Délmagyar logó

2018. 04. 23. hétfő - Béla 12°C | 27°C Még több cikk.

A háborúban felejtett katona

DélmagyArchív 1927: Pár hét volt még a háborúból, amikor Aracsi János a lövészárokban azt hallotta, megcsalja az asszonya.

1927-ben kilencedik éve volt, hogy befejeződött az első világháború, szétesett a monarchia, hazaözönlöttek a katonák, de Aracsi János egykori K und K közvitéz még a Csillagbörtönben ült háborús dezertálás miatt.

A szerencsétlen embert Magyar László riportjából ismerte meg a közönség. Aracsi Lászlót 1914-ben vitték el a háborúba. Előbb az orosz fronton harcolt, majd végigjáratták vele az összes frontot egészen Doberdóig. Többször megsebesült és három kitüntetést is kapott vitézségéért, bár rangban nem jutott feljebb.

Harmadik kitüntetését az isonzói csatákban a szegedi 46. gyalogezred főparancsnoki tisztét is ellátó Habsburg József főherceg tűzte a mellére. (A negyvenhatosok Szeged házi ezrede volt, amely a Mars téri kaszárnyában volt elszállásolva).
 

Aracsi János még 1927-ben is háborús szökevényként ült a Csillagban. Délmagyarország 1927. december 8.
Aracsi János még 1927-ben is háborús szökevényként ült a Csillagban. Délmagyarország 1927. december 8. Magyar László riportja itt folytatódik.

Már a vége felé tartott a háború, amikor az olaszországi lövészárkokban találkozott egy földijével, aki szabadságon járt Szegeden. Csupa rossz hírt hallott: a szegények még szegényebben éltek, az asszonyok robotoltak, a földek parlagon hevertek. Fásultan hallgatta a híreket, de nem dúlta fel semmi, hiszen háború volt, mindenkinek kijutott a nyomorúság.

Hanem akkor a földi arról beszélt, hogy az asszonyok nem éppen hűségesek odahaza, sok volt a várakozás.

— Hallod-e Aracsi János — mondta komor arccal a földi —, a te asszonyod körül is baj ám. Nagyon jó szívvel néz az otthoni férfi népre...

Ez célba talált. Aracsi János már nem a háborúba fásult katona volt, hanem feldúlt lélekkel gondolkodott, hogyan is tudna hazajutni. 1918 októberét írtak, a sereg túl volt két öldöklő csatán a Piavénál és közeledett a harmadik, amelyben 1918 október 24-én összeomlott az olasz front. A századparancsnok, majd az ezredparancsnok is ugyanazt felelte Aracsinak: nem mehet szabadságra.

Aracsi János ekkor elszánta magát, hogy otthagyja a frontot és mégis hazatér megnézni, mi is történik otthon. Nem szólt senkinek, nem ment vissza a lövészárokba, hanem elindult Magyarország felé. Már másnap elfogták, hadbíróság elé került és golyó általi halálra ítélték.

A halálos ítéletet mégsem hajtották végre, mert korábbi vitézségéért Habsburg József herceg megkegyelmezett neki és életfogytiglanra változtatta a büntetést. Aracsi Jánost bilincsben hozták Szegedre, a Csillagbörtönbe.

A háborúból már csak napok voltak hátra, majd véget ért a proletárdiktatúra is, megszilárdult a Horthy rendszer, Habsburg József főhercegből nem lett kormányzó és már a szalonokban folyt a politika – de Aracsi Jánost a Csillagban felejtette a történelem.

Hiába hivatkozott arra, hogy a háború már elmúlt, már nem kell példát statuálni a szökevényen. A válasz az volt, hogy neki már megkegyelmeztek , nem kaphat még egyszer kegyelmet. Hiába érezte mindenki sorsának igazságtalanságát, Aracsi Jánosnak börtönben kellett maradnia.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legaljasabb távirat, amit titkosszolgálat küldhet

DélmagyArchív 1928: Ezzel próbálta hazacsalni a román államvédelem a Szegeden tanuló erdélyi… Tovább olvasom