2015.09.23. 00:30
A szocdem nő, aki beszólt Klebelsbergnek
DélmagyArchív 1929: Szamek Sára 1929-ben Szeged közgyűlésének első női tagja lett. 15 évvel később egyedüli túlélőként menekült meg egy náci lágerből.
1929 őszén a szegedi Balpártnak egyetlen női jelöltje volt a törvényhatósági választásokon, de az ő sikerét biztosra vették. A Balpárt ugyan jókora vereséget szenvedett, a gyermekorvosnő azonban az első (és akkor egyetlen) nőként szerzett képviselői helyet Szegeden.
Szamek Sárát addig nem politikusként ismerték a városban, hanem mint a munkássort járó orvost. Olyan időszakban élt, amikor a szegénység közepette nem volt magától értetődő, hogy az orvos egész napját a sínylődő munkáscsaládok látogatásával tölti.
A Délmagyarország egyszerűen öltözött, szerény asszonyként jellemzi, akinek életét a gyógyítás jelentette. Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten végezte az orvosi egyetemet, s 1922-ben Szegedre tért vissza, ahol a Löw Lipót (ma Bolyai János) utcában rendelőt nyitott.
Szociáldemokrata volt, férjével, Szepesi Imre orvossal együtt már az 1920-as évektől részt vett a szegedi szocdem munkásotthon felvilágosító, ismeretterjesztő munkájában. A két világháború közötti tekintélyelvű kurzussal szemben, s a tengernyi népnyomor közepette volt baloldali. A szocdem politika fókuszában akkoriban az általános titkos választójog követelése mellett ott volt a trianoni igazságtalan döntés elleni tiltakozás is.
1929-es kampánybeszédéből (itt folytatódik) nemcsak a korabeli baloldal témái tűnnek ki, de az is, hogy a ma megszokott szociális gondoskodásért küzdeni kellett:
Amikor a városi közgyűlés egyetlen nőtagjaként először szólásra emelkedett, aligha véletlen, hogy képviselőtársai „tüntető melegséggel és rokonszenvvel" megtapsolták. (Többet a korabeli közgyűlésről, itt.)
Persze, a nők szerepéről is volt véleménye, és egy-egy szócsatától sem kellett félteni. A Délmagyarország 1930. január 1-jén 4 szegedi nőt kérdezett meg a témáról. Szamek Sára így válaszolt:
S ha erről gondolkozunk, akkor hiába hallatszanak olyan kijelentések, hogy az asszonynak a családban a helye, mert csak az otthon biztos falai óvhatják meg a közélet sokszor szennyes sikerétől (mert ez ellenünk az egyetlen érv). Miért nem azt a dolgozó asszonyt akarják visszaadni a családnak, az otthonnak, akit a mai gazdasági rendszer már régen odaállított a nehéz kötelességteljesítésben a férfi mellé? Miért csak a politikától akarják megvédeni az asszonyt? Miért nem védik meg az élet nyomorúságától? De ha már egyenlők vagyunk a kötelességteljesítésben, legyünk egyenlőek a jogban is!
Talán legfontosabb politikusi témája volt, hogy 1930-ban (a gazdasági válság idején) ő javasolta először az önálló népjóléti ügyosztály létrehozását a városházán. A tanács kisgyűlése akkor ezt nem tartotta szükségesnek, egy év múlva azonban a mélyülő szegénység miatt mégis megalakították.
Ezekben az években a szegedi költségvetésből a népjólétre 0,3 százalék esett. Legalább vezessenek megbízható statisztikát a nyomorról – javasolta egy bizottsági ülésen.
Miért nem vezetik el a díszes vendégeket az árkádos Templom-térről Felsőváros és a Móraváros bűzös pincelakásaihoz, nyílt árkaihoz?
Szegeden 6000 munkásgyerek nyomorog – mondta 1931-ben a közgyűlésben. Terjesszék ki az ingyentej akciót a legszegényebb néposztályok gyermekeire! Tapssal fogadta a közgyűlés és az indítvány a szociális bizottság elé került.
A Délmagyarország 1930-ban fotót is közölt a szegedi baloldal négy gráciájáról, amint egy Tisza-parti víziházban sütkéreznek. A fotón látható Kéthly Anna a magyar országgyűlés egyetlen női képviselője volt akkor.
A válsággal a szocdem politika, és vele együtt Szamek Sára megszólalásai is radikálisabbak lettek. Az alábbi idézet 1931-ből már aligha kapott tapsot a jobboldalról. (A jól ismert jelige, „Rólad a kövek beszélnek" Klebelsberg Kunó kultuszminiszterre utal, aki ekkor még élt.)
Nemrégiben egy emléktáblát lepleztek le Szegeden, amely a még életben lévő minisztert dicsőíti. „Rólad beszélnek a kővek", mondja ez a tábla. De más kövek is beszélnek. Beszélnek a pinceodúk kövei és elmondják, hogy mitől tuberkulotikus, angolkóros a proletáranya gyermeke. Arról is beszélnek némely kövek, hogy a 8 osztályos elemi iskolát leszavazta a felsőház, mert szükség van a gyermek olcsóbb munkaerejére... Elmondják a kövek, hogy az országban egymillió analfabéta él.
A korabeli szegénység közepette az első szegedi szabadtéri előadásnak számító passiójátékot is a népjóléten keresztül nézte. Ma már nehéz megítélni, hogy tévedett-e:
Passiójátékok voltak Szegeden. A római rendszer kenyeret és cirkuszi játékokat ígért. Mi csak kenyeret kértünk, de azt sem kaptunk. Azok, akik a passiójátékok előadásán a tribün első sorában foglaltak helyet, nem látták meg a reflektorfénytől, hogy itt az emberfiáéhoz hasonló passió folyik az emberek fiaival. Nem látták az igazi magyar passiót...
Szamek Sára a férje révén került a politikába, és az ő révén is hagyott fel vele. Férjét, Szepesi Imrét a „Házi Újság" néven ismert kommunista perben 1932 áprilisában letartóztatták, börtönbe került, ahonnan már csak utolsó heteire engedték haza. A kommunista ügy első letartóztatási hullámában az orvosnő-képviselőt is bevitték. Férje halála után már jóval ritkábban szerepelt a politikai küzdelmekben.
1934-ben indítványozta, hogy a női munkanélkülieket is osszák be szükségmunkára (ezzel is elősegítve a női munkanélküliség leküzdését). Az év októberében a gyermekegészségügyi gondoskodás kiterjesztését, iskolaszanatóriumok felállítását javasolta. Ugyanezen a közgyűlésen egyetemi vizsgálatot kért a népkonyhai étel minőségének ellenőrzésére.
1937-ben a közgyűlés a városi árvaházi szakbizottságba választotta, ahová 1940 májusában más képviselőt ültettek. Ezután már nem volt nyoma a Délmagyarországban.
Kiss György vészkorszakról szóló kéziratos visszaemlékezése említi a Szamek családot és az orvosnő további sorsát:
1944-ben egész családokat irtottak ki. Dr. Szamek Ignác MÁV főorvos, valamikor Achim L. András háziorvosa volt. Az aranydiplomás, 84 éves, köztiszteletben álló, elismert orvos feleségével, lányával, annak férjével, dr. Kalmár Marcellal, ez utóbbiak lányával és annak férjével, Iczkovits Zoltánnal és ezek kislányával kerültek deportálásra, ahonnan többé nem térhettek vissza.
(Dr. Kalmár Marcell a Tanácsköztársaság idején a kiskunfélegyházi direktóriumnak volt a tagja, ennek következtében a Csillag börtönben leült szabadságvesztésén felül, mellékbüntetésként az ügyvédi hivatásgyakorlatától is eltiltatott.) Dr. Szamek Ignác fia, dr. Szamek Lajos szülész-nőorvos volt Csabán. Munkaszolgálatból hazatérően századát Pusztavámon az SS-ek körülfogták, a 216 munkaszolgálatossal megásatták azt a mély árkot, melybe a szerencsétlen zsidó munkaszolgálatosokat belelőtték. Így pusztult el társaival ez a kitűnő 48 éves orvos. Feleségét és két kis gyermekét Auschwitzban pusztították el. Tizenegyen voltak, mindannyiukat meggyilkolták.
Dr. Szamek Lajos unokatestvére, dr. Szamek György - a csabai gimnázium egykori eminense, Makón volt ügyvéd. Családjával együtt az egyik ausztriai lágerba, Göstlingbe került. A Vörös Hadsereg előnyomulásának hírére 1945 április 13-án egy SS különítmény kézigránáttal és páncélököllel felrobbantotta, a tábort. Ebből a táborból 77 sorstársa közül egyedül a szegedi dr. Szepesi Imréné, sz. dr. Szamek Sára gyermek-szakorvosnő menekült meg, egy héttel a tábor likvidálása előtt megszökött. (Férje a Csillag börtönben szerzett súlyos szívbetegségben ( : endocarditis lenta : ) 1933. december 8-án halt meg.) A ragyogó tehetséggel megáldott Szamek György vegyészmérnök-hallgatót a szegedi egyetemről zárták ki, mert Szegeden 1932-ben ,,Házi Újság'' címen ismert politikai bűnper vádlottjaként, nem tagadta meg kommunista voltát. (Dr. Szepesi Imre volt e per 22 vádlottja közül a másodrendű vádlott.)
A szegedi Szamek György a vizsgálati fogságból szabadlábra került, kimenekült az országból. Megpróbálkozott Prágában, Bolognában, hogy az ottani egyetemeken folytathassa a tanulmányait. De sehol sem maradhatott, tovább kellett mennie. Végre Zürichben megszerezte a diplomáját és innen a pesti barátai segítették Hollandiába, a groningeni papírgyár főkémikusa lett. Ide húga, a szépséges Vera is követte, ahol később 1945. elején mindketten a nácik kezébe kerültek. Édesanyjuk - özv. Szamek Jenőné - a harcos, kommunista ,,Klári néni'' hiába várta vissza őket a Wahrmann utcai kis lakásba, nem jött többé hír felőlük...
