Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

A hajléktalan, akit szeretett Szeged

DélmagyArchív 1938: Kinka bácsinak így kézbesítették az idézést: Széchenyi tér, bukszusfa 1. szám. Valódi bölcs volt.
Kinka bácsi élettörténete a Délmagyarország 1938. január 5-iki számában.
Kinka bácsi élettörténete. Délmagyarország 1938. január 5 .
1938. január 3-én a Stefánián álmában megfagyott az 58 éves Kinka Antal, kocsimosó, lócsutakoló, Szeged szabadlakója.

A finom törkölyillat eloszlatta félelmünket

Az idős ember éveken át aludt a szabad ég alatt a Széchenyi téren. A törvényszékkel szemben lévő bukszusbokrokban volt a lakhelye. A nagy havazások idején utat lapátolt magának, és a havon tért nyugovóra. A Széchenyi téri fiákeresek azt mondták róla, egyetlen éjszakán húzódott csak be a Tisza szállóval szembeni nyitott villamosváróhoz, amikor 20 fok alá süllyedt az éjszakai hőmérséklet.

Téli riport Kinka bácsiról a Délmagyarország 1937. január 28-iki számában.
Téli riport Kinka bácsiról a Délmagyarország 1937. január 28-iki számában.
"Bátran azt lehetett volna hinni, hogy nem él, megvette az Isten hidege. Azonban, ahogyan a sötét tömeg fölé hajoltunk, hallottuk a horkolását és minden aggályunkat eloszlatta az a finom törkölyillat, amely orrunkba csapott..." – írta egyik róla szóló riportjában a Délmagyarország.

Vasegészségű, edzett embernek ismerték, aki soha nem volt beteg. Ő maga azt mesélte, hogy az első világháborúban az orosz fronton tanulta ki, hogyan kell védekezni a legnagyobb hidegek ellen. Az orosz harctéren ezredkürtösként szolgált.

Ovációval fogadta az utca népe

Valódi bölcs volt, írta róla a Délmagyarország. "Az életet csak átmenetnek tekintette, nem is rendezkedett be rá különösképpen. Frissen kelt, a vízcsapnál mosakodott, fésülködött és azonnal rágyújtott. Cigarettát, dohányt soha sem vett. Csikket szedett és annyi cigarettavége volt, hogy még el is adott belőle. Az éléskamrája a villanytranszformátor betonházának tetején volt. Darab szalonna, kenyér mindég akadt ott. Kinka bácsit mindenki ismerte a környéken."

Kinka bácsi az 1935. január 3-iki lapban.
Kinka bácsi az 1935. január 3-iki lapban.
Egyszer idézőt kapott, mert ittasan felírta a rendőr. Az idézés Széchenyi tér, bukszusfa 1. szám alá volt címezve.

Mindenki szerette az öreget, mert nem lopott, csakis kocsimosó, lócsutakoló munkájából élt.

Egyetlen alkalommal gyűlt meg a baja a rendőrökkel, amikor megszurkált egy durván kötekedő fiákerest 1934 szilveszter éjszakáján. A kocsis egy téli éjszakán vizet öntött az alvó Kinkára, és aznap éjjel is földre lökte, majd a kocsmában megverte. Az öreg hiába figyelmeztette, amikor a fiákeres mégis utána ment, megszúrta.

Ezután a többi Széchenyi téri fiákeres ennivalót küldött neki a fogdába. Amikor szabadlábra helyezték, nagy ovációval fogadta az utca népe.

A szegedi polgárok 1935-ben mentési akciót is szerveztek az érdekében, szvettereket, sálakat, meleg ruhadarabokat gyűjtöttek neki. Mivel Kinka bácsi nem vetette meg az italt, az első ruhaosztás után a zálogházba is jutott a ruhákból, sőt, ittasan hazafelé a rendőrnek is beszólt.

A fogdában megállapította, hogy ott jó dolga van, ahhoz képest, amilyen a háború alatt az Uzsoki-szorosban volt.

Tetszik tudni, megszoktam ott a nagy hideget, a fagyos földeket. Ez itt már gyerekjáték. Fűtött szobában nem is tudnék aludni, ezért lettem beteg a fogdában is, de „odahaza" majd rendbejövök...

Egyben azt is megígérte, hogy szabadulása után a kocsimosási munkáért csak pénzt fogad el, nem pedig a szokásos két deci bort. Azontúl naponta számot kellett adnia a rendőrségen a ruhákról. Fürdőbe ment, megborotválkozott, felöltözött az új ruhákba, és alig lehetett ráismerni, vörös bajuszával és hajával úgy nézett ki, mint egy emigráns orosz nagyherceg.

Pár napig tartott a próbaidős házasság


Kinka bácsi próbaházassága. Délmagyarország 1935. január 23.
Kinka bácsi próbaidős házassága. Délmagyarország 1935. január 23.
Kinka bácsinak családja is volt Szegeden. A folytonos veszekedések miatt ment el otthonról 1927-ben. A városházán 1935 telén megszervezték, hogy újra találkozzon egykori feleségével, akit a polgármesteri hivatal beidézett „fontos családi ügyben". A család korábban már több alkalommal is visszafogadta őt, de mindig újra a bukszusok alatt kötött ki. 1935. január 21-én megtörtént a nagy kibékülés, Kinkáné próbaidőre visszafogadta férjét és együtt távoztak a városházáról.

Kinka két napig boldogan, karonfogva járkált feleségével, mindenhová elvitte az asszonyt, bemutatta mindenkinek, de aztán megint visszaköltözött a bukszusbokor alá.

1937-ben a Délmagyarország arról írt, hogy Kinka bácsi a nagy hideg miatt a Széchenyi térről a Stefánián lévő várrom egyik ablakmélyedésébe telepedett át.

1938 januárjában itt találták meg fagyott holttestét. Abban az évben különösen hideg tél volt, január közepén még téli melegedőt is nyitottak a Zsótér-ház egy használaton kívüli bolthelyiségében. Kinka bácsinak ez már későn jött.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milliárdokat örökölt a hátsó udvari cigánycsalád

DélmagyArchív 1925: A szegedi Hóbiárt basa utcában lakó csóró prímás asszonya Amerikából örökölt.… Tovább olvasom