2014.12.19. 12:40
Miért bunkó a városi helypénzszedő?
DélmagyArchív 1927: 8 fillérért elbánt a város a hadirokkant cipőfényesítővel.
A szegedi Kárász utca és a Dugonics tér sarkán 1927-ben egy cipőtisztító hadirokkant telepedett meg. Zsámolyával minden nap kiült és az arra járók megelégedésére fényesítette a cipőket. A férfi 50 százalékos rokkant volt, élhetett volna segélyen is, de ő inkább dolgozni akart.
A cipőtisztítás közterületi tevékenység volt, amiért a város naponta 8 fillér helypénzt fizettetett vele, amit naponta be is szedett tőle a megjelenő városi helypénzszedő.
Kicsoda a helypénzszedő? A helypénzszedés a korabeli szegedi piacokon volt szokásos, ahol a környező falvakból érkező árusokkal termékenként kiszámolt helypénzt fizettetett a város. A baromfipiacon például egy méternyi helyért 8 fillért kellett fizetni, de 1 méteren csak 10 pár csirkét volt szabad elhelyezni. A piacokon - a Mars téren, a Tisza Lajos körúton vagy a Rudolf téren (ma Roosevelt tér) – ezért helypénzszedők figyelték az árusokat.
Eljött a november, amikor egy esős novemberi napon senki sem akart cipőt fényesíttetni. A helypénzszedő persze aznap is megjelent.
- Máma nem tudok fizetni - mondta szomorúan a hadirokkant - egyetlen fillért sem kerestem még a gyalázatos idő miatt. Majd holnap kifizetem a mai helypénzt is, egyszerre tizenhat fillért.
A helypénzbeszedő hajthatatlan volt. Amikor látta, hogy nem jut pénzhez, felkapta a ládából a cipőtisztító kefét, hogy zálogba elviszi.
Hősünket érthetően elöntötte a méreg az önkényes viselkedés miatt, felugrott és visszavette a kefét.
A hatóság alacsonyabb rangú embere elment és egy magasabb rangúval, az Ellenőr úrral tért vissza. Közösen azután, rendőri segédlettel csak elvették a hadirokkant szerszámát, amivel megkereshette volna a helypénzt.
A hadirokkantnak kölcsön kellett kérnie, hogy kiváltsa az eszközt.
A korabeli újság végül megjegyezte, hogy a megélhetéshez, foglalkozáshoz szükséges eszközöket még hatósági végzés birtokában sem lett volna törvényes elkobozni.
