Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

A haladó nők bojkottja a patikus ellen

DélmagyArchív 1947: A gyógyszerész nem adakozott, rászállt az újság. A Rákosi-kor előszele Szegeden.

A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége nevű kommunista szervezet 1947. január 30-án a Délmagyarországon keresztül szólította fel Szeged lakosságát, hogy 3 napig semmit ne vásároljon egy Klauzál téri gyógyszerésznél. A patikus bűne az volt, hogy nem adakozott annak az akciónak, amit a demokratikus asszonyok indítottak.

Az MNDSZ tagjai a nem sokkal korábban történt dorogi bányaszerencsétlenség munkás áldozatai családjainak gyűjtöttek. Temesváry József „nyugatos gyógyszerész" azonban kijelentette (ha a hírnek lehet hinni), hogy „erre a célra nincs pénze".

A „nyugatos" jelző 1947-ben a kommunista Délmagyarországban azt jelentette: az illető a nép ellensége és már csak idő kérdése, hogy elnyerje büntetését. A lapban ekkor már az is bélyegnek számított, ha valakit úrnak neveztek.
 

A demokratikus nőszervezet akciója egy szegedi gyógyszerész ellen. Délmagyarország 1947. január 30.
A kommunista nőszervezet akciója egy szegedi gyógyszerész ellen. Délmagyarország 1947. január 30.

 

A progresszív asszonyok erre a válaszra az újságban hirdettek bojkottot a patikus ellen. Közleményükben emberi valójából kivetkőzött, lelketlen, hazafiatlan embernek nevezték, aki megvetést érdemel minden becsületes ember részéről.

Abban az időben járunk, amikor 1947 januárjában a Rajk-féle belügyminisztérium államellenes összeesküvést leplezett le Budapesten. A kommunisták minden eszközt felhasználtak, hogy a koalíciós partner kisgazdapártot is belekeverjék. Kovács Béla kisgazda minisztert is ennek nyomán hurcolták a Szovjetunióba.

A lap ugyanazon száma kommentárt is fűzött az esethezFelemlegette, hogy a gyógyszerész „a szerencsétlen összeesküvők [lásd fentebb] családjának szívesebben segítene" és „ a patikus úrnak nyilván rokonszenvesebb a Horthy-tisztek, az összeesküvők földalatti munkája".  A Délmagyarország jegyzetírójának másik sunyi oldalvágása a rivális szegedi kisgazda újságnak, a Szegedi Kis Újságnak szólt:

Pedig a szerencsétlenül járt 31 bányász is „földalatti" munkás volt, akik éhezve, rongyosan, állandó életveszélyben dolgoztak azért, hogy mozdonyaink futhassanak, gyáraink üzemben legyenek és Temesváry úr fűtött szobában olvashassa a Kis Újságot.

Másnap reggel két haladó asszony az MNDSZ röplapjait kezdte osztogatni a Klauzál tér 9. szám alatti gyógyszertár előtt (ma az áramszolgáltató székháza), majd táblát gyártottak, és azt tették ki a bolt elé. A lap persze a helyszínről tudósított, és gyorsan talált még másokat is, akik a gyógyszerész szívtelenségéről meséltek:

Egy kopott ruhás munkásasszony meg is jegyezte:
— Ejnye, milyen lelketlen! Pedig háza is van a sugárúton ...

Nem a pénz kellett, hanem a kioktatás. Délmagyarország 1947. január 31.
Nem a pénz kellett, hanem a kioktatás. Délmagyarország 1947. január 31.

Temesváry József ezután felkereste a kommunista nőszervezetet, és „bűnbánattal kérte", hogy hagyják abba ellene az akciót, inkább bezárja boltját 3 napra, vagy felajánl egy összeget. De az agitátoroknak nem a pénz kellett. A gyógyszerész azt a választ kapta, hogy előbb kellett volna meggondolnia. Kénytelen volt pár napra bezárni a boltot.

1947. február 1-jén a Délmagyarország arról írt, hogy Temesváry gyógyszerész saját magatartását mélyen elítélő nyilatkozatot írt alá, s ennek fejében békén hagyták. 1947. augusztusában a kommunisták a kékcédulás választáson a legtöbb mandátumot szerezték meg. 1948-ban államosították a gyógyszertárakat, és Temesváry József is elvesztette patikáját.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kondász István hattyú alakban megjelent az égen

DélmagyArchív 1943: De ez még semmi, a szellemek Perzsiába szabadították Gera Sándor kommunista… Tovább olvasom