2014.12.30. 19:00
Művelt középosztálybeli férjét ne verje seprűvel!
DélmagyArchív 1943: Válóok-e, ha az asszony fiatalembertől kap fehérneműt ajándékba? Ha a férj csak tejet kap ebédre? Kúriai döntések.
Nem válóok, ha a feleség ebéd helyett tejet ad a férjének enni - feltéve, hogy ez nem állandósul. Ezt a döntést 1930-ban hozta a Kúria, miután a férj válókeresetet adott be a hitvese ellen. A feleség azzal védekezett, hogy aznap rosszul érezte magát, a férj azonban nem jelenetet rendezett. Az eset után a feleség fogta a gyereket és elment, mire a férj kulcsra zárta az ajtót. A Kúria ezt úgy látta: nem az asszony hagyta el a férjet, hanem amaz zárta ki őt.
1943. április 25-én a Délmagyarország igazi válóperes gyűjteményt szemlézett. Az újságíró, a kiváló Csányi Piroska, a lap akkori tulajdonosa, Berei Géza felesége, kissé megrótta a jogász szerzőt, amiért a férfiak oldalára húz példáival. (Mi azonban megígérjük, alább nem így lesz.)
Válóok-e a férjet seprűvel verni?
A kúria szerint nem számított házassági kötelességsértésnek, ha a dolgozó feleség a főnökével és hivatalnoknő társával színházba ment, azután pedig a főnök költségén megvacsorázott, majd megengedte, hogy a főnök hazakísérje.
Nem volt mindegy, hogy a feleség dolgozó nő volt-e! A dolgozó nő állása miatt nagyobb szabadsággal élhetett, és ezzel a férjnek is számolnia kellett. (Viszont nem tartozott e szabadság körébe a hazugság, amivel a hölgy traktálta a férjet, hogy a főnök felesége is velük volt.)
Kifejezetten tilos volt azonban seprűvel bántalmazni az utcán az orvos férjet. Orvos foglalkozású férfitársak olvassák el a Kúria döntését:
A nyilvános megseprűzés a férjre orvosi állásából kifolyóan - még ha a seprű nem is lett volna szándékosan bepiszkítva - oly megszégyenítő és az emberi méltóság oly lealacsonyítása, amit a művelt középosztályhoz tartozó férfi lelkileg meg nem bocsát, és amely megalázás, mint súlyos házastársi kötelességsértés egymagában is alkalmas arra, hogy a házassági életközösséget a férjre nézve az elviselhetetlenségig feldúlja.
Menthető volt viszont annak a feleségnek az eljárása, aki férjét annak szeretőjével látta meg, és ezután bántalmazta tettleg.
Bizalmas beszélgetésben lehet vén boszorka az anyós
Válóok, ha a feleség a különélés alatt klubokban magas összegekben kártyázik és onnan a késő éjszakai órákban idegen férfiakkal kísérteti haza magát.
Viszont a „karöltve sétálás egymagában nem olyan súlyos és szándékos házastársi kötelességsértés, amely válóokot képezne."
Egy másik eset szerint nincs jelentősége a házasság szempontjából annak, ha az unokatestvér megcsókolja asszony-unokahúgát és az udvaron vele átölelve jár. Persze, az unokatestvérnek összes, s a feleség irataival azonos leszármazási iratait fel kellett mutatnia.
Nem volt problémásabb a feleségnek az a magatartása sem, hogy Siófokon nyaraláskor férje távollétében férfiakkal éjjel autózni ment, éjjel cukrászdában és bárban szórakozott, táncolt. De csakis, mert a házas feleknek korábban rendszeres szórakozásuk volt az éjjeli kávéházi tartózkodás, ahonnan az asszony férje tudtával sokszor férfikísérettel ment haza.
Na, de válóok volt-e, ha a feleség anyósát vén boszorkánynak nevezte? A kúria szerint nem: ha sógornőjével folytatott bizalmas beszélgetésben tette, akkor az a házasságot nem befolyásolja.
A feleségnek joga van a ruhákhoz!
Kifejezetten válóok volt, ha a férj a felesége elől állandóan elzárva tartotta az éléskamrát. Mert ugye, legyen világos: a vagyoni ügyek egyensúlyban tartása a férj kötelessége, a háztartás vezetése pedig a feleség hivatása!
Viszont a feleségnek ruharendelésnél mégsem volt szabad arra kérnie a jelenlevőket, hogy mondják azt a férjének, hogy a ruhákat kölcsönkapta, mert azokat nem a férje pénzén csináltatja. A férj különleges előjogai közé tartozik, hogy felesége ruhaszámláit egyedül fizetheti.
Ha Önöknek eddig nem lett volna támpontjuk a kérdésben: a Kúria szerint, ha a férj havi 400 pengőt keres, feleségének joga van évente két ruhát csináltatnia. Ha pedig többet csináltat, a férjnek ebbe is bele kell nyugodnia – mondta ki a Kúria.
Lekicsinylően nyilatkozott Önről az asszony...?
A férjnek idegen nővel folyatott esti sétái árnyat vetettek jó hírére, ezért a feleség részéről sérelmezhetők voltak.
A kisgazda férjnek pedig nem volt szabad a búcsúban leányoknak szívet adnia, mert ez bizalmas viszonyra utalt kettejük között.
A feleség jogosan költözött haza a mamához azt követően is, hogy a férj megverte, mert vasárnap az új cipőjét akarta felhúzni. Csányi Piroska hozzáteszi, hogy ez az önkényes férji magatartás 1934-ben történt, amikor még nem volt cipőjegy, ahogyan 1943-ban.
Ugyanakkor (nesze neked, családon belüli erőszak!), nem volt válóok, ha a férj azért bántalmazta tettleg az asszonyt, mert az lekicsinylően nyilatkozott róla . Általában azonban a férj családfői hatalma nem terjedt ki arra, hogy házastársát tettleg fenyítse.
Ha egy idegen nő gyakran és gyanút keltően fordult meg az orvos rendelőjében, és erről „beszélt a falu", az okot szolgáltatott a feleség számára a gyanakvásra, sőt arra is, hogy figyeltesse férjét. Azonban ez a házastársak közötti bizalmat felborította, így válóok is volt. Mint ahogyan az is, ha a férj a feleség női méltóságát megalázó módon féltékenykedett és nyomoztatott utána.
Az viszont nem volt válóok, ha a feleség a férj beleegyezése nélkül utazott fel Budapestre. A feleségnek azt tanácsolták, hogy menjen egy pesti szanatóriumba pár hétre, a férj viszont erről hallani sem akart. Miután az asszony mégis ment, visszatérve a bezárt lakást találta. Az éjszakát szüleinél töltötte, másnap pedig az édesanyja társaságában ment a férjhez, aki közben válópert indított. Csakhogy, azt a bíróság elutasította, mondván, hogy a férji jogok nem árthatnak a feleség egészségének. Szintén nem bizonyult válóoknak a nő öngyilkossággal fenyegetőzése, sem pedig az anyóssal szembeni tiszteletlen magatartás.
Sosem tudjuk meg, válóok volt-e, hogy a feleség fehérneműt kapott ajándékba névnapja alkalmából egy fiatalembertől. Ráadásul nem is volt hajlandó visszaküldeni az ajándékot. A férj szerint ez bizonyítéka volt a viszonynak, a feleség viszont azt mondta, csak ügyetlen volt az ajándékozó. (A bizonyítási eljárásba már nem avatták bele az újságot.)
