2015.02.03. 19:34
Elvtárs! Melyik út vezet Dorozsmára? - 2. rész
DélmagyArchív 1932: A második nagy kommunistaper Szegeden. Láng Vincén kívül mindenki érintett volt benne.
Alig egy évvel a tápai füzesben lebukott kommunista gyűlés pere után 1932. április 3-ra virradó éjszaka a rendőrnyomozók 40 embert vettek őrizetbe szegedi lakásukon. Az akció előtt a rendőrség illegális kommunista szervezkedésbe épült be, valamint arról értesült, hogy a szociáldemokrata Munkásotthonban kommunista tartalmú újságot készítenek.
Ezzel kezdődött el a „Házi Újság"-ról elnevezett második nagy szegedi kommunistaügy, amely 28 kommunista és rokonszenvező szociáldemokrata ellen indult. Az első per 1931-ben zajlott annak nyomán, hogy a rendőrség felfedte a Kommunisták Magyarországi Pártjának területi találkozóját. Azóta a főszereplők, Gera Sándor, Gladics József és Komócsin Antal letöltötték börtönbüntetésüket és 1932-ben már szabadlábon voltak.
Felforgatás a háziújságban
A rendőrök az 1932. áprilisi vasárnapon hajnalban felkeltették és előállították a 40 gyanúsítottat, egyúttal pedig lezárták a szegedi szociáldemokraták Hétvezér utcai Munkásotthonának helyiségeit, ahová „a szálak vezettek". A 40 emberből kedd reggelre 22-en maradtak a fogdában.
Mint kiderült, hogy a Munkásotthonban megtalálták a Házi Újság című (nem terjesztett) vitalapot, amelyet a szociáldemokrata párt alatt működő Országos Ifjúsági Bizottság nevű csoport szerkesztett, s ennek cikkei „kimerítették az osztályellenes izgatás fogalmát". Aznap délelőtt Szegedre érkezett Kéthly Anna szociáldemokrata országgyűlési képviselő és Mónus Illés frakcióvezető is, de nem sikerült elérniük, hogy kinyissák a házat.
Az akcióban előállították dr. Szepesi Imre fogorvost is, aki rendszeres ismeretterjesztő előadója volt a Munkásotthonnak, valamint szerzője a Házi Újságnak. A későbbi munkásmozgalmi kánon szerint a „Szepesi szemináriumok" marxista-leninista jellegűek voltak, bár a fogorvos inkább baloldali humanista nézeteket vallott; ő szervezte például a baloldali fiatalok Természetbarátok Turista Egyesületét (TTE) és a munkás Szavalókórust, amelybe 1931-ben Hont Ferenc révén Radnóti Miklós is bekapcsolódott.
Forrás: A Móra Ferenc Múzeum évkönyve (1978-79)
Letartóztatták még Sebes László kereskedő ügynököt, Bozóki Lajos famunkást, Gombkötő Péter vasmunkást, Nagy János vasmunkást, Szamek György és Strausz Sándor egyetemi hallgatókat, Silbermann Ferenc kereskedősegédet, Silbermann Gyula bőripari munkást, Széli József vasmunkást, Sz. Nagy József bádogost, Zeisler György ügynököt és Bucsezán Miklóst, a Munkásotthon gondnokát.
Csapda a dorozsmai állomáson
A rendőrség egy hónappal korábban elfogott egy levelet, amelyben egy kommunista szervező közölte a soron következő szegedi találkozó jelszavát – „Melyik út visz Dorozsmára?" – és azt, hogy az összekötő Népszavát fog tartani mindkét kezében. Ezt kihasználva rendőrnyomozó érkezett a találkozóra. A munkásmozgalmi kánonba az a változat került, miszerint Gera Sándor későn, de észrevette a csapdát, így a rendőrségnek nem sikerült felgöngyölítenie a teljes szervezetet. A Délmagyarország szerint aznap Brunnauer detektív érkezett a dorozsmai állomásra, és ott Gera Sándor cipészsegéd várta őt. Innen mindketten Pontyik Pál hentes sertéstelepi melegedőjére mentek, ahol találkoztak Gombkötő Péter vasmunkással. A lap így írt a későbbi tárgyalásról:
[A detektív] Gombkötő társaságában besétált a városba. Útközben beszélgettek mindenről, szavalókórusokról és más hasonló dolgokról. Gombkötő megmutatta a Fogadalmi templomot és azt mondotta, hogy abból raktárat, a püspöki palotából pedig munkáslakásokat fognak csinálni.
Komócsin Antal cserepező munkás rendőrségi fotója. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve (1978-79)
Az incidens nyomán a rendőrség őrizetbe vette Gera Sándor cipészt, Gladics József húsipari munkást, Komócsin Antal cserepezőt, Pontyik Pál hentesmestert, Bodó Antal hentessegédet, Zombori Sándor cserepezőt, Gombkötő Dezső másolót, Kristó László kárpitost, Török Dezső cipészt, akik a „kommunista sejtrendszerű szervezkedés kiépítésében részt vettek".
Briant elvtárs lebukott Belgiumban
Gerával, Gladiccsal és Komócsin Antallal az első perben már találkoztunk. Gombkötő Péter vasesztergályos neve azért nem szerepelt a korábbi hírekben, mert ő 1931-ben tért vissza Szegedre, miután előzőleg Belgiumban dolgozott bányamunkásként. „Briant" elvtársat (ez volt az ottani neve) azonban 1931-ben letartóztatták és kitoloncolták Belgiumból Luxemburg határára, ahonnan a német kommunista elvtársak segítségével sikerült hazajutnia. Sárközi István történész 1979-ben interjúvolta meg, s ekkor Gombkötő elmondta, hogy hazatérése után hamarosan megismerkedett Gerával és a többiekkel. Nem sokkal ezután már a szocdem Munkásotthonban az Országos Ifjúsági Bizottság nevű csoportban azt szervezte, hogy a legális egyesület a szegedi kommunisták fedőszerve legyen.
Nem csoda, hogy a Munkásotthont csak 5 hét után nyitották meg újra. A nyomozás megállapította:
A kommunisták nem néznek egymás szemébe?
A kommunista szervezkedést 1932. augusztus 20. és szeptember 7. között tárgyalta a bíróság. A Házi Újság csoportját illegális kiadvány terjesztésével és az Internacionálé éneklésével, míg Gera Sándort és csoportját illegális kommunista szervezkedéssel vádolták.
Az érdeklődést meghatározta, hogy nem sokkal azelőtt folyt le Budapesten egy másik kommunistaper, amelyben Sallai Imrét és Fürst Sándort július 30-án statáriálisan halálra ítélték és kivégezték. Augusztus 18-án írta meg a Délmagyarország, hogy a Csillagbörtönben lévő szegedi vádlottak Sallai és Fürst iránti szolidaritásból éhségsztrájkba kezdtek (de néhány nap után feladták).
Komócsin Antal később, egy 1967-es Délmagyarország cikk szerint így emlékezett erre:
Az egyik reggeli séta alkalmával Gera Sándor fölszólított, bennünket, hogy mi is kezdjünk éhségsztrájkba. Hat napig semmifele élelmet, reggelit, ebédet és vacsorát nem fogadtunk el. A Csillag-börtön parancsnoka kihallgatásra rendölt bennünket. Kijelentette: aki nem eszik, ne is igyék! És az ágyon kívül minden felszerelési tárgyat kihordatott a cellából. Gera Sándor kitartásra buzdított minket, mert tudta, hogy szolidaritásunk effajta megnyilvánulása nem marad eredménytelenül.
A per során [itt folytatódik] kiderült, hogy a Házi Újság vádját dr. Szepesi Imre fogorvos előadásaira építik, amelyek „szélsőségesen felforgatóak" voltak. Zeisler György vádlott így vallott erről:
A rendőrségen is csak azt mondottam, hogy a beszéd magas szárnyalású volt. A jegyzőkönyvbe azonban azt írták, hogy szélsőséges volt, és amikor én ez ellen tiltakoztam a detektíveknél, azzal intettek le, hogy az mindegy.
A bíróság előtt minden meghallgatott vádlott azt állította, hogy a Munkásotthon előadásaiban semmi felforgató nem volt. Négy fiatalkorú vádlott állította, hogy vallatás közben megverték őket, egy nő pedig azt, hogy cibálták és pofonnal fenyegették a nyomozók.
Korom Mihály egyenesen azt vallotta magáról, hogy ő nem lehetett a szegedi kommunista sejt vezetője, mert őt rendőrspiclinek nézték a többiek, és nem bíztak meg benne. Korom nem volt besúgó, de a többiek valóban azt hitték róla; szerepe csak a tárgyalás során tisztázódott a társak előtt. A valóságban a tápai rajtaütés után ő vette át a koordinálást, vagyis ő szállította a röplapokat Budapestről.
Gera Sándor a bíró előtt vállalta, hogy kommunista, de nem vállalta a röpcédulázást és a szervezkedést. Arra a kérdésre, hogy levelezést folytatott-e, így felelt: - Igen, szerelmi levelezést! A frappáns válasz az állampárti időszakban a munkásmozgalmi legendárium színfoltja lett. Sokkal idézettebb volt, mint a tárgyalás másik mozzanata, amikor sem Gera, sem Gombkötő Péter nem vállalta a szembesítést Korom Mihállyal, akiről mindketten azt vallották, hogy rendőrspicli:
Az elnök Gombkötőt is szembesíteni akarja Korommal, de ő is kijelenti, hogy nem hajlandó a szembesítésre.
- Ezt nem értem, - mondja az elnök. A kommunisták nem mernek egymásnak a szemébe nézni?
- Ez nem azért van, hanem azért, mert ha egy kommunista mond valamit, azt mi úgy is elhisszük - válaszolja Gombkötő.
- Ha nem mondja a szemébe, forduljon erre és mondja így - folytatja az elnök.
Gombkötő ezután anélkül, hogy Koromra nézne, megismétli vallomását.
Komócsin Antal is kommunistának mondta magát, de hozzátette, hogy szervezkedni Magyarországon nem szokott. Pontyik hentesmester viszont tiltakozott még az ellen is, hogy a szociáldemokrata párt tagja lenne (ő volt az egyetlen, aki 3000 pengő óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett). Gombkötő Dezső, Török Dezső, és szinte valamennyien visszavonták rendőrségen tett vallomásukat, arra hivatkozva, hogy verték vagy megfélemlítették őket. A Szegeden vallatott kommunisták közül 1946-ban többen vallottak Pintér Károly rendőrnyomozó ellen, amikor "népellenes bűnökért" eljárást folytattak ellene.
Túlzott energiával eljárni = agyba-főbe verni
A perbeszédekről 1932. szeptember 2. és 8. között több lapszámában írt a Délmagyarország: 1932. szeptember 2., 1932. szeptember 3., 1932. szeptember 4., 1932. szeptember 6., 1932. szeptember 8..
A vádakból kevés állta meg a helyét. A bíróság helyt adott annak, hogy az államrendőrségi detektívek valóban „túlzott energiával jártak el a bűnper körül", vagyis kényszereszközöket alkalmaztak. Ahogyan az első kommunista perben, a felforgatás bűntettéből ezúttal is csak vétség maradt a vádban.
A bíróság 1932. szeptember 7-én nagy tömeg előtt a kommunista szervezkedőkön kívül minden vádlottat felmentett, köztük dr. Szepesi Imrét, Sebes Lászlót és a baloldali radikális kör fiataljait. A bíróság kimondta, hogy az ifjúsági mozgalom a legális szociáldemokrata párton belül működött, a szemináriumok nem voltak szélsőségesek, a Házi Újság pedig nagyrészt pacifista tartalmú volt. Még azt sem állapították meg, hogy a kör énekelte volna az Internacionálét. Gera, Gladics és a többiek is legfeljebb 8 hónapot kaptak, mivel nem lehetett megállapítani egyikük esetében sem a vezető-szervező szerepet.
Az ítélőtábla azonban 1933. április 4-én megváltoztatta a törvényszék ítéletét és minden vádlottat elítélt, illetve súlyosbított a büntetéseken.
Gera Sándor 3 évet kapott, Gladics József, Gombkötő Péter és Korom Mihály 2-2 évet, Komócsin Antal pedig 1 évet kapott. Sebes Lászlót és Nagy Jánost 8 hónapi, dr. Szepesi Imrét 4 hónapi, a többieket 15 naptól 5 hónapig tartó fogházra ítélték. A Kúria november 29-én jóváhagyta az ítéleteket, csak Gombkötő Péter kapott még egy évet. A rendőrség szerint ugyanis az Országos Ifjúsági Bizottság csoportját a kommunista sejt Gombkötő Péter révén megpróbálta irányítása alá venni.
Dr. Szepesi Imre büntetését 2 hónapra csökkentették. Ő azonban ezt már nem töltötte le: otthonában 10 nap múlva szívbetegségben meghalt. Emlékére 1986-ban a szegedi Bolyai utca 15. számú házon (egykori lakásán és rendelőjén) emléktáblát helyeztek el. Ezt 1993 novemberében a szegedi közgyűlés határozata nyomán eltávolították.
Gera Sándor sem töltötte le büntetését: 1932-ben megszökött az országból. Néhány év múlva Spanyolországban halt meg, ahol a köztársaságiak oldalán bekapcsolódott a polgárháborúba. 1937-ben – állítólag - fejlövés végzett vele a harcokban. Az ő nevét ma is utca viseli Szegeden.
Komócsin Antal (Komócsin Mihály későbbi Csongrád megyei első titkár nagybátyja) 1945-ben a szegedi törvényhatósági bizottság póttagja, majd tanácstagja, a Béke Bizottság elnöke, játszótéravató elvtársa, nagy időket felidéző veteránja, a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat első igazgatója lett.
Gombkötő Péter 1936-ban szabadult a Csillagból és további 4 évig rendőrségi felügyelet alatt állt. 1940-ben Budapestre költözött, ahol 1944-ben több hónapra internálták. 1944 őszén visszatért Szegedre és részt vett a helyi kommunista párt szervezésében. 1944. október 13-án szegedi első titkár lett, majd decemberben nemzetgyűlési képviselő. A szegedi posztról már 1945-ben leváltották, egy ideig helyi képviselő volt, majd teljesen elfordult a politikától és gépipari szakmájában kezdett dolgozni.
