ez ideig ilyen irányban csak a fasiszta párt kísérletezett. Eltekintve attól, hogy a fasiszta pártokról megállapítást nyert, hogy a hirdetett magasztos céloktól eltérően önző magánérdekek szolgálatába szegődtek, a hasonló kísérletezések alkalmasak arra, hogy a nemzeti irányú szervezkedéseket a munkásság előtt diszkreditálják, miért is ajánlatos volna a nemzeti irányú szervezkedést a központból kiküldött megbízható egyének által irányítani. Miáltal a munkásság hazafias érzésű részét, egy hazafias szervezkedésbe könnyűszerrel lehetne belevinni. Amennyiben ezt elmulasztanánk a munkásság előbb utóbb a szociáldemokraták karjaiba fogja magát vetni, és nemzetközi szociáldemokrata alapon fog szervezkedni.
